Aligha újdonság bárkinek, hogy milyen sok házasság végződik válással: az Európai Unió statisztikai hivatala, az EUROSTAT adatai szerint Magyarorországon 2010-ben 100 házasságra 67 válás jutott (és ez a statisztika azóta csak romlott). Ebből következően egyre több az olyan gyerek is, akinek külön élnek a szülei. Hogy ez a statisztika rossz-e, ijesztő-e, arról erősen megoszlanak a vélemények: hiszen nemcsak azt tudjuk, hogy bizony tényleg vannak olyan helyzetek, amikor a válás a lehető legjobb döntés, hanem azt is, hogy például egy évszázada még a nők jogi és munkaerőpiaci helyzete nagyon megnehezítette a válást. Nem biztos tehát, hogy száz éve boldogabbak voltak a házasságok, mint ma.

Ami viszont biztos, az az, hogy a közös gyerekeknek a különválás után is két szülőjük van, akiknek ekként továbbra is együtt kell működniük (kivéve persze azokat az eseteket, amikor a bíróság megtiltja valamelyik szülő kapcsolattartását a gyerekekkel). Szerencsére mára nemcsak a pszichológiai ismereteink lettek elmélyültebbek és a társadalmi keretek rugalmasabbak, mint a nagyszüleink idején, hanem a technikai fejlődés is a segítségünkre van: közös online naptárral, szervező appokkal ma már jóval kisebb ráfordítással is hatékonyan tudjuk szervezni a magunk és a gyerekeink életét. Ettől még sem a különválás, sem a közös nevelés nem lesz könnyű egyik félnek sem - de kellő jóakarattal, empátiával, jó kommunikációval és persze a megfelelő gyakorlati elvek betartásával sokat tehetünk azért, hogy a közös gyerekek a különválás után is mindkét szülőtől megkaphassák azt a szeretet, amire szükségük van. De mik is ezek a bizonyos gyakorlati elvek?

1. Sose felejtsétek el, hogy a gyerekek érdeke a legfontosabb!

“Az alapszabály az, hogy a gyerekedet mindig jobban kell szeretned, mint amennyire utálod az exedet” - mondja Lauren Lake, az amerikai Paternity Court című Emmy-díjas TV-műsor vezetője. “Ha mindkettőtök a közös gyereket helyezi mindenek fölé, akkor meg fogjátok találni azt a kommunikációs stratégiát, ami mindkettőtöknek elviselhető.”

Ez tulajdonképpen minden co-parenting alapszabálya. Senki sem ígéri, hogy soha nem lesznek konfliktusok, de ha a fókuszban mindig a közös gyerekek érdeke marad, a nevelésben jó partnerek maradhattok a különválás után is.

2. Legyetek jó szervezők!

Egy gyerek élete tele van olyan programokkal, amik plusz szervezést igényelnek: iskolán kívüli elfoglaltságok, szakkörök, különórák, korrepetálás, sport, hangszer, orvos… - felsorolnom is fölösleges. Ráadásul a különélő szülőknek megvan a maguk beosztása is, és hiába ír elő a bíróság egy fix láthatást, az élet összetettebb annál, semhogy azt minden egyes hétre kőbe lehessen vésni és ne legyenek kivételes helyzetek.

Ezért jó megoldás lehet bármilyen olyan közösen is használható naptár- vagy feladatkezelő alkalmazás, ahol könnyen áttekinthetők a feladatok és a változások is hatékonyan kommunikálhatók. Bármilyen hihetetlen, ma már kifejezetten co-parenting feladatokra tervezett alkalmazás is van a piacon: a furcsa nevű S’moresUp, amely Androidra és iOS-re is elérhető, és amelynek központi részét egy Google Naptárral és iCal-lel is automatikusan szinkronizálódó naptár alkotja, amely emlékeztetőket is küld. Egy ilyen szervezőalkalmazás használata nemcsak abban segít, hogy lehetőleg soha ne forduljon elő, hogy a gyereketek órákat vár az iskola előtt vagy az uszoda öltözőjében, mert valamelyikőtök elfelejtett elmenni érte, hanem a félreértéseknek sem ad helyet, hiszen világosan látszik, mi melyik szülő feladata.

3. Legyetek tudatosan rugalmasak!

Mivel az élet összetett és ez óhatatlanul káosz-faktorral jár, a jó együtt-nevelés egyik legfontosabb alapelve a rugalmasság. Ha már eljutottatok idáig, hogy kölcsönösen tisztelitek a másik fél a gyereketekkel töltött minőségi idejét, képesek lesztek rugalmasak is lenni.

“A gyerekeknek arra van szükségük, hogy mindkét szülőjükkel tudjanak sok időt tölteni anélkül, hogy úgy éreznék, hogy választaniuk kell köztük. Ezért amellett, hogy legyen rendszer és ahhoz ragaszkodjunk, fontos a jó kommunikáció és az is, hogy képesek legyünk kompromisszumokat kötni."

A rugalmasságnak az empátiához is sok köze van: nemcsak azt jelenti, hogy fontos, hogy “fennforgás esetén” képesek legyetek spontán változtatni a megbeszélteken, hanem azt is, hogy tisztelnünk kell a másik állapotát. Hiába szabad valakinek a szerda estéje, ha szerda délután mindig egy nagyon kimerítő munkahelyi megbeszélése van: jogos, ha azt mondja, hogy nem ilyenkor tud igazán minőségi időt tölteni a gyereketekkel.

4. Húzzátok meg közösen a határokat!

A közös nevelés egyik legfontosabb alapelve, hogy a szabályok mindkét szülőnél azonosak legyenek. Nem az a baj, ha egy gyerek két különböző helyen nevelkedik, hanem ha nem világos és egységes, hogy hogyan működnek a dolgok. Mennyi időt szabad mesét nézni, telefonozni, ki rak rendet, hánykor lövik a pizsit - fontos, hogy a határok egységesek legyenek a két szülőnél. Ha a szülők külön is vannak, még alkothatnak egy jó csapatot a gyerekek szemében - ha viszont a két rendszer különböző, az bizonytalanságot teremt. Azt pedig tudjuk, hogy ilyen helyzetekben egy gyerek mindig megtalálja a kiskapukat és elkezdi letesztelni, meddig tágíthatja a bizonytalanul meghúzott határokat - ez pedig általában egyik szülőnek sem túl jó élmény.

5. Tiszteld a gyereked a másik szülőnél töltött idejét!

Ha hosszútávon is fenntartható közös nevelői kapcsolatot szeretnétek, fontos belátni, hogy a másik ideje éppúgy szent, mint a tiéd. Ne késsetek a megbeszélt találkozókról; figyelj oda, hogy minden ott legyen a gyereketeknél, amire szüksége van, hogy ne ide-oda ingázással menjen az idő. Ha a közös gyereketek alapvetően nálad lakik, különösen fontos, hogy a másik (a tiédnél jóval kevesebb) idejét tartsd tiszteletben. Természetesen - hacsak a bíróság másként nem döntött - bármikor jogod van beszélni a gyerekeddel, viszont fontos, hogy ilyenkor csak a legszükségesebbekre szorítkozz és ne rabold az ő közös idejüket.

6. Kommunikáljatok tudatosan!

Mindenkinek más a stílusa és a habitusa, azonban alapvető fontosságú, hogy megtaláljátok a kommunikációnak azt a módját, ami mindkettőtöknek megfelel. Fontos, hogy gyakran és lehetőleg tárgyilagosan megbeszéljétek a gyerekeitek hogylétével kapcsolatos kérdéseket, hogy megosszátok a fontos információkat. Törekedjetek a higgadtságra: mivel a gyerekek érdekéről van szó, ha ezt tudatosítjátok, már nem lesz olyan nehéz. A gyakorlatias dolgok kapcsán segítséget nyújthat a technika, azonban mivel az írásbeli kommunikáció nagyon könnyen félreérthető, a személyes beszélgetés is nagyon fontos. Törekedjetek arra, hogy a közös neveléssel kapcsolatos kérdéseket ne a gyerek jelenlétében beszéljétek meg.

7. Érjétek el, hogy számíthassatok egymásra!

Ha sikerül ezt elérni, nagyon hasznos és megnyugtató lehet a tudat, hogy mindig számíthattok a szülőtársatokra. Mindkét félnek éreznie kell, hogy a másik meghallgatja őt a gyerekneveléssel kapcsolatos kérdésekben, és hogy semmilyen téma vagy kérdés nem idegesítő vagy méltatlan arra, hogy beszéljetek róla. A céges világból ismert “stand-up meetingek” rendszere segíthet elérni ezt: ez egy rendszeres, pl. heti telefonhívás, ami sosem marad ki, függetlenül attól, hogy van-e olyan aktuális kérdés, amiről beszélni kell. Ez segít a kölcsönös bizalom felépítésében és abban is, hogy már csírájukban felismerjétek és kezelni tudjátok azokat a dolgokat, amelyekből később probléma vagy vita származhat.

na de hogy nevelik a gyerekeket a hollywoodi sztárok? kattints a galériára és megtudod!