A császármetszésről szóló fennmaradt írásos emlékek szinte az összes létező ókori kultúrában felfedezhetők, sőt, ami azt illeti, a görög mitológiában is helyet kapott a hasból való kimetszés, azaz a „tiszta születés", amellyel bizonyos istenek, félistenek jöttek a világra.

Sokan és sokáig úgy tartották, hogy nevét Julius Caesar után kapta, de ez nem így van. Az egykori római hadvezér édesanyja ugyanis fia halála előtt 10 évvel hunyt el. A beavatkozást pedig ekkor még csak olyan nőkön végezték el, akik haldokoltak.

Na de akkor, hogy is van ez?

Az erre vonatkozó Lex Regia rendeletet, az i.e. 715 - i.e. 672 között uralkodó Numa Pompilius hozta, amely szerint a bábák a haldokló vagy halott anya méhéből kivágják a magzatot. Az i. e. 63 – i. e. 44 között hivatali idejét töltő Caesar neve pedig úgy kapcsolódik a császármetszéshez, hogy ő pedig törvényben, a Lex Caesarea-ban erősítette meg ezen eljárás létét és szükségszerűségét.

A teljesség végett fontos megemlítenünk azt, hogy a kifejezés sokak szerint a latin caedo, caedere, azaz vágni, metszeni szóból származik, míg mások továbbra is úgy gondolják, hogy eredete a caesar, azaz a császári uralkodói címből ered. Nos, bár a szót övező legendák láthatóan megoszlanak, ettől függetlenül az orvosi tények sokkal inkább kézzel foghatók, pontosabban a történetírásnak hála lekövethetők.

Hogy miként fejlődött a császármetszés a történelem során? Galériánkra kattintva mesélünk tovább!