Megcsaltam a férjem, és ettől jobb anya lett belőlem

anyaság,megcsalás
Forrás: unsplash / @ketan_rajput

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel!

Á

Állunk a hipermarket pénztáránál. A kisebbik fiam hozzám bújik, és átöleli a derekamat. A nagyobbik elkezdi kipakolni a cuccokat a gumiszalagra. A pénztárosnő irigységgel vegyes elismeréssel pillant rám. Várjunk csak, valami furcsa. Normál esetben a kicsi megpróbálna az utolsó pillanatban még visítva kicsikarni egy csomag cukorkát, a nagyobbik pedig a fejébe húzná a kapucnit, és csak nyomkodná a kütyüjét. Megváltoztak volna? Sziszi története

Azt hiszem, én változtam meg. Erő és derű sugárzik belőlem, valami belülről fakadó ragyogás övez, tudom, érzem. Azt is tudom, miért van ez: van egy titkos szeretőm. Ő az, aki feltölt, aki kiszínezte a világomat, akitől újra jó nőnek és értékes embernek érzem magam. Akitől lenyugodtam, aki miatt magam is képes vagyok nyugalmat árasztani. És a gyerekeimnek ez már úgy kellett, mint egy falat kenyér.

Félre ne értsetek, nem tartom jó dolognak a megcsalást, nem gondolom, hogy ez a megoldás mindenféle problémára. Én sem így terveztem.

Olvasd el ezt is:

Tizenhét éve voltunk együtt a férjemmel. A főiskolán jöttünk össze. Én nagyon szerelmes voltam, ő – azt hiszem – inkább csak sodródott velem. Jól megvoltunk, de valahogy hiányzott a katarzis, a közös szárnyalás. Ő valószínűleg sosem szeretett engem annyira mélyen, mint én őt. De erre már csak akkor jöttem rá, amikor néhány pelenka- és bébiételillatban töltött év után egyszer csak felnéztem, és nem találtam a férjemet. Persze ott volt ő valahol a könyvei, a kütyüi, a videojátékai (pornófilmjei?) mögött. De az életünkben már alig vett részt. „Életünkben”: az életben, amit a gyerekeim és én éltünk, miközben a férjem mellettünk élt.

Robotpilóta üzemmódban vonszoltam át magam a hónapokon, éveken, egy papírmasé házasság keretei között. Nem gondoltam válásra, azt hittem, ez a dolgok rendje, meg aztán mi lenne a gyerekekkel! Amíg fel nem nőnek, együtt kell maradnunk! Nem vettem észre, hogy a gyerekek valójában nincsenek jól. A nagy visszahúzódó lett, kerülte a társaságot, állandóan kütyüzött. A kicsi mindenért hisztizett. Mindannyian keserűek és kiégettek voltunk.

Aztán egyszer találkoztam valakivel, akivel egy projektmunkán dolgoztunk együtt. Véletlenül hozzáért a kezemhez, és végigfutott rajtam a bizsergés. Úristen, ennyire hiányozna az érintés? Igen, ennyire hiányzott. A „véletlen” érintést kávézás, beszélgetés követte, és egyszer csak arra eszméltem, hogy az ebédszünetemet egy motelben töltöm egy férfival, aki nem a férjem.

Aznap zűrzavaros lelkiállapotban mentem a gyerekekért az iskolába, és amikor hazafelé menet a szokásos módon követelték, hogy álljunk meg a cukrászdánál, megálltam, pedig ebben nem szoktam engedni nekik. Akkora lelkiismeret-furdalásom volt, hogy muszáj volt megvennem ezeket a habos sütiket a gyerekeknek, ami persze hülyeség. Rettegtem, hogy lebukom előttük, hogy észrevesznek rajtam valamit, hogy megérzik az idegen férfi illatát, aki nem az apjuk, hogy észreveszik a testemen egy idegen hím érintésének nyomát. De nem vettek észre semmit, vigyorogva tömték magukba az édességet.

Érdekes módon attól kevésbé tartottam, hogy a férjem észrevesz valamit. Talán nem is érdekelt annyira. És persze nem vett észre semmit. Hiszen már engem is alig vett észre.

A titkos ebédszünetet még több is követte, ez már nem félrelépés, hanem viszony volt, ami logisztikázást és egy párhuzamos élet berendezését igényelte. Ugyanakkor kisimultam tőle. Mint aki átesett egy vérátömlesztésen, úgy éreztem magam. Felocsúdtam a tompultságból, kiélesedtek az érzékeim, sok mindent észrevettem a környezetemben, amit addig nem. Türelmesebb, kíváncsibb, odaadóbb lettem. Elsősorban a fiaimmal. Hirtelen észrevettem, hogy a kicsi rágja a körmét. Anyai ösztönöm megsúgta, hogy a nagyobbiknak szerelmi bánata van. Elkezdtem tudatosan odafigyelni arra, hogy többet adjak magamból nekik. És ne csak az időmet, hanem a valódi jelenlétemet. A kicsinek többet olvastam, és időnként csak úgy összebújtunk a szobájában felállított indián sátorban, és nem bántam, hogy közben nem fő meg a vacsora és nem vasalódnak ki az ingek. A nagynak mesélni kezdtem a saját fiatalkorom történeteit, és észrevettem, hogy bár titkolni igyekszik, érdekli, amit mondok. Egyszer csak maga is elkezdett mesélni, nekem pedig volt türelmem meghallgatni őt. Új rítusokat vezettünk be, amiket mindhárman élveztünk (minden héten új cukrászdát teszteltünk, és esténként megmutattuk egymásnak a kedvenc új zenéinket, amikre nevetve táncoltunk). Szorosabbra fonódott a kapcsolatunk, soha nem éreztem őket ennyire közel magamhoz.

A viszonyom nem bizonyult hosszú életűnek, mégis sorsfordító volt az életemben. Rádöbbentem, hogy megérdemlek egy boldogabb életet. Arra is rádöbbentem, hogy a gyerekeimnek is jár egy boldogabb anya. Hogy ha én jól vagyok, azzal mérhetetlenül többet tudok nekik adni, mint azzal, ha benne maradok egy már nem működő házasságban.

Végül elszántam magam, és elváltam a férjemtől. Nem mondom, hogy a fiaim egyáltalán nem voltak szomorúak. Hát persze, hogy azok voltak. De néhány zaklatottabb hét után lenyugodtak a kedélyek – valahol nyilván ők is érezték, hogy az otthoni alap nem stabil, nem biztonságos, nem boldog. Mindannyian megnyugodtunk, és hármasban újrakezdtük, új alapokkal. Ma a nagy már főiskolás, a kicsi pedig gimnazista. És még mindig elmegyünk Rákóczi-túróst enni minden héten. Jól vagyunk, jóban vagyunk. Ennél többet nem is kívánhatok.

A múltkor írtam egy levelet a volt szeretőmnek, amelyben megköszöntem neki, hogy felrázott, felébresztett és magamhoz térített. A levelet végül elégettem, mert nem az a fontos, hogy ő tudja. Az a fontos, hogy én tudom.

Az énidő kevésbé drámai formái is feltölthetnek anyaként:

Nézd meg a galériánkat>6 kép
Az énidő hat jótékony hatása anyák számára
Tovább olvasok
Kép
Drogok és médiumok – egykori CIA-kísérletek az agyunk manipulálására

Megvan a filmekből ismert jelenet, amikor a kém vagy bérgyilkos nem is tudja magáról, hogy az, de kap egy bizonyos jelet – mondjuk egy jelszót –, amitől hirtelen tudatossá válik számára a feladata? Szürreálisnak tűnik, ugye? A CIA szerint korántsem.

Kép
A maszk és a távolságtartás hatására ezerszer kisebb lesz a vírusterhelés

Egy friss olasz tanulmány jelentkezett ezzel a radikális állítással és az is olvasható benne, hogy a tünetek is kevésbé súlyosak, ha mindenki betartja a Covid elleni védekezés alapvető szabályait.

Kép
Újra együtt a Doktor Szöszi színészgárdája: Selma Blair is csatlakozott a nosztalgiázáshoz

A 2000-es évek egyik nagy kedvence minden kétséget kizáróan a Doktor Szöszi című film volt.

Kép
35 éve halt meg rejtélyes módon Bódy Gábor

A magyar filmművészet legrejtélyesebb sorsú rendezője korszakos műveket készített, s miközben igazi fenegyerekként tartották számon, szorgalmasan jelentett társairól a hatalomnak. Öngyilkos lett vagy megölték? 35 éve halt meg Bódy Gábor.

Kép
„Előttem van, ahogy szülés után guggolgatok a János Kórház folyosóján, mert annyira hiányzott a mozgás”

Kulcsár Vajda Enikő mozgást addict. Ezt nem én mondom róla, ezt ő mondja magáról. Naponta ugyanis több órát is mozog és mozgott, még a várandósságai utolsó napjaiban is. De teljesen normális és természetes módon az, hogy két gyermeket kihordott, az ő testét is megváltoztatta. A különbség közte és mondjuk (khm…) köztem viszont az, hogy ő ebbe nem törődött bele. Beleásta magát a témába, hogy is lehet a szülés utáni testet regenerálni, formálni és ma két gyermeke mellett már hivatásaként segít személyesen és online kurzusaival is nők százainak – ha nem ezreinek –, hogy mindenki boldog lehessen anyaként is a testével. Ez az ő projektje: az Anyatest Projekt.

Kép
Pozitív lett a koronavírus-tesztem: elmesélem, miért örültem neki

Nem őrültem meg, természetesen nem voltam boldog, hogy elkaptam a fertőzést. Elmondom, hogy volt.

Kép
Öt szuper kirándulóhely (nem csak) az őszi szünetre

Nincs jobb program az őszi szünetben, mint az újabb és újabb természeti csodák felfedezése, ami minden korosztály számára óriási élmény lehet.

Kép
Integrált kirekesztés – avagy mire nevel az oktatás?

Zoltán annak idején egy kertvárosi iskolában dolgozott, ahonnan néhány év után eljött. Megkérdeztük, miért, és talán túlságosan is részletes választ kaptunk tőle.

Kövess minket

ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin

Előfizetés

Weboldalunkon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy jobban megismerjük a felhasználói viselkedést és érdeklődést, valamint ezek segítségével személyre szabjuk és javítsuk a reklámokat. Weboldalunk használatával ezen feltételeket ön automatikusan elfogdja. További információkat az adatkezelési tájékoztatóban olvashat.
Megértettem