„Szakítás miatti baleset történt" – ezt mondta a telefonban T. Róbert Dániel, mikor tette után felhívta a rendőrséget. Balesetnek márpedig nem nevezhető, hogy egy elfajult vita hevében először brutálisan megverte, majd késszúrásokkal kioltotta a 27 éves M. Petra életét. És valószínűleg ő is érezte, hogy a gyilkosság messze áll a baleset fogalmától, hiszen a telefonhívás után még napokig bujkált a rendőrség elől. Mindeközben körözési fotója, amin egy teljesen hétköznapinak tűnő fiatal férfi félmosollyal néz a kamerába, bejárta a közösségi médiát. És mit láttunk a képen? Egy jól szituált, rendesnek, sőt tovább megyek, kedvesnek, ártalmatlannak tűnő fiatal férfit. Ami csak még több kérdést vetett fel az emberekben, hiszen hogyan lehetett képes erőszakra egy teljesen hétköznapi jófiú? Próbáltak magyarázatot keresni a megmagyarázhatatlanra, és mint oly gyakran az áldozatban találták meg a vélt válaszokat. A bulvársajtó közbenjárásának köszönhetően ugyanis felbukkant a képben Petra olasz ex-barátja, akivel ugyan évekkel ezelőtt szakított, de a cikkek szerint még mindig tartotta a kapcsolatot. A jóképű olasz ex pedig nemcsak a kattintásokat izzította, hanem az áldozathibáztató megnyilvánulásokat is.

„A rendesen nevelt lányokat nem szokták megölni“

A kommentelők egy része ugyanis azonnal elkönyvelte, hogy tulajdonképpen Petra a felelős azért, hogy párja kegyetlenül meggyilkolta, hiszen még mindig beszélt volt barátjával. Mellesleg utólag kiderült, hogy ezt a szálat csupán a bulvársajtó fűzte az események fonalába, valójában Petra „életében nem volt jelen az olasz exe", ahogy írták. De tegyük hozzá, még ha minden nap chatelt is volna vele, az sem menti fel T. Róbertet. Ám a kommentelők egy részének ez nem számít. A féltékenység az ok, a gyilkosság az okozat – vonták le az egészen hajmeresztő következtetést az áldozathibáztatók, bár nem így fogalmaztak. Nagyon nem.

Egy másik pedig egyesen odáig ment, hogy álláspontja szerint Róbert lett az áldozat, mivel Petra viselkedése gyilkost csinált belőle. „Két pasival játszadozott egyszerre. Úgy is nézhetjük, ha Róbert nem találkozik ezzel a könnyűvérű nővel, ő sosem lesz gyilkos" – írta.

De ne higgyük, hogy csak a férfiak öntik az ilyen kommenteket! Az egyik legdöbbenetesebb hozzászólás egy középkorú hölgyhöz tartozik: „Szerintem a rendesen nevelt lányokat nem szokták megölni! De a mostani fiatalok nincsenek rendesen megnevelve!… Aki jó becsület és rendre van nevelve, azokkal ez nem fordulhat elő!" Ha beleássuk magunkat a témába a közösségi oldalon, nemtől, kortól, politikai és vallási hovatartozástól, sőt iskolai végzettségtől függetlenül olvashatunk hasonló hozzászólásokat. És felmerül a kérdés: az áldozathibáztatás ennyire egyetemes viselkedés lenne?

Boldog ember nem trollkodik

A szomorú válasz röviden: igen, az áldozat felelőssé tétele ugyanis egy ősi reakció, nem tanult magatartásforma. „Egy erőszakos esemény, hír bekapcsolja az emberek legelemibb ösztönét, a haláltól való félelmét. A legfőbb tényező a szorongás, hiszen rettegnek attól, hogy bármikor, bárhol ők is vétlen áldozattá válhatnak. Erre pedig az a természetes védelmi reakciója az agynak, hogy megpróbál olyan hibát keresni az áldozatban, amivel megnyugtathatja magát – magyarázza dr. Hevesi Krisztina pszichológus. – Ha megvizsgálnánk a hozzászólók életét, könnyen párhuzamokat lehetne találni, aki például Petra esetében azt kifogásolja, hogy miért nem zárta le a kapcsolatát az exével, az valószínűleg nehezen, de meglépte ezt saját életében. Tehát elkönyvelheti, hogy mivel ő nem viselkedik úgy, mint az áldozat, vele nem történhet ilyen szörnyűség. Az áldozathibáztatás az esetek többségében önvédelemből és a biztonságra való törekvésből ered."

A pszichológiai magyarázat ismeretében pedig szinte láthatjuk magunk előtt, amint a kommentelő, aki például azt írta, hogy „Na, akkor legalább kiderült, mit csinált tulajdonképpen Petra" megkönnyebbülve fellélegzett, mikor a féltékenység bekerült a képbe. Hiszen előtte csak annyit látott, hogy egy jól szituált férfi megölt egy ártatlan lányt, amitől ő is fenyegetve, kiszolgáltatva érezte magát. Persze az ennél durvább, vulgáris vagy egyenesen kegyetlenkedő hozzászólások nem pusztán a védekező ösztönben gyökereznek. „Manapság egyre gyakoribb jelenség, hogy valaki a közösségi oldalakon, az online térben másodlagos identitást vesz fel, például agresszíven, bántóan kommunikál, mert így akarja kiadni a dühét és frusztrációit. Tudni kell, hogy az ilyen kommentek sosem arról szólnak, akire irányulnak, hanem arról, aki írja őket. Erre szoktam mondani, hogy boldog ember nem trollkodik. Ha valaki még egy halott áldozattal szemben is ilyen kegyetlenül nyilvánul meg, az a saját boldogtalanságát, elégedetlenségéből fakad" – mondja a szakértő.

Az áldozathibáztatás újabb bántalmazást szül(het)

A virtuális gyalázkodás mindig szomorú és káros, ám különösen az, ha erőszak, bántalmazás áldozata felé irányul. M. Petra ugyan már sajnos nem olvashatja ezeket a megnyilvánulásokat, de rengeteg olyan személy igen, aki jelenleg is bántalmazó kapcsolatban él, vagy a múltban szenvedett attól. Ők nagy eséllyel – saját érintettségük révén – nem látják az áldozathibáztatás lélektani hátterét, a gyűlölködő kommenteket olvasva számukra az lesz az üzenet, hogy igenis megérdemelték, ami velük történt. És persze látják a hozzászólásokat a bántalmazók, erőszaktevők is, akik ezeken a véleményeken felbuzdulva tovább folytatják tetteiket, hiszen feljogosítva érzik magukat rá, az áldozat hibáztatásával pedig a felelősség is lekerül róluk.

Az áldozathibáztatás tehát általában kéz a kézben jár az abúzussal. Mindez ellen pedig nem lehet azzal küzdeni, hogy beszállunk a kommentháborúba, valódi változást csak az emberek minél szélesebb körű edukálása, érzékenyítése hozhat. Erre vállalkozik többek között az Együtt a bántalmazás ellen projekt is, amely a közösségimédia-tartalmak mellett hamarosan induló podcastjével szeretné minél több ember szemét felnyitni.

Érdekes módon tehát az áldozathibáztatás nem függ az iskolázottságtól, mégis az oktatásban, információátadásban rejlik a probléma megoldása. És csak bízni tudunk benne, hogy nem kell még (sokkal) több angyalföldi eset ahhoz, hogy társadalmunk megtanulja a leckét.