Szülés a koronavírus árnyékában – egy egészségügyi dolgozó története

egészségügyi dolgozó,covid-19
Forrás: Jennifer Perry

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel!

E

Egészségügyi asszisztensként az amerikai Jennifer Perry számára mindennapos esemény volt a betegségekkel való küzdelem, mégis váratlan nehézségekkel szembesült, amikor dolgozóból pácienssé vált. A 33 éves nő terhessége utolsó szakaszában arra kényszerült, hogy COVID-fertőzötteket kezeljen. Csupán egy héttel lánya születése előtt Perryn elkezdtek megjelenni a koronavírus tünetei. A továbbiakban a kétgyermekes anya beszámolója következik élete egyik legviszontagságosabb időszakáról

Közel 10 éve dolgozom egészségügyi asszisztensként. Több szakterületen megfordultam már, mielőtt másfél éve rátaláltam a jelenlegi munkahelyemre, egy sürgősségi központba.

Hamar megszerettem az ügyeletet, mert rugalmas volt a beosztásunk és jellegzetesen kevés stresszel járt. Mindig családias volt a hangulat, mivel rajtam kívül csak egy másik asszisztens dolgozott ott. A kisvárosunkban mindössze két ilyen központ van, úgyhogy néha elég nagy a tömeg, de ez a koronavírus előtt sosem okozott problémát.

A híradó február közepén kezdett tudósítani a COVID-19-ről, és ezzel párhuzamosan az első betegek is megérkeztek. Mindannyian külföldi utazásról tértek vissza, és a tüneteik alapján joggal aggódhattak a vírus miatt.

Az első pár hét teljes bizonytalanságban telt. Nem tudtuk, kapunk-e teszteket, és ha igen, mikor; ezért kiírtuk a váróteremben, hogy nem végzünk COVID-szűrést. Azt sem tudtuk, hova küldjük tovább a betegeinket. Mégis mindenki tőlünk várt választ ezekre a kérdésekre. Ez a helyzet ugyanannyi feszültséget okozott nekünk, mint a pácienseknek.

A megfelelő védőeszközök hiánya is komoly problémát jelentett. Nem volt maszkunk, köpenyünk, védőszemüvegünk, arcpajzsunk, semmink. Csupán néhány pár gumikesztyűnk volt készleten. Az emberek egyre csak jöttek a COVID-tüneteikkel, és mi annyit tudtunk tenni értük, hogy elvégeztünk rajtuk egy influenza- vagy streptococcus-tesztet. Ezeknél a vizsgálatoknál ott kell lenned közvetlenül a beteg arca előtt, és általában le is köhögnek. Különösen rémisztő volt számomra ez a helyzet amúgy is veszélyeztetett terhesként, kis idővel a szülés előtt.

A következő pár hét mérlegeléssel telt. A férjem és én folyamatosan arról vitáztunk, meddig maradhatok munkában ekkora kockázat mellett. Mire eldöntöttem, hogy március 22-én hagyom abba, a helyzet magától megoldódott. DeWine kormányzó még azon a héten kihirdette az Ohio-szerte érvényes lezárásokat, korlátozásokat. Ezzel együtt a betegek kezdtek elmaradozni a sürgősségi központból, úgyhogy a tulajdonos úgy döntött, határozatlan időre bezáratja az intézményt.

A férjemen és rajtam pár nappal az utolsó műszakom után kezdtek mutatkozni a COVID tünetei. Egy kis torokkaparással kezdődött, de a harmadik napon már mozdulni sem bírtunk. A negyedik napra a férjem kezdte jobban érezni magát, de az én állapotom csak egyre romlott. Kizárólag úgy lehetett teszthez jutni a megyénkben, ha betelefonáltál a kórházba, ahol eldöntötték, jogosult vagy-e a rá, vagy sem. A legtöbb embert elutasították, de mivel én fokozottan veszélyeztetettnek számítottam a terhesség és a munkám miatt, végül beleegyeztek, hogy megvizsgáljanak. A férjem és a 21 hónapos fiunk karanténba vonultak, ugyanis az egyértelmű tüneteik ellenére nem akarták letesztelni őket.

Pár napra voltam a szüléstől, és rettegtem attól, hogy nem lesz elég erőm hozzá. Hiába kezdett lassan javulni az állapotom, nyomorultul éreztem magam.

Március 31-én reggel elfolyt a magzatvizem. Azonnal betelefonáltam a kórházba, hogy bejelentsem, megindult a szülés. Ekkor tudtam meg, hogy mivel még nem érkeztek meg a tesztem eredményei, és vannak tüneteim, koronavírus-pozitívként fognak kezelni. Az új óvintézkedések értelmében sem a férjem, sem a bába nem lehetett jelen velem. Igaz, hogy még voltak enyhe tüneteim, mégis teljes meglepetésként ért ez a hír. A következő két órát azzal töltöttük, hogy minden közeli kórházat felhívtunk a protokolljuk után érdeklődve. Találni akartunk egy helyet, ahol másképp járnának el velünk, de nem sikerült.

Végül kocsiba ültünk, a férjem elvitt a kórházig, és kitett a bejáratnál. Még azt sem engedték meg neki, hogy bekísérjen az épületbe. Beültettek egy tolókocsiba, adtak egy maszkot meg egy pár kesztyűt, és elvittek.

Jó tapasztalataim voltak a kórházról, hiszen korábban ugyanott született meg a kisfiam, de ezúttal teljesen más élményben volt részem. Egy félreeső kis sarokszobába kerültem, és az ápolók mind tetőtől talpig védőfelszerelést viseltek.

Az egyikük elmagyarázta, hogy végig bent lesz velem a szobában. Azért nem mehet ki, mert egyszerűen túl sok idő le- és felvennie a védőöltözetet. Annyira kevés ilyen öltözékük volt, hogy nem pazarolhatták el járkálással a felszerelést.

Minden egyéb kelléket eltávolítottak a szobából, hiszen megfertőzhettem volna őket. Még egy sebtapasz vagy egy törlőrongy se volt bent. Amikor szükségünk volt valamire, az ápolóm kitelefonált a tartózkodóba, ahonnan valaki lement a raktárba, hogy aztán újra feljöjjön, és beadja nekünk a kérdéses tárgyat.

A gyermekem császármetszéssel született meg még aznap éjjel, kicsivel éjfél után. Igazán kellemes meglepetés volt, hogy végül a férjem egy "kis csalással" csatlakozni tudott hozzám. Videócseten telefonált be a kórházba, és egy kis képernyőn keresztül közvetítették neki a szülést. Így végül egyszerre pillanthattuk meg a gyermekünket. Nem tudtuk előre a baba nemét, úgyhogy az is közös élmény lehetett, amikor az orvos elárulta, hogy kislányunk született. Nagyon jólesett, hogy legalább ebben a formában ott lehetett velem. Ez egy kicsit kárpótolt az eddigiekért.

A másnapot a babával tölthettem, végig kettesben voltunk. A rákövetkező reggelen pedig megérkeztek a tesztem eredményei - negatívan. Így már a férjem is bejöhetett hozzánk, találkozhatott a kislányunkkal, és velünk tölthetett még egy egész napot, mielőtt hazamentünk.

Összességében nagyon furcsa élményben volt részem. A vírus miatti félelem és bizonytalanság hozzáadódott a haraghoz és frusztrációhoz, amit a férjem távolléte miatt éreztem. Így hát, amikor megérkezett a hír, hogy a tesztem negatív lett, felmerült bennem a kérdés: ez mind a semmiért volt?

Hiába biztosítottak a kórházi dolgozók arról, hogy helyesen cselekedtünk, hiába tudtam a szívem mélyén, hogy igazuk van, legalább annyi keserűséget éreztem, mint megkönnyebbülést. Örültem, hogy nem vagyok fertőzött, de mégis rettenetesen zavart, hogy teljesen feleslegesen mentem keresztül ezeken a viszontagságokon. Március 21-én, szombaton estem át a teszten, és az eredményeket április 1-jén, szerdán kaptam meg. 12 napba telt.

Utólag azt gondom, minden nehézség ellenére ugyanígy csinálnám végig újra az egészet. Egészségügyi asszisztensként pontosan tudom, mennyire fontos, hogy kivegyük a részünket a koronavírus elleni küzdelemből. Ez mindannyiunk közös felelőssége. Fontosabb, mint néhány magánéleti kellemetlenség. Elvégre kitűnő orvosi ellátásban részesültem, és a kisbabám is és én is egészségesek vagyunk, biztonságban vagyunk.

via people.com


Még több személyes beszámolóért kattints a galériára!

Nézd meg a galériánkat>9 kép
Koronavírussal fertőződött emberek elmesélték, milyen tüneteket tapasztaltak meg
Tovább olvasok
Kép
Adhatunk vért, ha már voltunk Covidosak?

Amennyiben felépültél a koronavírus fertőzésből, egyetlen tűszúrás árán segítheted más betegek gyógyulását.

Kép
Üzenet a jövőbe: A háromgyermekes Dávid megható levele gyerekeinek a koronavírus-járványról

Nem bírtam aludni... Úgyhogy írtam egy rövid levelet a gyerekeimnek a mostani helyzetről, a gondolataimról...

Kép
7 sminktrükk, amivel pillanatok alatt fiatalíthatsz magadon

Alakítsd át a sminkrutinod és varázsolj fiatalabb arcbőrt magadnak!

Kép
“Az Élet lehetőségét meglátni a lehetetlenben, talán ez volt az, ami előre vitt”

Ember. Nő. Barát. Fiatal. Értelmiségi. Jogász. Blogger. Író. Futó (átmeneti szünettel). Gerincvelő sérült. Ezekkel a szavakkal indítja blogját, Dr. Temesvári Orsi, akit 2 és fél évvel ezelőtt, az esti futásból hazafelé jövet baleset ért a zebrán. Elütötte egy autó, melynek következtében súlyos gerincvelő sérülést szenvedett. Hosszú idő, rengeteg, fizikai és lelki munka van Orsi háta mögött, de egy biztos: minden szava erős hittel teli, ami ma már mély gyökerekből táplálkozik, az elfogadásból.

Kép
Napi horoszkóp november 27.: a Mérlegek váratlan eseménnyel szembesülnek, a Bakok régi álmukat valósíthatják meg

A hét utolsó munkanapján se feledkezz meg a horoszkópodról, hisz a csillagok ismét üzentek!

Kép
Híres emberek, akik egy rajongójukkal házasodtak össze

Ez minden, amiről egy rajongó csak álmodhat!

Kép
Végre! Itt az első ország, ahol ingyen menstruálhatnak a nők

Skócia az első ország a világon, ahol mostantól ingyenesen lehet hozzájutni a menstruációs termékekhez.

Kép
Így randizzatok otthon, COVID idején

Könnyű azt mondani, más bajom nincs is – üthetnéd el a dolgot. Holott fontosabb, mint valaha, hogy a nehezített körülmények dacára is ki tudjatok szakadni a hétköznapokból. Bár a lehetőségek erősen korlátozottak, némi fantáziával a négy fal közt is simán tető alá tudsz hozni egy klassz randit. Megmutatjuk, hogyan.

Kövess minket

ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin

Előfizetés

Weboldalunkon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy jobban megismerjük a felhasználói viselkedést és érdeklődést, valamint ezek segítségével személyre szabjuk és javítsuk a reklámokat. Weboldalunk használatával ezen feltételeket ön automatikusan elfogdja. További információkat az adatkezelési tájékoztatóban olvashat.
Megértettem