Mégis, mi történik a patológián?

Borítókép: Mégis, mi történik a patológián? Forrás: Getty Images (Team Static)
Szinte mindenkinél a boncterem képe villan elő a patológia szó hallatán, holott a patológusok munkája ennél jóval bonyolultabb, és a betegek gyógyulását szolgálja – mondja dr. Szirmai Katalin, a Semmelweis Egyetem Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézetének volt munkatársa. Vele beszélgettünk erről a szakterületről. KAKUK TAMARA ÍRÁSA

A cikk először az ÉVA magazin egy korábbi számában jelent meg.

SEJTJEINKIG HATOLNAK

A patológia az orvostudomány nélkülözhetetlen alapja, amely támogatja a kórházakban, egészségügyi intézményekben a betegek gyógyítását, végső soron összekapcsolja az elméletet a gyakorlattal. Dr. Szirmai Katalin patológus hozzáteszi: a betegségek tüneteit kiváltó sejteket, szöveteket, szerveket vizsgálják mikroszkopikus és speciális eljárásokkal, hogy választ kapjanak a páciensek panaszait okozó bajokra, ezzel segítik a klinikai szakterületeken dolgozó orvosok munkáját, például azt, hogy milyen terápiát alkalmazzanak. A patológiai tevékenységnek három része van: a citológia, a szövettan és a kórboncolás. A citológia sejtszinten mond eredményt, a szövettan – nevének megfelelően – a szövetek alapján, a boncolás pedig azt állapítja meg, hogy miben halt meg a beteg, és az egyezik-e a klinikai adatokkal. Ha felmerül valami kétség, akkor boncoláskor is lehetséges a szövettani vizsgálat. A doktornő ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy sajnálatos módon ez a rész háttérbe szorult, mert ezen a területen az utóbbi években egyre kevesebben dolgoznak, emiatt csak a legszükségesebb esetekben végeznek boncolást a kórházakban.

GYORSABB GYÓGYULÁS

A betegek szempontjából az sem elhanyagolható, hogy milyen módszerrel vesznek mintát az orvosok. A biopsziánál kimetszés történik, esetleg egy vékony tűvel szövethenger alakú mintát vesznek az érintett szervből. Sokszor előfordul, hogy nem kell a hagyományos módon, szikével vágni a mintavételhez, hanem a sebész ezt a műtétekhez már használatos, korszerű laparoszkópiás eljárással oldja meg, és úgy vesz szövetmintát, hogy három-négy kis ponton keresztül hatol be az eszközzel az emberi test adott területére. Ez az eljárás a betegnek mindenképpen jobb, hiszen egyszerű és gyors, és a felépülés sem hosszadalmas. A szakembertől, aki 23 évig az I. számú női klinika szövettani laboratóriumában dolgozott, megtudjuk, hogy egy pozitív nőgyógyászi citológia esetében a továbblépés érdekében mindig szükség van szövettani vizsgálatra, de például a tüdőből végzett citológiai vizsgálat diagnosztikus értékű.

A hazai gyakorlatban minden esetben a klinikai orvosok veszik le a betegektől a mintát, de néha a patológus is vesz mintát a pácienstől. A szövettani minták általában formalinos oldatban érkeznek a patológiára, de sok esetben natúr formában, majd úgynevezett speciális fixációs eljárást alkalmaznak rajtuk. A patológus ezután az eltávolított anyagból mintákat metsz ki, ezek hosszú vegyszeres beágyazáson esnek át, majd sor kerül a minta szövettani metszésére és festésére: az így elkészült metszetet mikroszkóppal vizsgálják.

A műtét közbeni mintavételkor fagyasztást szoktak kérni. Ennek a gyors szövettani eljárásnak az a célja, hogy már operáció közben kiderüljön: az elváltozás jó- vagy rosszindulatú-e, és a műtétet ennek ismeretében radikálisan vagy részlegesen folytatják.

A vizsgálat végén a patológus meghatározza a pontos diagnózist. Ez ma már lényeges a terápia szempontjából – emeli ki dr. Szirmai Katalin –, mert a korábbiakhoz képest sokat változott a terápia. A daganatok osztályozása is egészen másként történik, lényegesen bonyolultabb és ebből következően jóval pontosabb, mint tíz–húsz évvel ezelőtt. Így ma, ha idejében operálják meg a beteget, nagyon sok rosszindulatú daganatnál jelentősen nagyobb a gyógyulás esélye, mint a korábbi évtizedekben.

MI LESZ A MINTÁKKAL?

Érthető, ha egy beteg minél előbb szeretné megkapni a szövettani vizsgálat eredményét, de el kell fogadni, hogy egy ilyen fontos diagnózis felállítása több időt vesz igénybe. Hogy miért? Erre a kérdésre a doktornő azt mondja: a patológus konzultál más orvosokkal, egyes betegségeknél igénybe veszi bizonyos intézetek szolgáltatásait, mert azok a speciális eljárások csak ott állnak a rendelkezésére. Egyszerű beavatkozásnál a diagnózis pár nap alatt megtörténhetne, ám a szakemberhiány miatt hosszabb ideig is eltarthat. Az egészségügyi intézmények a kórházi törvény előírásai szerint megőrzik a mintákat. Manapság már számítógépes szervereken tárolják a szövettani diagnózisokat, így azok visszakereshetők. Előfordul, hogy korábbi betegek családtagjai kikérik az adatokat, mert ezek segíthetik az ő gyógyulásuk folyamatát. Természetesen kezelőorvosok is ki szokták kérni a korábban operált betegeik metszeteit, hogy a jelen idejű vizsgálat kiterjedtebb legyen, és a megfelelő terápiát tudják alkalmazni a gyógyuláshoz.

MIT EGYÉL, HA LEESETT A CUKROD? GALÉRIÁNKBÓL KIDERÜL!