Borítókép: Első gyerek VS harmadik gyerek - 1. rész: A terhesség

Első gyerek VS harmadik gyerek - 1. rész: A terhesség

Ez nem verseny, senki nem csinálja jól vagy jobban. Csak máshogy. Hogyan készül első gyermekére a 24 hetes kismama kolléganőnk, Katinka és hogyan várom én a harmadikat a 35. hétben? Lássuk, hogy ugyanarra a kérdésre melyikünk mit felelt!

Anno az a tanács jött szembe velem egy sokgyermekes anyukától, hogy (minimum) harmadik gyereket kell szülni. De már elsőre. No, hát könnyű ezt mondani... Elsőre a többségünk azt se tudja, mi fán terem a gyerek. És szerintem ez teljesen normális is. De vicces tényleg szembesülni ezzel, amikor látom, hogy a 24. hétben járó online marketinges kolléganőmnél, Katinkánál már összeszerelve a kiságy, mi pedig a 35. hétben konkrétan sehogy sem állunk. Tényleg, egy adag semmivel várjuk egyelőre a harmadik babánkat.

Úgyhogy meginterjúvoltam őt is és magamat is. Ugyanazokat a kérdéseket tettem fel neki és magamnak, hogy lássuk, hogy változunk, mennyit változtat rajtunk az idő, a tapasztalat és a gyerekeink száma.

Mennyi idő után jött össze a baba?

Katinka: Gyorsabban, mint amire számítottunk. Nem volt túl váratlan a pozitív teszt, hiszen 4 év házasság után már lassan abba a fázisba futunk, amikor már unják kérdezni körülöttünk, hogy mikor jön a baba, mert mindig volt egy „majd azután, ha...” válaszunk.

Aztán kiderült, hogy ezt lehet, hogy mégsem mi döntjük el, mivel tavaly policisztás ovárium szindrómát állapítottak meg nálam, ami gyakran jár együtt meddősséggel vagy legalábbis megnehezíti a teherbeesést, 1-2 év próbálkozás benne van emellett a pakliban.

Így inkább rábíztuk, hogy az orvosi iránymutatásokat betartva, mikor is szeretne megfoganni a baba, aki viszont úgy döntött, hogy másfél hónap után pozitív teszttel lep meg minket.

Rozi: Az első adandó alkalommal azután, hogy kimondtuk: csapjunk bele. De az első nekünk is időbe telt. Pár hónap próbálkozás után egy 7 hetes magzatot elveszítettünk. Ezután fél év egészségügyi pihenő után újabb 2-3 hónap kellett, mire megfogant az első gyermekünk, aki maradt is köztünk: a ma már 6 éves Máté fiunk. De aztán Emma lányunk már sokkal könnyebben összejött, most pedig a még pocaklakó Frida tényleg mondhatni „gondolatra fogant”. Közhely, de úgy tűnik itt is érvényes: minden kezdet nehéz.

Mikor mondtátok el a környezeteteknek, hogy babát vártok?

Katinka: A pozitív tesztet - a férjem után - a nővéremmel és néhány nap eltéréssel két barátnőmmel osztottam meg. Bár sokkal nehezebb volt ezt titkolni, mint ahogy korábban elképzeltem, de ők próbáltak a földön tartani, hiszen az első terhesség első szakasza tényleg hihetetlenül törékeny. Mivel kicsit váratlanabb volt, mint ahogy számoltunk a terhességgel, nekem azért is volt fontos, hogy legyen kivel megbeszélnem a felmerülő kérdéseket, teendőket, mert pont nem volt dokim, mivel előtte költöztünk és nem akartam a google-re hagyatkozni. A nagyszülőkkel nagyjából a 10. hét környékén osztottuk meg a jó hírt, mert akkor találkoztunk velük karácsony előtt, szélesebb körben pedig a 16. héttel „kürtöltük szét”, már amennyire a mostani, „maradj otthon” időszak engedi.

Rozi: A munkahelyemen elég hamar,

a 9. hét környékén muszáj voltam bejelenteni, hogy babát várok, ugyanis egyrészt iszonyatosan rosszul voltam, másrészt a harmadjára kábé az első hónap végén úgy néztem ki, mint egy 3-4 hónapos terhes.
Rozi (harmadik gyerek)

A családnak pedig nagyjából a 12. hét környékén mondtuk el. Vagyis a gyerekek, mindenképp ők szerették volna közölni a jó hírt és alig bírták már magukban tartani. :)

Mikor tudtátok meg a nemét?

Katinka: Erre elég gyorsan választ kaptunk. Próbáltam én is a „jelekből” már korábban tippelni és ráérezni, mert a legtöbb helyen ezt olvastam, hogy egy nő ezt megérzi, ki is növekszik benne. Hát, nekem nem jött az érzés, először teljesen tippre lányt mondtam, de a 12. heti ultrahang előtt mégis valahogy a fiús dolgokért dobbant meg a szívem.

A környezetemben mindenkiről sorra derült ki, hogy kislányt vár, ezért a statisztika is inkább a másik nemet igazolta, bár tényleg, de tényleg bármelyik verzióval boldogok lettünk volna.

A 12. heti ultrahangon viszont már egyértelműen látszott, hogy kisfiúnk lesz, ami azért is mázli, mert egy darab kedvenc fiúnevünk volt, míg lány terén lettek volna még harcok. Az egyik – szintén lányt váró – ismerősöm is fellélegzett, hogy na végre, egy kisfiú is születik!

Rozi: Én kábé a fogantatás pillanatától úgy 90%-ig biztos voltam benne, hogy lány. Édesanyám ugyanebben az évben hagyott itt minket, és biztos voltam benne, hogy küld nekünk ... hát mondjuk így: „maga helyett” egy kislányt. Aztán miután már a 6. héttől rendszeresen látogattam fejjel előre a mellékhelyiséget, 100%-ra biztos voltam benne, hogy lány. Az orvostudomány a 18. héten tudta biztosra megállapítani azt, amit az anyai érzésem azonnal. :)
De fun fact: Katinkáékhoz hasonlóan az elsőszülöttünk, Máté 11 hetes (!!!) korától büszkén mutogatta az összes vizsgálaton, hogy mennyire fiú. És vele nem is voltam ennyire rosszul, egyszer nem is hánytam.

Mennyit pihensz? Hogy állsz a cipekedéssel?

Katinka: Így, hogy itthonról dolgozunk,

szinte folyamatosan pihenek. Inkább azért kell most megerőszakolnom magam, hogy többet legyek aktív, hiszen nincsenek gyerekek, akikkel rohangálni kell,
Katinka (első gyerek)

alig mozdulok ki, a kutyámmal osztom meg a napi egyórás sétákat. A „nem cipekedést” még tanulom, mert az alaptermészetem folyton felkapja a nehéz bevásárlószatyrokat, most meg még bútorokat is, és ugyanez a természetem azt se hagyja, hogy segítsenek, de figyelmeztetnem kell magam, hogy attól még, hogy úgy tűnik, hogy elbírok valamit, ez már nem csak rólam szól.

Rozi: No igen, két nagytesó mellett nem jellemző annak ellenére, hogy a két császárom után hivatalosan veszélyeztetett terhes is vagyok. Ettől függetlenül azért most már magamhoz képest meglepően sokszor találom magam fekvő helyzetben. És nem mondom, hogy a home office-home bölcsi és home ovi igen fárasztó hármasa mellett egyébként nem esik baromi jól itthon lenni, megúszni a munkahelyre járást, de még az ovi-bölcsi járatokat is. De a cipekedés nálam is bajos, bár én bútorok helyett Emma lányomat kapom fel, ha táncolhatnékja van, vagy épp egy kis anyai dajkálásra vágyik.

Kívánós vagy? Milyen különleges dolgokat eszel, illetve mi az, amit NEM eszel?

Katinka: Az első trimeszterem sokkal extrémebb volt a mostaninál, hiszen folyamatosan rosszul voltam. Tiltólistára került és ott is maradt a korábbi kedvenceim közül például a kávé és a diétás kóla (káros szenvedély, de a mindennapom része volt), a sült hal, a kókuszos bármi, illetve nagy meglepi volt, hogy én, aki bármikor kapható volt az édességre, az első trimeszterben teljesen kerültem az édes dolgokat, kivéve a vaníliafagyit.

Viszont a citromos, savanykás ízek a mai napig minden mennyiségben jöhetnek, pedig korábban nem voltam nagy rajongója, illetve a tejföl volt a jolly joker kiegészítő, nagyjából mindenhez. Mondhatni, hogy az első trimesztert a tejfölös pirítóssal húztam ki, citrommal meglocsolva.

Rozi: Kívánósság szempontjából ez a legérdekesebb várandósságom, az első 3 hónapban ugyanis szinte mindentől rosszul voltam. Leginkább a húsos dolgoktól. Mondtam is, hogy na tessék, végre, lesz egy vegán gyerekem. Idővel ez enyhült, viszont a 13. héttől, ahogy múlt a rosszullét, bármit meg tudtam enni, de különösen semmit nem kívántam. Mostanra egy bajom van csak: bár amikor nem vagyok terhes, mindent IS meg bírok enni, most, hogy állandóan „tele van a pocakom” egy gyerekkel, egyre kisebb adagok férnek csak belém. Pedig már ennék egy olyan igazán jót, mint régen...

Mikor vetted meg az első dolgot a babának?

Valamivel a 12. heti genetikai ultrahang után bementem egy játékboltba és vettem egy teljesen random plüssmajmot. Egészen addig a pontig annyira elképzelni se tudtam, hogy tényleg növekszik bennem valaki, de ott, amikor láttam, hogy hiszen már tényleg van keze, lába, bennem is átfordult valami.
Katinka (első gyerek)

Semmit nem vettünk még. És nem azért, mert van mindenünk, ugyanis sokáig nem terveztünk harmadikat, és hogy ne is gondoljuk meg magunkat, mindent eladtunk. Egyedül a kiságyat tartottuk meg. Az van. De venni még semmit nem vettünk. Pedig már csak 4 hét...
Rozi (harmadik gyerek)

Arányaiban inkább új vagy inkább használt dolgokat szerzel be?

Katinka: Szerencsére a környezetemben több anyuka is van, akiktől kapunk egy csomó mindent, amit felesleges lenne megvenni. Tényleg őrületes látni, milyen összegek halmozódnak olyan dolgokra, amik nem, hogy hónapokra, de mondjuk újszülötteknél csak hetekre kellhetnek, arról nem is beszélve, hogy a környezetünkre milyen hatással van ez a rengeteg instant cucc, ami aztán a kukában végzi. Most még vannak elveim, várjuk ki a végét.

Persze, első gyereknél hatalmas a kísértés, hogy mindenből vadiúj, saját verziója legyen a picinek, van egy-két ilyen nagyobb tétel, amire mi is inkább érzelemből ruházunk be. Szerencsére van egy szuper anyukás közösség itt, ahol lakunk, ahol gyorsan forognak a már kinőtt, nem használt, de jó állapotú baba termékek, így sok mindenben erre is támaszkodom.

Rozi: Úgy néz ki, hogy vennünk semmit nem kell, kapunk, öröklünk, kölcsön kapunk mindent. Pontosabban azt a pár dolgot, amiről most már így harmadjára tudjuk, hogy tényleg szükséges, nem csak hely és porfogó. :) (De Katinka, és többi első gyermekét váró kismama: nyugi, elsőre mi is megvettünk mindent IS és mindenből újat, mert hát az én gyerekem nehogy használtat kapjon. Gondolhatjátok, hogy az első gyerekünk azóta is emlegeti, hogy milyen hálás, hogy vadiúj zenélő forgóka ment az ágya felett, kábé kétszer, aztán soha többé, mert semmi értelme nem volt és utálta a hangját ő is és a szülei is. :D

Hogy álltok a babaszobával? Kiságy összeszerelve?

Katinka: Nagyjából félúton mozgunk, már biztosan mindenféle babonával szembe is mentünk. Készül a babaszoba, ami most még inkább raktár jellegű, mivel még ez a dolgozószobám is.

Az egyik kiságy, amit mi hálószobánkba gondoltunk, már összeszerelve vár a júliusra,
Katinka (első gyerek)

ezt is egyébként egy itteni, helyi anyukától kaptuk, ráadásul ingyen. Ez őszintén inkább a lelkemnek kellett, hogy már egyben legyen, hogy legyen valami, ami nem csak a darabjaiban raktározva fellelhető baba-érzet, így a plüss majomnak is lett érdemi helye.

A szoba lényegi átalakítására az utolsó két hónapban kerül sor, addig a listánk szerint haladunk a kisebb tételekkel, következőnek pl. a képekkel, amit szeretnék én festeni, amíg még elférek a pocakomtól.

Rozi: Becsapós kérdés, mert nyáron készülünk költözni, szóval mondhatnám azt, hogy készül a szoba, készül... De két gyereknyi és 6 év tapasztalt után nálunk nem lesz babaszoba, a nagytesóknak lesz majd külön szoba, de egyelőre ők is a babával szeretnének aludni, meg Anyával és Apával, ahogy most is. Szóval a terv, hogy az egyetlen megtartott babás tárgyunkat: a kiságyat összetesszük majd szülés előtt és kvázi bébiölként rátoljuk a nagy francia ágyra. De mivel jelenleg elég kis lakásban élünk, így ez akkor is ráér, hogy meglegyen, mire a babával hazajövünk a kórházból.

Milyen zenélős forgója lesz a babának a kiságyban?

Katinka: Zenélős nem lesz, viszont néhány olyan kiegészítőt, ami apróság, mégis egyedi színfoltja lehet a szobának igyekszem hazai alkotókkal készíttetni, már ilyen szemmel nézem a Vegyél hazait csoportunkat. Mivel a bútorok nagyjából mind IKEA darabok (és abból is az elérhető kategória), így eléggé adott, hogy pont olyan szoba legyen a vége, mint bármelyik gyerekszoba, ezért is próbálok legalább ezekben az apróságokban letérni.

A forgóhoz is összeollóztam pár olyan elképzelést, amivel egy „limitált” darabra tehetünk szert, hiába tudom, hogy ez pont az a darab, amiből a baba nem lát sokat, de remélem azért nem csak 100%-ban minket, szülőket szórakoztat majd.

Rozi: Nem lesz! :D Szó se lehet róla!! :D A két nagytesó szerintem gondoskodni fog a megfelelő talpalávalókról.

Kábé hány tételes a „be kell szerezni” listád? (Fel is sorolhatod a listádat)

Katinka: Ez a lista most 65 elemből áll 5 hónapra szétbontva úgy, hogy pl. a kórházi csomag nincs is még részletezve benne. Esküszöm, ez már egy rövidített verzió, de mivel olyan alapvető dolgok sincsenek most a háztartásunkban, mint steril gézlap, elég messziről indultunk. Biztos, hogy ennek még egy része kiesik, hiszen nem egy anyuka röhögött már fel azon, hogy hogyan kéne egy újszülöttnek ennyi minden, de na, én egy listás nő vagyok, így vagyok nyugodt, hogy minden, ami másnak alapvető, nekünk ott vár arra, hogy kipipáljuk.

Rozi: 9 dolog – ebbe a kórházba vivős dolgok is benne vannak, és gyűjtőfogalmak – tehát pl. nem részleteztem a listában, hogy X body, meg rugdalózó, meg nem tudom, hanem szimplán ennyit írtam: babaruhák. De tételesen: mellszívó, cumi, babaruhák, textilpelusok, hordozó kendő (rugalmas), szoptatós melltartó, melltartó betét, betét, 1-es pelenka. Ja, meg a kiságy. Szóval

így kereken 10 dolog van, ami a tapasztalataim alapján. De elsőre az én listám is legalább 65 elemes volt. :D Zenélő forgó a kiságyra, cumisüveg sterilizáló, meg csipogós játszószőnyeg... volt itt is minden.
Rozi (harmadik gyerek)

Mikor/hányszor voltatok babamozizni? Terveztek-e (még) menni?

Katinka: Kicsit küzdök ezzel a kérdéssel, mivel szeretem az ultrahangokat. Természetesen azt a részét, amikor meglátom a kicsi életet a monitoron, hogy mennyit fejlődött, hogyan mocorog - ezek azok a mérföldkövek, amik feltöltenek a következő vizsgálatokig.

Emiatt is teljesen megértem, hogy amikortól lehet, mennek is babamozira a szülők, mi viszont még nem döntöttünk erről. Még van egy kis időm, hogy jobban beleássam magam a témába, hogy mennyiben ártalmas a 4 vagy 5D-s ultrahang, miért van az, hogy Németországban már betiltották, mert ha ez kimutathatóan zavarja a babát, akkor maradunk a sima ultrahang élménynél, ami önmagában is csodálatos.

Rozi: Elsőre mi voltunk. Csodálatos felvételeink is vannak Mátéról. Emmáról egy genetikai ultrahangon sikerült egy szuper képet lőni, úgyhogy azután már nem mentünk. De most harmadjára skippeltük a témát. Frida babánk állandóan takarja az összes ultrahangos is azt a szép pofiját, úgyhogy úgy döntöttünk, ráérünk kint gyönyörködni benne, nem piszkáljuk. Viszont mivel harmadjára érdekes mód sokkal jobban para-kismami vagyok, pláne, hogy már ehogénebb bél és arsa gyanúja is volt a picinek, hogy például volt olyan terhesgondozás, amin annyira elbeszéltük a vizsgálatot a dokimmal, hogy úgy jöttem el, hogy egy kép se készült a babáról és azt se tudtam, hogy mekkora. Egyet tudtam, hogy minden rendben vele, egészséges. És csak ez számított. Nekem úgyis ő lesz a leggyönyörűbb a világon – természetesen a két testvére mellett.

Sokgyerekes sztárok, akik négy gyerekig meg se álltak: