A nem mindig is meghatározta azokat a szerepeket, amelyeket az embereknek tulajdonítottunk, és ez az őskorra visszatekintve sem volt másképp. Egy új tanulmány azonban megkérdőjelezi azt az elképzelést, hogy a férfiak voltak a vadászok, míg a nők csupán gyűjtögettek. A múlt népeit és kultúráit vizsgáló széleskörű irodalomból származó adatok felhasználásával megállapították, hogy az elmúlt 100 év bizonyítékai valóban alátámasztják azokat a régészeti leleteket, amelyek egészen a holocénig nyúlnak vissza, és amelyek ehelyett a nőket gyakorlott vadászoknak festik le.

Vajon a nők csak gyűjtögetők vagy vadászok is voltak?

A vadászat és a gyűjtögetés két létfenntartási szerep, amelyek leírják, hogyan szerezték be az emberek az élelmet, mielőtt a szupermarketek és a kiszállító cégek léteztek volna. A nők gyermeknevelésben betöltött szerepével kapcsolatos elképzelések szerint lassabb élettempót alkalmaztak, amihez jobban illeszkedett a gyűjtögetés, míg az erős és bátor ősi férfiakról úgy gondolták, hogy napokra eltűntek, és aktívan vadásztak.

Még azokban az esetekben is, amikor szerszámokat találtak az ősi nők maradványai mellett, néhányan tartózkodóan feltételezték, hogy ezek vadászati célokra használt eszközöknek minősülnének. Azonban egy 9000 éves perui temetkezési helyről írt 2020-as tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy bizonyítékok támasztják alá azt az elképzelést, hogy egykor „nem triviális” számú nő vadászott itt nagyvadra.

„Valójában számos sírt fedeztünk fel a területen. De talán a legérdekesebb az Individual 6 volt" – mondta Randy Haas, a tanulmány szerzője és a Davis-i Kaliforniai Egyetem antropológiai adjunktusa. Ezt az egyént nagyvadra való vadászati eszközökkel temették el, de számos „lövedéket” és mészárláshoz szükséges szerszámot, valamint állatok bőrének cserzésére alkalmazott eszközöket is találtak.

Újabb kutatás a vadászó nőkről

Most egy új kutatás 63 táplálékkereső társadalom adatait gyűjtötte össze, köztük 19-et Észak-Amerikából, hatot Dél-Amerikából, tizenkettőt Afrikából, 15-öt Ausztráliából, ötöt Ázsiából és hatot az óceániai térségből. Ebből a 63-ból 50-ben mutatkoztak meg női vadászat jelei, ami 79 százalék. A legérdekesebb az egészben, hogy azokban a társadalmakban, ahol a vadászatot tartották a legfontosabb megélhetési formának, a nők az idő 100 százalékában aktívan részt vettek ezeken az eseményeken.

A vadászott vad méretére vonatkozó bizonyítékok azt is mutatják, hogy amikor a vadászat prioritás volt, a nők minden méretű állatra vadásztak, nem csak a kisebb fajokra összpontosítottak. Valójában a nagyvadakat üldözték leginkább.

A tanulmány szerzői úgy vélik, ez a felfedezés alapjaiban megváltoztatja azt, amit a történelemórákon tanultunk, és erős okot ad arra, hogy számos történelmi tényként kezelt állítást újravizsgáljunk.

Forrás 1., forrás 2., forrás 3.