Milyenek szoktak lenni a házassági évfordulók? Glamúrosak, cukrosak. Meghatóak. Érzelmesek. Nos, hát a miénk nem ilyen volt. Ahogy mondani szokás, igazi rémálomba csöppentem, még ha abban a pillanatban még nem is tudtam róla.

Éppen úgy készültem a 10. évfordulóra, ahogy millió és millió asszony a Föld nevű bolygón. Megsütöttem Gábor kedvenc ételét vacsorára. Vettem két üveg méregdrága bort. Még tortát is csináltam, a tetejére ráügyeskedtem a tízes számot, holott nem vagyok egy sütőbajnok. De minden tökéletesen sikerült.

Mielőtt a férjem hazaért volna, telefonon csacsogtam a legjobb barátnőmmel. Olyan kereknek éreztem a világot. Két hete volt a harmincharmadik szülinapom. Fiatal vagyok. Szeretem a férjemet, még ha az utóbbi időben a karrier miatt kevesebb időnk is jutott egymásra. Hamarosan jöhet a gyerek. Napfényben fürdik az egész világ, és a közepén ott sütkérezem én.

Gábor pontban hatkor hazaért. Összecsapta a kezét, amikor meglátta, mit műveltem. Az arcáról öröm helyett kétségbeesés sütött. Elfelejtette. Nem baj. Van ilyen. Attól még minden tökéletesen sikerült, és úgy is marad.

Gábor örömet erőltetett magára. Dicsérte a főztömet, kicsit talán túlságosan is. A tortáról áradozott, pedig enyhén füstös lett az íze – nem tudom, hogy csináltam. Látszott rajta, hogy az esze egészen máshol jár. A sok munkára fogtam. Agyondolgozzuk magunkat – ez így nem mehet tovább. Változtatni kell. Jobban odafigyelni egymásra. Utazgatni. Aztán… lassan dolgozni a gyerekügyön.

Mikor ezeket a vágyakat megosztottam vele, mechanikusan bólogatott. Semmi nem látszott az arcán, olyan volt, mint egy kő. Vacsora után összebújtunk, de a szerelmeskedés sem sikerült. Gábor volt az oka. Ne haragudj, mondta, most nem megy. És akkor megéreztem, hogy nagyobb itt a baj, mint néhány megfeszített túlóra.

Minden az évfordulón kezdődött tehát, de még néhány hetet várni kellett az igazságra.

Gábor egyre gondterheltebbnek nézett ki, úgyhogy az egyik este nem bírtam tovább. Megfogtam a karját, és a szemébe néztem.

– Drágám. – mondtam halkan. – Látom, hogy nem érzed jól magad. Ha van valami, kérlek, mondd el nekem.

– Azt nem lehet. – válaszolta kis szünet után fakó hangon.

– Dehogynem. – sürgettem. – Látom, hogy titkolózol. Van valakid?

Feldúltan nézett rám.

– Az van… – kezdte elfúló hangon. – Az van, hogy… nincs, de… nem, ezt nem tudom elmondani!

Végül csak kiszedtem belőle. Az történt, hogy fél évvel korábban megérkezett a céghez István, és az én férjem néhány hónappal ezelőtt vette észre, mennyire vonzódik hozzá. Állandóan vele akart lenni, beszélgetni, hozzáérni… Ráadásul nemsokára kiderült, hogy az érzelem kölcsönös, még meg is beszélték egy sör mellett, hogy tulajdonképpen szerelmesek egymásba.

– De nem történt semmi… miattad. – fejezte be Gábor reszkető hangon. – Angi, én nem tehetek róla. Fogalmam sem volt, hogy ilyesmi lakik bennem, soha életemben nem tetszett egyetlen férfi sem!

Ez alatt a beszélgetés alatt kellett leszámolnom mindennel, amit addig a jövőbe képzeltem. Se házasság, se gyerek, se utazás. Ez az én formám.

Miközben kitomboltam magam és földhöz vágtam néhány poharat, Gábor összecsomagolt néhány dolgot és elment egy szállodába. Az álmatlan éjszaka után másnap zokogva hívtam fel, hogy jöjjön vissza, beszéljük meg, hiszen még semmi jóvátehetetlen nem történt. Visszajött, de nem volt benne semmi köszönet.

Még hónapokig laktunk együtt, utólag visszatekintve nem tudom, miben bíztunk. Gábor eljött a cégtől, aminek az lett a következménye, hogy István állandóan hívogatta. Mind a hárman totál kikészültünk. Végül elküldtem őt, és megálltam, hogy többet ne hívjam. Gábor és István összeköltöztek, én meg ott maradtam a házban egyedül, és sírva adtam be a válókeresetet.

Szerencsére nem maradtam magányos, elhagyott asszony: három év múlva találkoztam a leendő második férjemmel. Gáborról azóta keveset tudok. Szakítottak Istvánnal, utolsó információm az, hogy összejött egy másik pasival, aki szintén a munkatársa. Nem tudom, mit is gondoljak róla. Őszintén kívánom, hogy boldog legyen, de bevallom, ez nem mindig volt így. Mert ki volt az, aki egy harmatos nyári hajnalon bőgve szúrta ki Gábor imádott kocsijának mind a négy kerekét? Szabad a gazda.

És vajon mik a házasság alaptípusai? Galériánkból kiderül!