Amit utólag bizonyítani lehetett: 1911-ben Nagyréven követték el az első bűntényt. Később gombamódra szaporodtak a térségben a mérgezéses esetek, mégsem indított senki komolyabb nyomozást. Bejelentések, levelek, furcsa halálok: a hatóság nemtörődömsége és az ügyben részt vevők ügyes eltussolása miatt a méregkeverők majdnem két évtizedig szedhették titokban áldozataikat. A tömeges mérgezés Nagyréven kívül még Tiszakürtön, Ókécskén, Tiszaföldváron, Kunszentmártonon, Mesterszálláson és Öcsödön is folyhatott.

A tiszazugi méregkeverők

1929 júniusában pattant ki végül az ügy több névtelen levél és egy újságíró ténykedése nyomán, és mint lassan kiderült, nagyrészt iskolázatlan falusi asszonyok tömegei váltak gyilkossá két évtized leforgása alatt. A nők általában háborúból visszatért, megunt, nem kívánt férjeiket tették el láb alól: vagy az alkoholizmusuk és erőszakosságuk miatt akartak megszabadulni tőlük, vagy a világháborús testi-lelki sérülések utáni ápolást nem akarták vállalni. Ugyanakkor más esetekben is gyakran tettek arzénnal pontot ügyes-bajos dolgaik végére – például simán meggyilkolták beteg szüleiket, szeretőiket vagy gyereküket is, ha valamilyen okból tehernek érezték a velük való foglalkozást. Az arzénhoz egyébként abban az időben könnyű volt hozzájutni, az asszonyok egyszerűen kiáztatták a mérget a légyölő papírból, majd a kiszemelt áldozat ételébe vagy italába tették.

A halálos áldozatok összlétszáma máig nem egyértelmű, de annyi biztos, hogy száznál is többen haltak bele a mérgezésekbe – egyes kutatók egyenesen háromszáz halottról beszélnek.

A névtelen feljelentések után végül hónapokon keresztül tartott a csendőrség nyomozása, ezalatt több száz hullát exhumáltak, és sokukban találtak is mérget – a tettesek feltehetőleg nem tudták, hogy az arzént elég sokáig ki lehet mutatni az emberi szervezetben.

Miután lelepleződtek, a gyilkos asszonyok végül – megvezetett áldozatként beállítva önmagukat – elsősorban Nagyrév bábáját nevezték meg fő felelősnek. Fazekas Gyuláné, Oláh Zsuzsanna néni ugyanis minden nő legfőbb bizalmasa volt, szerették a falubeliek, ő volt az, aki a gyógyítás és a szülések mellett gyakran illegális abortuszokat is levezetett, amiért többször állt bíróság előtt – minden alkalommal felmentették. „Mit kínlódsz vele?” – kérdezte állítólag a családtagjaikra panaszkodó nőktől, akiknek aztán odaadta az arzént mint kézenfekvő megoldást. Ráadásul a bába unokatestvére volt a halottkém, tehát a halotti bizonyítványok kitöltésének módja miatt is maradhattak ilyen sokáig felderítetlenek a gyilkosságok.

A perben a gyanúsítottak végül beismerő vallomást tettek, a felbujtó, Oláh Zsuzsanna végül nem volt jelen, ugyanis öngyilkosságot követett el (lúgkövet ivott). A többi vádlott közül hármat felakasztottak, tízen kaptak életfogytiglani büntetést, tizenöten pedig enyhébb büntetéssel megúszták.

Miért?

Vajon miért gyilkoltak hidegvérrel és hosszú időn keresztül egyszerű tanyasi asszonyok? Az okok összetettek lehetnek: egyrészt a világháborús sorozások miatt önállóbbnak és hatalmasabbnak érezték magukat, de a szegénység, a kiszolgáltatottság és a könnyen megúszhatóság érzete is erősíthette-bátoríthatta tevékenységüket két évtizeden keresztül. Mindenesetre szörnyű tetteik az egész világot elborzasztották: a külföldi sajtó cikkei mellett a felkavaró esetről Móricz Zsigmond is írt a Nyugatban Tiszazugi méregkeverők címmel.

Ez is érdekelhet:

Galériánkban a legsúlyosabb légi katasztrófákról olvashatsz!