JoyNapok logo
Elérhető az Éva legújabb száma
most JOY-napok kuponfüzettel!
0 nap 0 óra 0 perc

A szülőket jobban zavarja saját gyerekük nyafogása, mint a táblán végighúzott köröm: így kezeld a hisztis helyzeteket

Borítókép: A szülőket jobban zavarja saját gyerekük nyafogása, mint a táblán végighúzott köröm: így kezeld a hisztis helyzeteket Forrás: pexels/Phil Nguyen
Egy amerikai egyetemi tanulmány szerint a szülőket jobban zavarja saját gyerekük nyafogása, mint a táblán végighúzott köröm hangja. A teszt során matekpéldákat oldattak meg a szülőkkel, miközben felváltva játszották be a két különféle hangot. Az alanyok sokkal rosszabbul birkóztak meg a feladatokkal, amikor a nyafogást hallották.

Ez a cikk az ÉVA Magazin 2017-es 4. lapszámában jelent meg először „Már megint nyafog!" címmel.

Tudtad, hogy a korábbi lapszámainkat újra megvásárolhatod? Kattints ide!

Nyújtott hangon siránkozni nem csupán az ember szokott. Kutatások bizonyítják, hogy a túlélés érdekében egyes állatfajok is kifejlesztettek hasonló hangot. A házimacskák akkor hallatják ezt a magas frekvenciájú nyávogást, amikor arra akarják ösztökélni a gazdájukat, hogy etesse meg őket. Egyes majomfajták azért nyafognak, hogy az anyjuk figyeljen oda rájuk, és erre a hangra rendszerint meg is kapják a kért gondoskodást.

Egy 2009-es tanulmány, amelyet az amerikai Journal of Social, Evolutionary & Cultural Psychology pszichológiai lap publikált, leírta, hogy az anyamajom nagyobb valószínűséggel dobja be a törölközőt és veszi magához a kicsinyét, ha a hiszti más majmok előtt zajlik, akik gyorsan agresszívvé válnak, ha az anya nem tudja elcsitítani a kölykét. Ugye ismerős? Ez a fajta siránkozás a hatalommal nem rendelkező gyereket olyan eszközhöz juttatja, amivel érvényre viheti akaratát és kielégítheti szükségleteit, bármit akar is: ételt, védelmet vagy megnézni századszorra a Jégvarázst.

Evolúciós szempontból a nyafogásnak az a jelentősége, hogy garantálja a túlélést, mivel a szülő nem tudja megtenni, hogy ne figyeljen oda a hangos/ szokatlan intonációjú hangra. A legtöbb gyerek kinövi a nyafogást, de vannak, akik tinédzser, sőt felnőtt korukban is megőrzik ezt a valóban nagyon idegesítő szokást. Te azonban ahelyett, hogy a hajad tépnéd a gyereked/barátnőd/munkatársad miatt, olvass tovább. A jelenség általában óvodás korban üti fel a fejét, amikor a gyerek szókincse hirtelen gazdagodik és megtanulja kifejezni az új dolgokra – játékra, édességre, ruhára – vonatkozó vágyait. Az általános iskolában rendszerint alábbhagy, mert ekkor a gyerekek valamennyire már megtanulják szabályozni az érzelmeiket. Ráadásul a sipákolást a kortársak sem tolerálják, hiszen senki sem szeret egy hisztis gyerekkel játszani.

Tinédzserkorban aztán újra visszatérhet ez a szokás, hiszen a gyerek-szülő konfliktusok hatékony fegyvere lehet. A kamaszok a kisgyerekekéhez hasonló tónusban követelőznek, ami gyorsan az idegeidre mehet. („De anyaaa, Líviát is elengedik a szülei a bulibaaa!”) Ha behódolsz, a dolgok rosszabbra fordulhatnak, mivel egy viselkedésformát az erősít meg leginkább, ha váratlanul meghozza a kívánt eredményt – elég csak a játékszenvedélyre, játékfüggőségre gondolni. Más szóval, ha néha engedsz, a gyereked többet fog nyafogni, mert tudja, hogy ez előbb-utóbb úgyis bejön, hiszen ez történt a múltban is. De kétségbeesésre akkor sincs okod, ha úgy érzed, hogy tiéd a világ leghisztisebb gyereke. Összeszedtünk néhány módszert, amivel okosan kezelheted ezt a viselkedést.

Forrás: pexels/Pixabay

MIT KEZDJ A KISGYEREKKEL?

Két-három éves korukban élik a gyerekek a dackorszakot, ami hisztiben is megnyilvánul. „A dacolás életkori sajátosság és szükség is van rá, mert ez jelzi, hogy a gyerek elég érett ahhoz, hogy ki tudja fejezni az akaratát. Feszegeti a határait, hagyni kell, hogy megismerje őket” – mondja Bojti Andrea gyermekpszichológus. Ha a sipákolás krónikus, érdemes kipróbálni néhány bevált módszert, mielőtt teljesen eluralkodna ez a jelenség a család mindennapjain:

Mondd el neki, mit érzel

Próbálj úgy hatni rá, hogy elmondod: viselkedése téged nem érint jól. „Nekem nagyon rosszulesik, hogy folyton nyafogsz, mert úgy érzem, elégedetlen vagy, pedig én mindent megteszek érted.” A gyermekpszichológus szerint ezt a módszert kisiskolás kortól érdemes bevetni, mert ekkorra érik meg mentálisan a gyerek annyira, hogy felfogja, mit vált ki a viselkedése a szülőből.

Ne a gyereket minősítsd, hanem a viselkedését

„Figyelj arra, hogy ne a gyereket minősítsd, hanem a viselkedésére tegyél megjegyzést. Kerüld tehát a »te valóságos hisztigép vagy!« és hasonló megállapításokat, helyette mondd ezt: »Az ilyen hisztis viselkedést nem szereti a többi gyerek«” – javasolja Bojti Andrea. A minősítéssel az a baj, hogy nem arra vonatkozik, ami a viselkedést kiváltotta, vagyis ami a gyerekben végbemegy, hanem magára a gyerekre, és ez frusztrációt válthat ki belőle.

Tereld el a figyelmét

Ha beindul a gépezet, próbáld meg elterelni a figyelmét – javasolja a szakember. Amikor az utcán sétáltok és édességért siránkozik, hívd fel a figyelmét a közeli játszótérre vagy a járda szélén a virágokra. Ha elég érdekes a dolog, amit találsz, jó eséllyel azzal kezd el foglalkozni.

Ne vedd félvállról

A közhiedelemmel és az általános gyakorlattal ellentétben nem jó megoldás, ha nem veszel tudomást a hisztijéről. A szakértő szerint a dackorszakban a gyereken sokszor eluralkodnak az érzései, és fogalma sincs arról, hogy mi váltja ki ezeket az erős, számára is ijesztőnek tűnő érzelmeket. Ebben a helyzetben pedig nem szabad magára hagyni őt. Segíts neki kifejezni az érzelmeit és mondj valami ilyesmit: „Megértem, hogy szeretnél édességet, amikor kicsi voltam, én is folyton csokit majszoltam volna. De próbáld meg elfogadni, hogy nem veszek neked, mert árt a fogaidnak.”

Forrás: pexels/Pixabay

Előzd meg

A gyerekek általában akkor kezdik nyúzni a szülőket, ha éhesek, fáradtak vagy figyelmet akarnak. Ha tudod, hogy a gyerek vacsora előtt hisztisebb, előzd meg azzal, hogy egy órával a vacsora előtt adsz neki egy fél almát. Ha rendszerint a kistesó fürdetésekor jön rá az „ötperc”, szeretgesd egy kicsit a bébi fürdetése előtt.

HOGYAN FÉKEZD MEG A KAMASZT?

A serdülőkori nyűgösködés a lázadás egyik kifejezőeszköze lehet, úgyhogy jó, ha előre felkészülsz ennek féken tartására:

Hallgasd meg

A kamasz is ugyanazt akarja elérni, amit a kisgyerek, vagyis hogy meghallgassák, csak a hangja erőteljesebb. A felnőtt rögtön hajlamos nem figyelni rá, ha valami neki nem tetsző igénnyel hozakodik elő. Figyelj rá, hallgasd meg a problémáját, de mondj nemet, ha ezt tartod helyesnek.

De ne a végtelenségig

Van egy pont, amikor nyugodtan mondhatod, hogy most már elég. Ha valami képtelenség miatt hisztizik a tini gyereked, mondd azt: „Ebbe nem fogok beleegyezni. Tudom, hogy nem értesz velem egyet, tudom, hogy ezt igazságtalannak tartod, de szívesen elmondom az érveimet, ha képes vagy normális hangnemben beszélni velem.”

Te se csináld

Próbáld kordában tartani a saját frusztrációidat és ha valami baj van, ne siránkozz, hanem keresd a megoldást, ezzel példát mutatva a kamasznak is. Ne ezt mondd: „Nem hiszem el, hogy ez az átkozott sütő mindig a legrosszabbkor megy tönkre”, hanem ezt: „Ideje venni egy új sütőt. Kinek milyen pizzát rendeljek?”

HOGYAN SZERELD LE A NYAFOGÓ FELNŐTTET?

Felnőttek esetében nehezebb dolgunk van, sokkal óvatosabban, diplomatikusabban kell hozzányúlni a problémához. A sopánkodás a felnőtteket evolúciós előnyhöz juttatja, mivel szimpátiát és figyelmet vált ki az emberekből. Gondoljunk csak a zsúfolt váróteremben felsóhajtó sorstársra: „Jaj, ezek a doktorok mindig késnek!” A nyavalygás, panaszkodás akkor válik problémává, amikor valaki állandó kommunikációs eszköznek használja, akkor is, ha a helyzet egyáltalán nem indokolja. Természetesen nem a jogos kritikáról, a kritikus, építő jellegű észrevételről vagy a panasztevésről beszélünk (mint például „Pincér, a leves hideg, felmelegítenék nekem, kérem?”), hanem a céltalan, sehová sem vezető, önmagáért való panaszáradatról.

Galériánkban 4 tippet találsz arra, hogyan fékezz meg egy hisztis felnőttet!