A sport maga a halál. Legalább is ezt gondoltam róla egész gyerekkoromban. Gyűlöltem a testnevelés órákat, rettegtem tőlük, és még attól is szorongtam, amikor a barátaimmal fociztunk az udvaron. Körülbelül a nagykorúságig kellett várnom arra, hogy elkezdjek felszabadultan mozogni (lehet, hogy csak el kellett hagynom a testnevelés órákat).

Az utóbbi években rengeteget foglalkoztam azzal, hogy miért is lett ilyen terhelt viszonyom a mozgással. Félénk és kövér kisfiú voltam, ez persze sok mindent megmagyaráz. Azt hiszem, leginkább az osztály- és évfolyamtársak, ellenfelek vagy épp csapattársak kegyetlensége borított ki. Szerencsére még gyerekkoromban rátaláltam egy mozgásformára, amit többé-kevésbé szívesen űztem, de az általános szorongás nagyon sokáig elkísért.

Felnőtt fejjel egyre többet gondolkozom azon, hogy milyen sportra járathattak volna még a szüleim. Így született meg ez a cikk is. Most, hogy közeledik a szeptember, vagyis a különóra- és sportágválasztás időszaka, szülőknek és gyerekeknek el kell dönteniük az évi elköteleződéseket.

Galériánk olyan mozgásformákat tartalmaz, amikben félénk, kövérkés gyerekek is érvényesülni tudnak. A gyűjtemény külön érdekessége, hogy ötből négy sportágat fiúk és lányok együtt is űzhetnek.