Napi 10 kilométert sétáltam: elmesélem, mi történt velem két hét után

séta, edzés, Forrás: Getty Images
A séta a legegyszerűbb és a legnépszerűtlenebb mozgásformák egyike. Még a járványhelyzet alatt sokan felfedezték maguknak. Emma mesélte el számára is meglepő tapasztalatait.

A koronavírus elterjedése előtt hétfőtől péntekig crossfitre jártam, vasárnaponként pedig jógáztam. A hirtelen életmódváltásnak köszönhetően viszont a heti hat sportolásból nulla lett: nem éreztem semennyi motivációt arra, hogy egyáltalán megmozduljak. Túlságosan megviselt ez a helyzet, az otthoni edzéseket pedig erőltetettnek éreztem.

Ahogy lassan berendezkedtünk a járványhelyzetre, alaposan átalakultak a mindennapjaim. Folyamatosan valamilyen rágcsálnivalót készítettem a gyerekeimnek, változatos vegán recepteket kerestem, főztem az egész családra, elkezdtem desszertkészítéssel, illetve sütéssel ellensúlyozni a stresszt, és így végül rövid idő alatt jó pár kilót felszedtem.

Tudom, hogy ez teljesen normális, és nem is voltam miatta különösebben mérges. Inkább csak nem éreztem már magamat önmagamnak. Alacsony volt az energiaszintem, tompa és kiszívott voltam mindig, nem úgy, mint a megszokott énem, aki pörgős, erős és magabiztos. Vissza akartam találni ehhez a régi énemhez, úgyhogy kitűztem magam elé egy új célt.

Miért döntöttem napi 10 kilométer gyaloglás mellett?

Hat hete tartott a kijárási korlátozás, a gyerekeim nem jártak suliba, úgyhogy egyszerre kellett felügyelnem, hogyan vesznek részt az online oktatásban, és kellett nekem is home office-ból dolgoznom. Ez az egész annyira megterhelő volt érzelmileg, hogy az első két hétben tényleg alig mozogtam. A harmadik és negyedik héten még mindig nem éreztem késznek magam, hogy fekvőtámaszozzak vagy burpee-zzek, úgyhogy elhatároztam, hogy minden nap sétálok 5 kilométert, ami nagyjából 7000 lépés.

Majd végre újra megtaláltam a régi motivációmat. Azt éreztem, hogy heti 3-4 edzést már végig tudnék csinálni, és mivel annyira jól esett a séta, megnöveltem a napi adagomat 10 kilométerre. Biztos voltam benne, hogy minden nap teljesíteni tudom ezt a kihívást, ugyanis felállítottam a futópadomat az állóasztalom mellé. Így akár munka közben is tudtam haladni a célom felé. Ráadásul a családommal is elmentünk naponta egy-egy sétára.

Forrás: Getty Images

Mennyi idő legyalogolni 10 kilométert?

Ez a táv nagyjából 15000 lépés, 2-3 óra alatt van meg. Attól függ, hogy hogyan osztom fel ezt a mennyiséget. Az elmúlt két héten pár alkalommal futottam is valamennyit, ami jelentősen lerövidíti ezt az időt, de a legtöbb esetben 10 kilométert el tud oszlani egész nap. Korán felkelek dolgozni, és ilyenkor 2,5-3 kilométert gyalogolok a futópad-asztalomnál. Gépelés közben nagyon lassan sétálok, úgyhogy ez nagyjából egy órát vesz igénybe. Késő délelőtt elmegyek egy körülbelül félórás sétára a gyerekekkel, aztán pedig dolgozom egy kicsit délután, hogy teljesítsek még egy kisebb távot. Hogyha vacsoráig nem érem el a 10 kilométert, felnyalábolom a családot, és elmegyünk egy lefekvés előtti sétára a környékünkön.

Élmény vagy nyűg?

Ez a kis kihívás igazán motiváló volt! Az okosórámmal mértem a megtett távolságot, és ez segített aktívnak maradni. Tulajdonképpen nagyon jól esett lelassítani, és elhagyni a szuper intenzív crossfitedzéseket. Így csupa kellemes apróságból áll a testmozgás. Figyelek a légzésemre, élvezem a családom társaságát, integetek a szomszédoknak. Néha egyedül megyek vagy a kutyákkal, és ilyenkor inspiráló podcastokat hallgatok, vagy hosszasan telefonálok a barátaimmal. Ez igazán jót tesz a léleknek. Egyáltalán nem volt nyűg, sokkal inkább egy ajándék, amit magamnak adtam. Voltak napok, amikor egyenesen jól esett többet sétálni, mint 10 kilométert!

Sikerült lefogynom ezzel az új rutinnal?

Két hét elteltével már ledobtam pár kilót, és karcsúbbnak érzem magam. De ennél is fontosabb, hogy erősebb és energikusabb vagyok. Végre újra magamra találtam. Rájöttem, hogy a stressz, az idegesség és az aggodalom ellen nassolással védekezek, pedig mennyivel jobb sétálni a helyett, hogy egyből kinyitnék valamilyen mogyorót vagy étcsokit. A friss levegő, a mély lélegzetvételek és a mozgás megnyugtatták a kedélyemet. Időt tölteni a gyerekeimmel, figyelemmel követni a tavasz ébredését, rátalálni a szomszédok által elrejtett kis ajándékokra igazán felemelő élmény. Ez volt a sétálás legfontosabb tapasztalata.

A cél és a hozzá szükséges kitartás szellemileg is megerősített. A helyett, hogy a felfordult életvitelem miatt pánikolnék, lelassultam egy kicsit, és élvezem az élet apró örömeit. Azt is észrevettem, hogy türelmesebb és kedvesebb vagyok a gyerekeimmel, amikor mondjuk nem akarnak házi feladatot csinálni, vagy hangoskodnak, amikor dolgoznom kell. Összességében kevésbé vagyok instabil, jobban uralom az érzelmeimet, és boldogabbnak érzem magam.

Folytatni fogom ezt az új szokást?

Igen! Szeretem a napi a sétáimat és a hatását. Az évek óta tartó térd- és sarokcsontfájdalmaim elkezdtek alábbhagyni. Nyugodtabbnak érzem magam, jobban alszom, és újra teli vagyok motivációval. Elfogadtam, hogy nem kell szégyellnem, ha nem akarok otthon őrült izzadós crossfitedzéseket csinálni. A semmittevés és a tehetetlenség érzete helyett csak elmegyek sétálni, és máris tettem magamért valamit.

Ez egy egészen egyszerű mozgásforma, ami testileg és lelkileg is erőssé, egészségessé tesz. Mivel sokat futottam a múltban, sosem gondoltam volna, hogy a gyaloglás ennyire értékes lehet. Most, két hét napi 10 kilométernyi séta után pedig törhetetlen a lelkesedésem. Egészen biztosan folytatom ezt az új szokást!

8 szokás, amit a koronavírus alatt tanultunk, és továbbvinnénk a járvány utáni világba