Fogd az ősemberre a csokifüggőséged!
Miért édesszájú az, akire ezt mondják? Hogy van az, hogy az emberek többsége hamarabb nyúl olyan ételért, ami édes? A választ erre az Oxford Egyetem egyik kiadványa, a Cukor és az édességek adja; mert bizony a cukor iránti szeretet tudományosan is lehet kutatni.
Az emberek fele szereti a cukrot, mely igényük részben örökletes. Az ízek iránti preferenciánk megalapozott: valami ízlik, valami nem ízlik nekünk. A tudomány kimutatta, hogy az édesség elfogyasztása során érzett élvezetet ugyanazok a morfinszerű biokémiai rendszerek váltják ki az agyban; melyek a siker, az elégedettség érzetének létrejöttéért is felelnek.
Nem elhanyagolandó a másik tényező sem, mely az evolúciós szempontokat érinti. Emberi fajunk és önmagunk túlélése azon múlik, hogy képesek vagyunk-e elegendő energiát bevenni étrendünkön keresztül szervezetünkbe. Az egyik fő energiaforrás a szénhidrát, amely cukrokat is tartalmaz.
Egyszerű a képlet: nagyobb energiafogyasztás, több szénhidrát bevitel, melyre már az ősember is rájött. És ha azt már ösztön szinten megtanulta, hogy a szénhidrát életben tart, úgy a vele együtt bevitt cukrot is megszokta, vagy épp megszerette. Ebből a múltbéli tapasztalásból alakulhat ki bennünk a cukor iránti vonzalom.
Az emberek nincsenek egyedül ezzel az érzéssel. A növényfogyasztó emlősök, a gorilla, a tehén vagy akár az elefánt is az édesebb ízeket részesítik előnyben. Kivételt képeznek viszont a macskák, amelyek nem igénylik a növényi eredetű szénhidrátokat, tehát a cukrot sem.