Trauma 1: Szakítás

A szakítás – pláne, ha úgy történik, hogy nem is számítottunk rá – ugyanolyan traumát okozhat, mint a gyász, hiszen elvesztettünk valakit, akinek fontos helye volt az életünkben, akihez érzelmi szálakkal kötődtünk és a jövőnket is vele képzeltük el. A szakításnak és a válásnak, éppúgy, mint a gyásznak, meghatározott szakaszai vannak, melyeken mindenkinek végig kell mennie ahhoz, hogy újra fel tudjon állni és újat tudjon kezdeni.

De pontosan mit is gyászolunk ilyenkor? Az elvesztett intimitást, amelyet a partnerünkkel élhettünk meg a legintenzívebben; a valakihez tartozás és a biztonság érzését. Meginog ilyenkor a másokba vetett bizalmunk – és az önbizalmunk is –, hiszen az az ember, akit a legjobban szerettünk, eltűnt az életünkből és úgy érezzük, nincs rá garancia, hogy ez legközelebb nem történik meg. A lelki intimitás mellett a másik ember fizikai közelségét is elveszítjük, vagyis a testi érintés és a szexualitás hiányával is szembe kell néznünk. Emellett lehet, hogy a szakítás jó barátoktól is megfoszt bennünket, mert előfordulhat, hogy a közös barátok nem tudják kezelni a helyzetet, és mivel nem akarnak egyik fél mellett sem elköteleződni, inkább az eltávolodást választják. Így nem „csak” a szakítás miatti egyedüllétérzéssel, hanem a támogató baráti közeg hiányával is egyszerre szembesülünk és küzdünk.

Egy hosszú kapcsolatot lezárni nagyon nehéz és az is lehetséges, hogy hiába maradtak mellettünk a barátaink és támogat a családunk, mégsem tudunk úrrá lenni a fájdalmunkon és az elveszettségérzésünkön. Ilyenkor nyújthat segítséget egy szakértő külső szem, aki segít megtalálni azt az irányt, melyen lépésről lépésre haladva újra megerősödhetünk és végül nyitottá válhatunk akár egy új kapcsolatra is.

Trauma 2: Bántalmazásnak tanúja lenni

Tévedsz, ha azt gondolod, „csak” a bántalmazottak szenvednek el traumát. Aki szemtanúja a bántalmazásnak – pláne, ha ez rendszeresen előfordul –, ugyanúgy sérülhet és alakulhat ki nála is szorongás és pszichés probléma. Próbáljuk csak ki, hogy megnézünk egy bántalmazásról készült videót – legyen azon nő, gyerek vagy állat a zaklatás, kínzás áldozata –, tapasztalni fogjuk, hogy már az első percekben iszonyat, félelem, düh, felháborodás, tehetetlenség és szorongás érzései öntenek el bennünket. Már csupán annak a látványától, hogy valakit a szemünk előtt bántanak, megaláznak.

A szakemberek szerint a bántalmazásban az elszenvedő és a szemtanú is áldozat és mindkét csoport fokozottan veszélyeztetett a depresszió, a szorongás és későbbiekben a pszichiátriai kórképek kialakulása szempontjából.

„Nemrég készült Nagy-Britanniában egy kutatás, amely a hangsúlyt a szemtanúkra helyezte. A kutatók arra keresték a választ, hogy milyen hatással van a bántalmazás azokra a gyerekekre, akik csupán „passzívan”, a veréseket, gúnyolódásokat végignézve vesznek részt a folyamatban. A vizsgálatot 14 brit iskolában több mint 2000 diákkal folytatták le, akikből 63% volt már szemtanúja annak, hogy valamelyik társukat bántják. A többiek vagy bántalmazók vagy áldozatok voltak. A kutatók azt az eredményt kapták, hogy mások bántalmazása jelentős hatással van mentális egészségünkre akkor is, ha nem közvetlenül ellenünk irányul az agresszió. A szemtanúk között jelentősen magasabb a különböző szerek – alkohol vagy kábítószer – használata, hasonlóan az áldozatokhoz. Ez utóbbi arra utal, hogy látva mások bántalmazását, a szemtanú feltehetően azonosul az áldozattal.” – írja a yelon.hu.

Az egyik feltételezés szerint azokat érinti mélyebben a bántalmazás látványa, akik maguk is áldozatok más esetekben és ilyenkor a saját áldozatszerepüket is átélik. A másik feltételezés szerint pedig az okoz diszkomfortérzést a szemtanúban, hogy ugyan az erkölcsi gondolkodás azt diktálná, hogy segítsen, közbelépjen, ő mégsem teszi ezt. Ez az ellentmondás pedig feszültséget kelt benne. A szemtanúszerep sokszor jár együtt bűntudattal, tétlenség okozta megbánással, ami gyerekeknél is komoly pszichoszomatikus tüneteket okozhat.

Trauma 3: Krónikus betegségek

A krónikus betegségek, mint a szív- és érrendszeri kórképek, a daganatos betegségek, a cukorbetegség olyan állapotok, amelyek elhúzódó lefolyásúak és folyamatos kezelést igényelnek. A testi tüneteken túl pedig pszichés leterheltséggel is járnak. A krónikus betegséggel élők ugyanis úgy érzik, a testük cserbenhagyta őket, ezért tagadás, harag, szégyenérzet és szorongás lehet úrrá rajtuk.

Nagyon gyakori, hogy az érintettek titkolóznak és még a szűkebb környezetük előtt sem merik felvállalni a betegségüket, mert szégyellik azt, esetleg félnek a kedvezőtlen fogadtatástól vagy nem akarják terhelni a barátaikat, családtagjaikat. Ám azzal, hogy nem osztják meg senkivel ezt a testi-lelki terhet, pont ők maguk idézik elő az elszigetelődést. A krónikus betegségek esetében nagy a veszély, hogy az érintettek gondolkodása beszűkül, hiszen csak a betegségükre fókuszálnak, ezáltal csökken az önbizalmuk és negatívabbá válhat az önértékelésük is, ezért nagy valószínűséggel alakul ki náluk depresszió.

A szakemberek szerint ilyenkor két dolog segíthet: az egyik, hogy a kontrollt vissza kell venni az életünk felett, nem szabad hagyni, hogy a betegség határozza meg a mindennapjainkat. A másik, hogy ne mondjunk le a társas kapcsolatainkról. Megoldást jelenthet, ha olyanokkal ismerkedünk, akik hasonló betegséggel küzdenek, és akikkel őszintén, szégyenkezés nélkül beszélgethetünk a problémáinkról, a nehézségeinkről és akár közös programokat is szervezhetünk.

Trauma 4: Meddőség

Sok nő számol be arról, hogy milyen hatalmas sokk volt számukra, amikor meddőnek nyilvánították őket. Ma már számtalan kutatás bizonyítja, hogy a terméketlenség „bélyege" a depressziónál vagy a gyásznál is intenzívebb megrázkódtatással jár és komoly tüneteket okozhat.

Allyson Bradow – az egyesült államokbeli Ártatlanok Otthona nevű alapítvány vezetője – és munkatársai 142 meddőségi kezelésen átesett személyt – köztük 138 nőt – kérdezett meg, akik internetes segítőcsoportokat látogattak. Mindannyian kitöltöttek egy online kérdőívet, amelyből kiderült, hogy tapasztalják-e magukon a poszttraumás stressz jellemző panaszait, illetve miként élik meg magát a terápiát. A páciensek egyharmada 1-2 éve próbált teherbe esni, és 60 százalékuk több mint egy éven át részesült meddőségi kezelésben. Összesen 46 százalékuknál lehetett PTSD-t megállapítani a válaszok alapján, míg közel négyötödük vallotta be, hogy környezetükben számos tényező a megtermékenyülési képtelenségre emlékezteti őket, többek között akár egy bébiétel-reklám is ilyen hatással bírhat. A leggyakoribb tünetek közé tartozott az elszigeteltség érzése és az ingerlékenység. Sokan reménytelennek érezték az életüket, s úgy gondolták, megváltozott a személyiségük. A szakértő a kutatási eredmények alapján azt a lényeges tanulságot vonta le, hogy kiemelten fontos, hogy a meddőnek nyilvánított és/vagy meddőségi kezelésen áteső nők pszichológusi segítséget kapjanak az érzelmi és fizikai hatások feldolgozására.

Trauma 5: Vetélés

A meg nem született, elvesztett magzat miatti pszichológiai hatás évekig elhúzódhat, még egy egészséges baba világra jötte után is depressziótól és szorongástól szenvedhet az anya – olvasható a British Journal of Psychiatry című szakfolyóirat online kiadásában közzétett tanulmányban, amelyben 13 ezer brit nő egészségügyi adatait tekintették át.

Tévhit, hogy egy következő, egészséges baba születésével a nők túljutnak a magzat elvesztése által okozott pszichológiai hatásokon. Ez a tanulmány pont ezt bizonyította. Azoknál a nőknél, akiknek volt vetélése, jóval nagyobb valószínűséggel tapasztaltak depressziót és szorongást a következő terhességük alatt és után is, mint azoknál, akik életében korábban nem történt ilyen esemény. A hatást az egészséges gyerek megszületése után még mintegy három évig tapasztalták.

Emma Robertson Blackmore, a New York-i Rochester Egyetem munkatársa, a tanulmány egyik szerzője arra hívta fel a figyelmet, hogy az anyai depresszió az egész családra negatív hatással van, ezért különösen fontos a mostani megállapítások fényében, hogy a vetélésen átesett nőkkel miként foglalkoznak következő várandósságuk idején.

Trauma 6: Anyagi problémák

Sokunknál a pénz a stressz egyik forrása, és az anyagi jólét hiánya lelkileg, érzelmileg és fizikailag is hatással van ránk. Kutatások rávilágítanak arra, hogy a pénzügyi stressz fáradtsághoz, álmatlansághoz, ingerlékenységhez, hangulati ingadozásokhoz és az étvágy megváltozásához vezethet. De ha még nem lenne elég, mindezekhez még gyomorpanasz is társulhat. Mindazonáltal ez az anyagi bizonytalanság nemcsak testi egészségünkre van hatással, hanem érzelmi és mentális egészségünkre is. A családunkkal való kapcsolatunk feszültté válik, érzelmileg bizonytalannak érezzük magunkat, és mindez betegségek sokaságát zúdíthatja ránk.

Amikor valakinek anyagi gondjai vannak, az károsíthatja az önbecsülését, hibásnak érezheti magát, és a kétségbeesés érzésével töltheti el. Ez bizony az egész életére, a mindennapjaira is kihat, álmatlan éjszakákat okoz. Az állandó stressz megzavarhatja az étvágyat: vagy túlevésre ösztönöz vagy pedig teljesen elveheti az ételek iránti érdeklődést. A kifizetetlen számlák vagy a bevételkiesés miatti aggódás olyan szorongásos tüneteket válthat ki, mint például a heves szívverés, az izzadás vagy a pánikrohamok. Ráadásul a pénzügyi nehézségek szégyenérzetet is okoznak, ami arra készteti az érintetteket, hogy megszakítsák a kapcsolatot a barátaikkal, ami növeli az elszigeteltség és a tehetetlenség érzését.

A szakértők ilyen esetekben azt javasolják, hogy igenis beszéljünk másokkal az anyagi gondjainkról, mert könnyen lehet, hogy a külső szemlélő egy olyan perspektívából lát rá a helyzetünkre, amelyből akár több lehetséges megoldás is látszik. Persze a másik fontos teendő, hogy még ebben a szituációban is próbáljunk tudatosak lenni és készítsünk pénzügyi tervet, vezessük a bevételeink, kiadásaink listáját, hogy minimalizáljuk a pénzügyi helyzetünk tovább romlásának esélyét és el tudjunk indulni a javulás irányába.

Forrás 1; Forrás 2; Forrás 3; Forrás 4;

A szakítás a hírességeknek is épp olyan komoly traumát okoz, mint nekünk, átlagembereknek. Nézd csak meg, mit tett velük!