Nagy elméleti és gyakorlati tudás birtokában, több évtizedes egyetemi oktatói, tanácsadói és felnőttnevelési tapasztalatával a Mindenható gyermekkor szerzője tényeket, egy korszerű szemléletet, és szempontokat ad a kezünkbe. Könyvében ehhez szinte a fogantatástól rendszerezi az egészséges személyiségfejlődést segítő és gátló tényezőket.

Le kell ásnunk, hogy a „talajunkat” megismerjük

Az egyik pszichológiai irányzat azt mondja, „az emberi… Életnek mindig értelme van. Minden emberben - mint mag - él egy Mély-Én, amely, mint egy eredendően egészséges mag, a saját természete szerint akar nőni, és azzá akar válni, aminek lennie kell. Az almamagból almafa, a rózsából rózsa akar lenni, például.

Ha azonban ez a mag nem a természetének megfelelő talajba kerül, ha nem megfelelően gondozzák, akkor a fejlődése eltorzul, lelassul, és végül nem azzá válik, amivé válhatna. Ezért, ha valaki azt érzi, hogy az életében nem ott tart, ahol szerinte tarthatna, akkor először a „talajt” érdemes megvizsgálni”.)

A Mindenható gyermekkor című kötet ismeretekkel, pszichológiai tényekkel, szempontokkal akar a „talajunk” megismeréséhez segítséget nyújtani. Ugyanakkor azt is mindvégig hangsúlyozza, hogy

A Szerző azt javasolja, hogy amíg arra lehetősége van, mindenki ismerje meg, hogy az ő szülei honnan érkeztek, mit hoztak a szülői szerepükbe, milyen volt az ő korai környezetük, vagy milyen gyermekkori hatások érték őket? Érdemes velük arról beszélgetni, vajon ők hogyan emlékeznek a saját gyermekkorukra, milyen volt a szüleikkel való kapcsolatuk, az otthonuk légköre? Hogyan emlékeznek az édesapjukra, édesanyjukra, és melyek voltak a velük kapcsolatos legszebb, vagy éppen a legnehezebb élményeik?

Mindez az önismeret, a megértés és a fejlődés kincsestára lehet, önmagunk megértésében számos gazdagító, és sokszor felszabadító felismeréshez vezet.

A kötet tudatosan úgy épül fel, hogy minden fejezet külön is megállja a helyét: ha valaki például arra kíváncsi, hogy mit jelent az, ha a gyermekkorában a szülei gyakran voltak távol, apa nélkül nevelkedett, vagy valamilyen módon bántalmazták; akkor nem kell az egész kötetet elolvasni, hanem elég az ezzel kapcsolatos fejezeteket megnézni.

A kötetben megtaláljuk az életünk első három évének, és abban a döntő jelentőségű első hat hónapnak a legfontosabb pszichológiai történéseit. Benne például a születésünk „jelentését”, a kötődés, az Ősbizalom kialakulását, vagy a Pszichológiai születés fontosságát. Az anya, illetve az apa szerepét, a leggyakoribb fejlődési traumákat, és azok lehetséges következményeit. Bemutatja a mérgező és az érzelmileg éretlen szülők típusait, és azt is, hogy az ő nevelési módszereik hogyan hatnak a gyermeki személyiségfejlődésre.

Külön fejezetet szentel az apaságnak is, amivel méltatlanul keveset foglalkozunk, pedig ma már tudományos tények sora bizonyítja, ha az apa – bármilyen okból is, de - nem vesz részt a gyerek életében, annak káros személyiségfejlődési következményei vannak. Ezek közül talán a legfontosabb, hogy a gyermekben nem alakul ki az én-azonosság (az identitás) élménye, aminek a hiányában a gyerek nem tud önmaga lenni, és emiatt egy belső bizonytalanság, egy önelégtelenség érzés állandósul benne. Ugyanakkor azt is fontos tudni,

Különösen igaz ez akkor, ha valakinek ehhez hiányoznak a mintái.

A kötet lehetőséget ad arra, hogy mi, olvasók a saját gyermekkorunkban felismerjük önmagunkat. Ha pedig felismertük, már azt is meg tudjuk érezni, érteni, hogy mindez számunkra mit jelent, és nem utolsó sorban - ha kell - a feldolgozáshoz segítséget tudunk kérni.

Felnőttként látunk csak rá a „házunkra”

A pszichológia mai tudása szerint az alapszemélyiségünk nyolcvan százaléka három-hat éves korunkra kialakul. Az ekkor megélt pozitív és negatív élményeink mélyen bevésődnek a személyiségünkbe és később tulajdonságok, minták, attitűdök, hiedelmek, célok formájában bukkannak felszínre az életünkben. Észrevétlenül befolyásolják a választásainkat, a kapcsolataink alakulását, és azt is, hogy ki mennyire tudja szeretni, tisztelni önmagát, vagy hogyan neveli a gyermekeit.

A korai szocializáció fontosságát úgy érdemes elképzelni, hogy a szülők és a gyermekkori körülmények a gyerek 3-6 éves korára felépítik a „házát”. Minden szülő abban érdekelt, hogy ez a ház kellemesen élhető legyen. Utólag a szülő – már ha kellőképp tudatos – ugyan még „csinosíthat” rajta, de valójában felnőtt korunkban érezzük meg és döntjük el, hogy ennek a háznak melyik területe az, ami a leginkább renoválásra, felújításra szorul.

Saját magunkban keresgéljünk, ha kell segítséggel

A Szerző a szülőkkel való kapcsolat gyógyításának a szükségességét, annak a főbb szempontjait, illetve módszereit is röviden összefoglalja. Abból a gondolatból indul ki, hogy ha megtaláljuk a szüleinkkel kapcsolatos békénket, akkor önmagunkkal is nagyobb harmóniában tudunk élni. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy

Egyrészt mert ezek sose visznek közelebb a változáshoz, másrészt rombolják mérgezik a személyiséget, és az életvezetést. A gyógyulás útja ezért mindig a felismerés, a megértés, és a belátás.

A könyv küldetése, hogy segítsen a saját reakciók megértésében, és annak felismerésében, hogy a gyermekkor feldolgozása által mindenki élete szebbé és jobbá tehető. Továbbá, hogy az olvasása után mindenki azt érezhesse, hogy joga van boldognak lenni. A gyermekkor feldolgozása, vagy abban egy szakember bevonása pedig soha nem tiszteletlenség a szülőkkel szemben.

Galériánkban olyan hírességeket mutatunk, akiknek tragikus gyermekkoruk volt