Egy megrázó üvöltéssel érkezünk meg Bécsbe, 1847-ben: egy utcalánynál beindult a szülés, és minden erejét összeszedve menekül az őt üldöző egyenruhások elől, akik be akarják vinni a szülészeti klinikára. A klinikán ugyanis egyre több nő és újszülött hal meg a rettegett kór, a gyermekágyi láz miatt. A kétségbeesett üvöltésétől akaratlanul is megszorítom a moziülés karfáját, és sokáig nem is eresztem el, mert a film folyamatosan fenntartja a feszültséget. Annak ellenére, hogy a Semmelweis életrajzi alkotás, így a nézők az első perctől kezdve tudhatják, hova fut ki a történet.

Egy kis gyorstalpaló, ha esetleg valakinek hiányos ismeretei lennének a témában: a magyar orvos volt az, aki felfigyelt rá, hogy a Bécsi Általános Kórház 1. számú szülészeti klinikáján – ahol orvosok dolgoztak, és leendő doktorokat képeztek – jóval magasabb volt a gyermekágyi lázban elhunytak aránya, mint a 2. számún, ahol kizárólag bábák segítettek a szülő nőknek. Rájött, hogy az orvosok maguk fertőzték meg a betegeket azzal, hogy az oktatási célú boncolás után nem megfelelően fertőtlenített kezükkel vizsgálták a nőket. Felfedezte, hogy a hagyományos szappan kevés, és bevezette a klórmeszes kézmosást. De módszere hiába csökkentette le drasztikusan a gyermekágyi kór előfordulását, az orvostársadalom sokáig elutasította, mert nem hitték el, hogy ők, a gyógyítók lehetnek felelősek a betegek haláláért. Röviden ennyi tehát a történet, ami persze önmagában izgalmas és lenyűgöző, ugyanakkor éppen az izgalmat veszi el az, hogy előre ismerjük a végkifejletet. De mivel a film készítői remek érzékkel adagolják a fiktív elemeket a valóban megtörtént eseményekhez, lebilincselő 2 órás moziélményt kapunk.

Valóság és képzelet határán

Merthogy a történelmi filmeknek kissé paradox módon szinte műfaji követelménye a fikció. Ahogy Nagy Katica is mondta a vetítést követő sajtótájékoztatón: ezek teszik befogadhatóvá és szerethetővé a filmet. Maga a Katica által életre keltett Hoffmann Emma bába karaktere is csupán a forgatókönyvírók szüleménye, így természetesen a Semmelweis-szel szövődő románca is. De a film története például abban is eltér a valóságtól, hogy nem Semmelweis boncolta fel kollégáját és barátját, hanem csak a boncolási jegyzőkönyvet olvasva jött rá, ő ugyanazon fertőzés miatt hunyt el, mint a frissen szült anyukák. De persze ez dramaturgiailag kevesebbet adna a nézőnek, így viszont szépen végig lehetett vezetni a korszakos felfedezést. Egyedül a császármetszéses jelenetnél éreztem úgy, hogy túlment az alkotói szabadságon, és a hatásvadászat határát súrolja. Mondjuk messze nem traumatizál annyira, mint a Sárkányok háza ominózus jelenete, de így is felesleges, hiszen Semmelweis csak jóval később, 1857-ben végzett először császármetszést élő nőn, nem is Bécsben, hanem már Budapesten, ráadásul a magzat már a méhben elhalt, a műtét után egy nappal pedig az édesanya is.

Szóval a film nem titkoltan épít a fikciós elemekre, ugyanakkor a látványvilága a díszlettől kezdve a jelmezeken át az orvosi eszközökig, technikákig hűen visszaadja Semmelweis korát. Az sem róható fel, hogy a főszereplő cseppet sem hasonlít Semmelweis valódi portréjára. Ez Koltai Lajos szándékos döntése volt, és közelebb hozta a 19. századi orvos figuráját a mai kor nézőjéhez. Vecsei H. Miklós egyébként nagy átéléssel játssza a sokszor mogorva, igazáért akár agresszíven is fellépő, eltökélt orvost, és ehhez a nagy amplitúdójú szerephez kifejezetten jól passzolnak azok a színészi eszközök, amelyeket színpadi munkáiból emelt át a vászonra. Nagy Katicával pedig remekül működik köztük a kémia, bár a színésznő legerősebb jelenete szerintem éppen nem Semmelweis-szel, hanem barátnőjével közös.

„Egy szülést nem lehet részekre vágni“

A két főszereplőn kívül a klinika vezetőjét alakító Gálffi László is rengeteget hozzáad ahhoz, hogy a Semmelweis ne csupán egy történelmi film legyen, hanem az egyes figurák érzéseit is megjelenítse. Nagy kedvencem lett Elek Ferenc (Jakob Kolletschka) és Györgyi Anna (Semmelweis házinénije), akik éppen akkor csempésznek némi humort a vászonra, amikor már kezdenénk besokallni a hullacsengő hangjától és a hallott nők, csecsemők látványától. A film egyik kulcsjelenetében is Semmelweis és szigorú házinénije látható: ezt a forgatáson 21-szer vettek fel, méghozzá azért, mert Koltai Lajos rendező nem akart benne vágást. „Már nagyon fáradt volt mindenki. Utána odajött hozzám a Tanár úr, és azt mondta, »Miklóskám, azért vettük fel ezt ennyiszer, mert egy szülést nem lehet részekre vágni«" – emlékezett vissza Vecsei H. Miklós, hogyan született meg a klórmeszes felfedezésről szóló jelenet.

Koltai Lajos híres maximalizmusa persze nemcsak ennél a jelenetnél érződik, hanem az egész játékidőt végigkíséri. Ugyan nem operatőrként, hanem rendezőként jegyzi a filmet, a képi világon érződik a saját stílusa. A tárgyakról, a háttérből megvilágított szereplők szinte védjegyének számítanak, a vizualitás végig nagyon hangsúlyos. A születéses montázs, amikor Semmelweis és Emma sorra kezükbe fogják az újszülötteket, például erős kontrasztot alkot a később kiürült kórterem komorságával. Sokak szerint talán sablonos a képi megjelenítés, de szerintem nem véletlenül. Vannak benne „elcsépelt megoldások"? Igen. Vannak benne hollywoodi túlkapások? Még azok is, főleg a végén, a tárgyalós résznél. Ezek a klasszikus trükkök azonban csak még jobban kiemelik a film mondanivalóját.

Mert a Semmelweis nemcsak azt mutatja be, hogyan jött rá a gyermekágyi láz okára, és hogyan lett az anyák megmentője. Nem is arra rezonál, hogy jelenünkben ismét válság van kibontakozóban a magyar kórházak szülészeti osztályán (persze most nem is az anyák életébe kerül, de megkerülhetetlenül eszünkbe jut). Szinte ordít az arcunkban az a párhuzam is, hogy a mai napig gyakori, hogy a tekintélyelvű vezetőség nem ismeri el a tényeket. Semmelweis történetének mégis az a látszólag egyszerű tény a lényege, hogy nem nyugodott bele a látszatmagyarázatokba, hivatástudata vitte előre, hogy a végsőkig küzdjön az igazáért. Hősünk a reményt testesíti meg, amire ma is nagy szükségünk van.

Szeretnéd jobban megismerni Semmelweis életét, mielőtt beülsz a moziba? Kattintsd végig a galériát: