Borítókép: Száraz elmélet helyett itt a közérthető segítség a gyermekkorunk feldolgozásához Forrás: Pro Personal Kiadó

Száraz elmélet helyett itt a közérthető segítség a gyermekkorunk feldolgozásához

Egy, a szakmában régen várt összefoglaló munka jelent meg a közelmúltban, Mindenható gyermekkor címmel. Szerzője, Dr. Berentés Éva PhD, egy nagyon átfogó és összefoglaló könyv megírására vállalkozott, melyet nem elsősorban a szakmai nagyközönségnek szánt, hanem mindenkinek, aki szeretné megérteni és feldolgozni a gyermekkorát, vagy például jobb-értőbb szülője lenni a gyermekeinek.

Nagy elméleti és gyakorlati tudás birtokában, több évtizedes egyetemi oktatói, tanácsadói és felnőttnevelési tapasztalatával a Mindenható gyermekkor szerzője tényeket, egy korszerű szemléletet, és szempontokat ad a kezünkbe. Könyvében ehhez szinte a fogantatástól rendszerezi az egészséges személyiségfejlődést segítő és gátló tényezőket.

Le kell ásnunk, hogy a „talajunkat” megismerjük

Az egyik pszichológiai irányzat azt mondja, „az emberi… Életnek mindig értelme van. Minden emberben - mint mag - él egy Mély-Én, amely, mint egy eredendően egészséges mag, a saját természete szerint akar nőni, és azzá akar válni, aminek lennie kell. Az almamagból almafa, a rózsából rózsa akar lenni, például.

Ha azonban ez a mag nem a természetének megfelelő talajba kerül, ha nem megfelelően gondozzák, akkor a fejlődése eltorzul, lelassul, és végül nem azzá válik, amivé válhatna. Ezért, ha valaki azt érzi, hogy az életében nem ott tart, ahol szerinte tarthatna, akkor először a „talajt” érdemes megvizsgálni”.)

A Mindenható gyermekkor című kötet ismeretekkel, pszichológiai tényekkel, szempontokkal akar a „talajunk” megismeréséhez segítséget nyújtani. Ugyanakkor azt is mindvégig hangsúlyozza, hogy

gyermekkorunk talaja sosem tökéletes, inkább csak „elég jó”. A szüleink tették a dolgukat, ahogy tudták.

A Szerző azt javasolja, hogy amíg arra lehetősége van, mindenki ismerje meg, hogy az ő szülei honnan érkeztek, mit hoztak a szülői szerepükbe, milyen volt az ő korai környezetük, vagy milyen gyermekkori hatások érték őket? Érdemes velük arról beszélgetni, vajon ők hogyan emlékeznek a saját gyermekkorukra, milyen volt a szüleikkel való kapcsolatuk, az otthonuk légköre? Hogyan emlékeznek az édesapjukra, édesanyjukra, és melyek voltak a velük kapcsolatos legszebb, vagy éppen a legnehezebb élményeik?

Forrás: Pro Personal Kiadó
Dr. Berentés Éva PhD

Mindez az önismeret, a megértés és a fejlődés kincsestára lehet, önmagunk megértésében számos gazdagító, és sokszor felszabadító felismeréshez vezet.

A kötet tudatosan úgy épül fel, hogy minden fejezet külön is megállja a helyét: ha valaki például arra kíváncsi, hogy mit jelent az, ha a gyermekkorában a szülei gyakran voltak távol, apa nélkül nevelkedett, vagy valamilyen módon bántalmazták; akkor nem kell az egész kötetet elolvasni, hanem elég az ezzel kapcsolatos fejezeteket megnézni.

A kötetben megtaláljuk az életünk első három évének, és abban a döntő jelentőségű első hat hónapnak a legfontosabb pszichológiai történéseit. Benne például a születésünk „jelentését”, a kötődés, az Ősbizalom kialakulását, vagy a Pszichológiai születés fontosságát. Az anya, illetve az apa szerepét, a leggyakoribb fejlődési traumákat, és azok lehetséges következményeit. Bemutatja a mérgező és az érzelmileg éretlen szülők típusait, és azt is, hogy az ő nevelési módszereik hogyan hatnak a gyermeki személyiségfejlődésre.

Külön fejezetet szentel az apaságnak is, amivel méltatlanul keveset foglalkozunk, pedig ma már tudományos tények sora bizonyítja, ha az apa – bármilyen okból is, de - nem vesz részt a gyerek életében, annak káros személyiségfejlődési következményei vannak. Ezek közül talán a legfontosabb, hogy a gyermekben nem alakul ki az én-azonosság (az identitás) élménye, aminek a hiányában a gyerek nem tud önmaga lenni, és emiatt egy belső bizonytalanság, egy önelégtelenség érzés állandósul benne. Ugyanakkor azt is fontos tudni,

ahogy „elég jó anyának”, ugyanúgy „elég jó apának” sem könnyű lenni.

Különösen igaz ez akkor, ha valakinek ehhez hiányoznak a mintái.

A kötet lehetőséget ad arra, hogy mi, olvasók a saját gyermekkorunkban felismerjük önmagunkat. Ha pedig felismertük, már azt is meg tudjuk érezni, érteni, hogy mindez számunkra mit jelent, és nem utolsó sorban - ha kell - a feldolgozáshoz segítséget tudunk kérni.

Felnőttként látunk csak rá a „házunkra”

A pszichológia mai tudása szerint az alapszemélyiségünk nyolcvan százaléka három-hat éves korunkra kialakul. Az ekkor megélt pozitív és negatív élményeink mélyen bevésődnek a személyiségünkbe és később tulajdonságok, minták, attitűdök, hiedelmek, célok formájában bukkannak felszínre az életünkben. Észrevétlenül befolyásolják a választásainkat, a kapcsolataink alakulását, és azt is, hogy ki mennyire tudja szeretni, tisztelni önmagát, vagy hogyan neveli a gyermekeit.

A korai szocializáció fontosságát úgy érdemes elképzelni, hogy a szülők és a gyermekkori körülmények a gyerek 3-6 éves korára felépítik a „házát”. Minden szülő abban érdekelt, hogy ez a ház kellemesen élhető legyen. Utólag a szülő – már ha kellőképp tudatos – ugyan még „csinosíthat” rajta, de valójában felnőtt korunkban érezzük meg és döntjük el, hogy ennek a háznak melyik területe az, ami a leginkább renoválásra, felújításra szorul.

Saját magunkban keresgéljünk, ha kell segítséggel

A Szerző a szülőkkel való kapcsolat gyógyításának a szükségességét, annak a főbb szempontjait, illetve módszereit is röviden összefoglalja. Abból a gondolatból indul ki, hogy ha megtaláljuk a szüleinkkel kapcsolatos békénket, akkor önmagunkkal is nagyobb harmóniában tudunk élni. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy

a gyermekkor feldolgozása soha nem jelentheti a szülők a hibáztatását, számonkérését, és nem legalizálja a megbüntetésük iránti igényt sem.

Egyrészt mert ezek sose visznek közelebb a változáshoz, másrészt rombolják mérgezik a személyiséget, és az életvezetést. A gyógyulás útja ezért mindig a felismerés, a megértés, és a belátás.

A könyv küldetése, hogy segítsen a saját reakciók megértésében, és annak felismerésében, hogy a gyermekkor feldolgozása által mindenki élete szebbé és jobbá tehető. Továbbá, hogy az olvasása után mindenki azt érezhesse, hogy joga van boldognak lenni. A gyermekkor feldolgozása, vagy abban egy szakember bevonása pedig soha nem tiszteletlenség a szülőkkel szemben.

Galériánkban olyan hírességeket mutatunk, akiknek tragikus gyermekkoruk volt