Étrend vagy értékrend?
Ez a cikk az Éva magazin 2022 őszi számában jelent meg először.
Minden vegán növényi étrenden él, de nem mindenki vegán, aki mellőzi az állati eredetű táplálékot. A veganizmus nem gasztrotrend, hanem világnézet, a lényeg pedig a motivációban rejlik. Tévedés tehát az a közkeletű nézet, hogy vannak különböző okokból „megtért” vegánok. Az erkölcsitől a környezetvédelmi és fenntarthatósági megfontolásokon, valamint az egészségügyi vagy pénzügyi motivációkon át egészen a vallási meggyőződésekig sokféle oka lehet annak, ha valaki a növényi alapú étrendet választja. Azonban vegán csak az a személy lehet, aki az állatok érdekeinek, valamint boldog, szabad élethez való jogának védelmében döntött e világnézet mellett. A vegánok az állatok védelmében nem pusztán a növényi étrend mellett kötelezik el magukat, hanem egyúttal bojkottálják az állatok használatának, illetve kihasználásának minden formáját. Az irányzat ennek tükrében mindig etikai alapú.
Ha ab ovo, Léda tojásától akarjuk kezdeni, akkor a történet egészen korai vegetáriánusokig, nevezetesen az ókori indiai, görög és római gondolkodók egész soráig nyúlik vissza. A négyszeres önmegtagadást (a nem-ártást, az igazmondást, a tulajdon tiszteletét, valamint a sem emberhez, sem tárgyhoz nem-kötődést) tanító Pársvától a görög Empedoklészen át – aki a reinkarnáció tanával indokolta a húsevés tilalmát – egészen Ovidiusig, aki Átváltozások című művében Püthagorasz tanait idézte fel, mikor a húsevés ellen érvelt. A nagy filozófus-matematikus is tiltotta ugyanis az állatok feláldozását vagy felszolgálását: „mindent, ami élőként jön a világra, rokonunkként kell kezelnünk” – tartotta.
A vegetarianizmus azonban csak a 19. században lett igazán elterjedt szokás, pontosabban nem-szokás Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban. A leghíresebb angol romantikus költő, Percy Bysshe Shelley 1813-ban külön könyvet szentelt a témának, amelyben a természetes étrend, egyben a vegetarianizmus és az állatok jogainak védelme mellett érvelt. Amerikában pedig az 1830-as években a presbiteriánus lelkész és étrendreformer, Sylvester Graham húsmentes diétája és teljes kiőrlésű lisztje hódított meg tömegeket. A brit Vegetarian Society, azaz Vegetáriánus Társaság 1847-ben alakult a vegetarianizmus népszerűsítésére, és egy évvel később tartotta első nyilvános gyűlését Manchesterben. A társaság hamarosan kettészakadt egy londoni és egy manchesteri ágra, hogy aztán már csak 1969-ben találjanak ismét egymásra az északi és déli húselhagyók.
Ahhoz azonban, hogy megszülethessen a veganizmus, szükség volt még egy brit állatjogi aktivistára, a vegán pionírként is emlegetett Donald Watsonra, valamint a vegán kifejezés szellemi anyjára, a tanítónőként dolgozó Dorothy Morganre. Történt ugyanis, hogy 1944 augusztusában a Londoni Vegetáriánus Társaság több tagja azt kérte, a társaság hírlevelének egy részét szenteljék mostantól a tejtermékeket sem fogyasztó vegetáriánusoknak. Mivel az indítványt a társaság elutasította, Watson, a leicesteri csoport titkára – oldalán Morgannel – új hírlevelet alapított The Vegan News (Vegán Hírek) címen. Az új nyelvi lelemény, a vegan az angol vegetarian szó első három és utolsó két betűjéből állt össze, kifejezve, hogy a veganizmus a vegetarianizmus alfája és ómegája, kezdete és vége. 1944 novemberében tartotta első találkozóját az új Vegán Társaság, a The Vegan Society, november 1-je ennek tiszteletére lett a veganizmus világnapja.
Nincs igazi különválás igazán jó megkülönböztető definíció nélkül, azonban – bár a Vegán Társaság már 1947-ben kinyilvánította, hogy az állathasználat minden fajtáját elutasítja – az első hivatalosan publikált definíció 1951-ig váratott magára. Akkor ugyanis kimondták: a veganizmus az a doktrína, amely szerint az embernek az állatok kizsákmányolása nélkül kell élnie. A The Vegan Society máig érvényes meghatározása pedig 1988-ban született, eszerint: „A veganizmus egy olyan filozófiai és életmódbeli irányzat, amely arra törekszik – amennyire lehetséges és megoldható –, hogy kizárja az állatok kizsákmányolásának, kihasználásának minden formáját, illetve a velük szemben elkövetett kegyetlenségeket étkezési, ruházkodási vagy más célokból. Továbbá támogatja az állatok kihasználásától mentes életforma és alternatívák növekedését, népszerűsíti az emberekre, az állatokra és a környezetre gyakorolt pozitív hatásait. Étkezési szempontból pedig kizárja a részben vagy teljesen állati eredetű alapanyagot.” Korábban a vegán divattermékek műanyagból készültek, vagyis az állatok védelme ugyan megvalósult, de a környezetszennyezés tovább nőtt. Mára egyre több márka kínál olyan növényi vegán bőrt, amit kaktuszból, ananászlevelekből, almából vagy gombahéjból állítanak elő. Vannak olyan márkák, amelyek újrahasznosított műanyagot használnak, ez egyben megoldás lehet a már létrehozott műanyaghulladék kezelésére is.
A vegán tehát nem eszik sem húst és húsból készült melléktermékeket, sem tejtermékeket, tojást és mézet, valamint semmilyen olyan egyéb terméket sem, amelynek van állati eredetű összetevője vagy alapanyaga. Emellett az élete minden területén lemond az állathasználatról, legyen szó szórakozásról, ruházkodásról vagy személyes higiéniáról. Elkerüli tehát az állatokat porondon felvonultató cirkuszi előadásokat, az állatkerteket, oceanáriumokat és állatshow-kat, illetve az állatviadalokat; bojkottálja a bőr-, gyapjú- és szőrmeipart; társállatot csakis örökbe fogad, tenyésztőtől vagy szaporítótól nem vásárol, valamint nem lovagol semmiféle állaton. Az igazi vegán csak a moráljának megfelelően költi a pénzét, így nem vásárol állatkísérleteket végző vállalatok árucikkeiből sem – kivételt képeznek ezalól a gyógyszerek. A gyógyszereket állatokon, majd embereken is tesztelik ugyan, de a veganizmus határozottan nem támogatja az orvos által előírt kezelés elkerülését, figyelmeztetve rá: a halott vegán nem jó vegán.
Vegetáriánus az, aki erkölcsi okokból nem eszik húst. A vegetarianizmus válfajait aszerint különböztetik meg, ki hol húzza meg a határt azzal kapcsolatban, menynyi és milyen állati eredetű táplálékot vesz magához. Ovo-lakto-vegetáriánus az, aki csak a húst mellőzi, tejterméket és tojást viszont fogyaszt. Laktovegetáriánus az, aki tejtermékeket fogyaszt, húst és tojást viszont nem. Ovovegetáriánus tehát logikusan az, aki tojást eszik, tejtermékeket és húst viszont nem. Pescovegetáriánus vagy peszkatáriánus az, aki a húsok között kivételt tesz a hallal, szemivegetáriánus vagy flexitáriánus pedig az, aki eszik ugyan húst, de csak nagyon ritkán. Teljes vegetáriánusnak vagy szigorú vegetáriánusnak nevezik, aki semmiféle állati eredetű táplálékot nem vesz magához. Ez a növényi étrend megegyezik ugyan a vegánok étrendjével, ám a vegán filozófia túlmutat az étrenden. A vegán étrend is lehet azonban trükkös: az ismertebb alesetek közé tartozik a teljes értékű növényi étrend, amelynek követői kerülik a feldolgozott élelmiszereket, valamint a nyers vegán étrend, amelynek hívei legalább 75 százalékban hőkezeletlen ételeket, olajos magvakat, zöld növényeket, gyümölcsöket, zöldségeket és csírákat fogyasztanak. Ezeken túl sok speciális vegán étrend létezik – némelyik irányzat kipróbálása csak körültekintően, orvosi felügyelet mellett javasolt.
A jelenleg az emberiséget túlnyomórészt jellemző, állati fehérjében dús táplálkozás fenntarthatóságának vizsgálatakor rá kell kérdezni az élelmiszerek környezeti hatására. A világ lakható földterületének felét vonták már mezőgazdasági művelés alá, ennek 77 százalékán állattartás folyik, beleértve a legelőket és a takarmánytermesztésre használt földeket is. A világ édesvíz-fogyasztásának 70 százalékáért a mezőgazdaság felel. A globális erdőségek 70 százalékát azért irtják ki, hogy elegendő termőföld jusson takarmánytermesztésre és elegendő legelő az állatok legeltetésére. Az élelmiszer-termelés globálisan az üvegházhatású gázok kibocsátásának nagyjából negyedéért felelős, ennek mintegy 83 százalékát a hústermékek, tejtermékek és a tojás előállítása okozza. Ha az árucikkeket gyorsan kell nagy távolságokra szállítani, az a teljes folyamatra nézve megsokszorozza a szén-dioxid-kibocsátást. Mindeközben a mostani élelmezési rendszerben rengeteg étel végzi a szemétben. A jelenlegiről mindenképpen át kell tehát térni egy fenntartható élelmiszerrendszerre, hogy egészségesen táplálkozhasson majd a jövőben a föld egyre növekvő teljes népessége. Az EAT-Lancet Bizottság 2019-es jelentése szerint 2050-re közel 10 milliárd embert kell majd ellátni bolygónk kapacitásait kiaknázva. Ehhez az egész világon, de főképp a gazdagabb országokban meg kell változnia az étrendnek: több mint kétszeresére kell nőnie az egészséges élelmiszerek, például gyümölcsök, zöldségek, hüvelyesek és diófélék fogyasztásának, és több mint a felével kell csökkenteni az egészségtelen ételek, például a hozzáadott cukor és a vörös hús fogyasztását. Általában is kevesebb húst és állati fehérjét kell fogyasztani. Törekedni kell rá, hogy minél kevesebb élelmiszer kerüljön a kukákba, és arra is, hogy minél kevesebbet utazzanak a kész termékek és az alapanyagok. Csökkenteni kell a mezőgazdaság és az élelmiszeripar vízfogyasztását és metán-, illetve szén-dioxid-kibocsátását, a nagyüzemi gazdálkodás felől a kisgazdaságok felé kell eltolni az arányokat a termelésben és így tovább. Amenynyiben az ember ragaszkodik a húsfogyasztáshoz, akkor is változásra van szükség, a jelenlegi alternatívája csakis a fenntartható élelmiszerrendszer lehet, és az etikus mindenevés.
2020 szeptemberében indult el a Vegan Society eddigi legátfogóbb és legambiciózusabb kampánya, a Future Normal. A kezdeményezés alapja az volt: ne békéljen meg az emberiség a koronavírus-járvány lecsengésével egyre gyakrabban hajtogatott „új normálissal”, hanem menjen a nem is olyan távoli, sokkal nagyobb változás elébe. A kampány keretében a The Vegan Society arra bátorít mindenkit, hogy gondolja át, milyen jövőben szeretne élni. A vegánná válás a Társaság szerint reményteli tett. A vegán életmód követése egy kedvesebb, együttérzőbb világ megteremtésének a lehetőségével kecsegtet, amelyben minden állat megkapja a neki járó tiszteletet, gondoskodást és szeretetet. A Társaság hisz benne, hogy vonzó alternatívát jelent a veganizmus, és képesek lesznek tartós viselkedésváltozást elérni az emberek nagy tömegénél.
A The Vegan Society szeretné, hogy az emberek az állatokkal szolidáris együttélésben osztozhassanak a földön. Honlapjukon többféle praktikus segítséggel is készültek azoknak, akik elhatározzák, hogy vegánná válnak. Háromlépéses akciótervük („Kutass! Értékelj! Tervezz!”) a sikeres átállást szolgálja, könnyen áttekinthető checklisttel segítik a megtervezett étrend kielégítőségének ellenőrzését, inspiráció gyanánt pedig – étkezésekre lebontva – rengeteg recepttel látják el a kezdő, törekvő vegánokat. Ma pedig már okoseszköze is támogathatja a változni vágyó embert: az ingyenesen letölthető VNutrition vagy VeGuide appokkal könnyebbnek és szórakoztatóbbnak ígérkezik az életmódváltás, mint valaha. A Tudatos Vásárló alkalmazás is éppen idén májusban bővült új funkciókkal. Az applikáció élelmiszerekre vonatkozó új része segít megtalálni azokat a termékeket, amelyek nem tartalmaznak pálmaolajat vagy más, olajpálmából készült összetevőket, vegán minősítéssel rendelkeznek, minősített biotermékek, és amelyeknek összetevői méltányos kereskedelemből származnak. A veganizmus hosszú utat járt be az elmúlt századokban, pláne a mögöttünk álló néhány évtizedben. Az út pedig messzire visz, ezt igazolják a számok: a vegán élelmiszerek globális piaca az előrejelzések szerint a 2021-es 26 milliárd dollárról 2028-ra 61 milliárd dollárra nő a 2021–2028- as előrejelzési időszakban 12,95%-os összetett éves növekedési ráta mellett. Annak ellenére is, hogy a vegán félkész vagy konyhakész ételek jelenleg még jelentősen drágábbak, mint az állati eredetű összetevőket tartalmazó változatok. De ha csak a vegán tejhelyettesítő italok emelkedő népszerűségét nézzük, nem kétséges, hogy az ízlésünk nagyon is formálható – egy zöldebb jövőben váljék ez minden teremtett lény egészségére.