Hogy miért is hegyezem ki erre a „nem halok éhen” témára az írásomat? Legfőképpen azért, mert a vegánokról, - általánosságban a koronavírustól függetlenül is - sokan gondolják azt, hogy éheznek, hogy füvet legelnek, esetleg köveket rágcsálnak. Szóval alapból számos előítélet tartja magát a növényi étrenddel szemben, most a veszélyhelyzet idején pedig ezek az előítéletek talán egy kicsit még fel is erősödtek. Legalábbis ahogyan én érzékelem.

Ötödik éve élek már kegyetlenségmentesen, de hiába vagyok erős és egészséges, anyukám a mai napig folyamatosan retteg attól, hogy egyszer majd hirtelen éhen fogok halni. Most, hogy házi karanténban töltöm a mindennapjaimat, ez a félelme egyre erősebb lett. Nagyjából minden egyes telefonbeszélgetésünk az alábbi mondattal kezdődik: „Van mit ennetek?” És én minden egyes alkalommal próbálom kedvesen és türelmesen elmagyarázni neki, hogy természetesen van. De miért is ne lenne? Tény, hogy a bezártság és a különféle korlátozások miatt a korábbi életünk fenekestül felfordult, mindennek azonban a veganizmusra nem sok hatása van. Az alábbiakban a saját példámon keresztül mutatok be néhány „vegán túlélési tippet.”

Amíg zöldség van, én jól vagyok

Bár van olyan ismerősöm, aki a koronavírus óta nem hajlandó nyers zöldséget, gyümölcsöt venni, mert fél, hogy majd egy letüsszentett paprika miatt fog megfertőződni, én bevallom őszintén, ennyire nem vagyok elővigyázatos. Már csak azért sem, mert konkrétan nyerszöldség-függő vagyok és lehet, hogy tényleg éhen halnék, ha elvennék tőlem a napi adagomat. Érdekesség, hogy gyerekként kifejezetten zöldségellenes voltam, sokkal jobban szerettem a gyümölcsöket, vegánná válásom után azonban valahogy nagyon rákattantam a zöldekre. Ma már kifejezetten szükségem van rá, hogy minden nap minimum két alkalommal nyers zöldségeket egyet. A tányéromon általában helyet kap egy kis paradicsom, paprika, retek, újhagyma, medvehagyma, rukkola, bébispenót valamint brokkolicsíra. (Már mindezt leírva is összefutott a nyál a számban…) Persze ahogy eddig is, most is odafigyelek a higiéniára, fogyasztás előtt a kezemet is és a zöldségeket is jól megmosom, ropogtatás közben pedig abban reménykedem, hogy az a bizonyos tüsszentés elkerülte az én paprikámat.

Házhoz jön a vegán ebéd

Ahogy arról már korábban írtam, nálunk a barátom a konyhatündér, ő szokott isteni vegán fogásokat főzni – azt viszont nem várom el tőle, hogy minden egyes nap nekiálljon főzőcskézni. Éppen ezért néhány hónapja ráálltunk az ebédrendelésre. Míg néhány évvel ezelőtt gyakorlatilag egy vegán ebédkiszállítót sem lehetett itthon találni, addig manapság már válogatni is lehet közülük. És szerencsére nem csak Budapesten lesznek egyre többen, hanem a nagyobb vidéki városokban is. Mielőtt megtaláltuk volna a tökéletes ebéd-házhozszállítót, több céget is kipróbáltunk, a következőkben meg is osztom veletek, hogy nekünk melyik kiszállítók váltak be a legjobban. (Mivel a fővárosban lakunk, ezek is budapesti cégek lesznek) A Répa Retek az all time favorit nálam, bár tény, hogy nem a legolcsóbbak, de isteni finomságokat készítenek minden héten. Ugyanígy a kicsit drágább kategóriába tartozik Stöhr Gréta Great Bistroja is, de esetükben megint csak a minőséget kell megfizetni. Tőlük egyébként a frissfood.hu oldalon lehet rendelni. Mellettük mindenképpen meg szeretném említeni még a vegafutar.hu-t és a vegalife.hu-t, mindkét kiszállító pénztárcabarát , de közben változatos és finom heti menüt kínál.

Ha egy vegán hambira vágyom

A koronavírus miatt most egy ideig nem nagyon tehetjük meg, hogy beüljünk a kedvenc vegán éttermünkbe falatozni egy jót – de mindenki megnyugodhat, ez nem jelenti azt, hogy a kedvenc vegán hambinkhoz ne tudnánk hozzájutni. Nagyon sok étterem – köztük sok vegán étterem – állt át egyik napról a másikra a házhozszállításra. Persze voltak, ahonnan eddig is lehetett már rendelni, de ha felmész a Netpincér vagy a Wolt oldalára, meg fogsz lepődni. A pesti vegán házhozszállításos kínálat az elmúlt hetekben minimum a duplájára nőtt. A heti adag junk foodomhoz tehát most is ugyanúgy hozzá tudok jutni, annyi csak a különbség, hogy nem a napsütésben, az étterem teraszán tudom elfogyasztani, hanem a négy fal közé zárva.

A vegán húsvét sem maradt el

Nagyon megörültem, mikor megláttam, hogy a kedvenc vegán pékségem a koronavírusra való tekintettel szintén átállt kiszállításra, ez ugyanis azt jelentette, hogy idén húsvétkor sem kellet lemondanom a vegán fonott kalácsról. Ha esetleg még nem hallottál volna róluk, akkor mindenképpen keresd fel a Fill Good nevű, mentes pékség Facebook-oldalát. Nagyon finom sós és édes pékárut lehet náluk vásárolni, az ünnepekre pedig mindig készülnek valami specialitással is, húsvétra például kaláccsal, karácsonyra pedig bejglivel.

Ám nem csak kalácsot sikerült az ünnepre szereznem, hanem vegán sonkát is… Igen, mindenki jól olvasta, vegán sonkát. Gondolom erre most a mindenevő olvasók sóhajtottak egy jó nagyot.

Ez a bizonyos vegán sonka egyébként szójából készül, és komolyan mondom, hogy mind ízben, mind textúrában megtévesztésig hasonlít az igazi sonkára. Olyannyira, hogy van egy vega barátnőm, aki nem is képes belőle enni. Ő azért nem eszik húst, mert egész egyszerűen rosszul van tőle, és nála ez a vegán sonka is ugyanezt a hatást váltja ki. Én viszont szeretem, és minden húsvétra be is szoktam szerezni belőle a 827 Kitchen nevű vegán helytől. Mivel a vírus miatt ők is átálltak a kiszállításra, a sonkám a kalácsommal együtt idén húsvétkor házhoz jött, hogy aztán ilyen ínycsiklandozó falatokat készíthessek belőlük húsvét vasárnap.

Na, kinek jött meg a kedve a vegánná váláshoz?

5 vegán recept gombával a D-vitaminhiány pótlásáért: