Emlékszel arra a Facebook csoportra, amit el akartál indítani? Emlékszel a mellékállásra, amiből végül nem lett semmi? És a fogyókúrás elhatározásokra? Szakemberek szerint ezek a célok jellemzően 14 nap alatt megbuknak, és ezt legtöbbször még csak észre sem veszed. Amikor kitűzted a célokat, elégedetlenséged csúcsán voltál, és akkor veszítetted el a lelkesedésedet, amikor részben visszanyerted a komfortérzeted. Ilyenkor már hajlamos vagy elhinni, hogy a probléma magától is megoldódik majd. Ám egyes nehézségektől nem lehet ilyen könnyen szabadulni, úgyhogy hamarosan ismét érzékelni kezded, hogy az a bizonyos dolog nincs rendben.

Diszkomfort érzésed idővel erősödni kezd. Minél inkább halogatod a megoldást, annál nagyobbra dagad, de egy ideig még úgy tehetsz, mintha a probléma nem is létezne. Aztán történik valami, amitől a rossz érzésed tetőzni kezd. A probléma központivá válik, és te válaszlépésre kényszerülsz. Készítesz egy cselekvési tervet, ám amikor a dühöd elszáll, kezdesz megnyugodni, hisz ismét uralod az érzéseidet. Nem vagy jól, de rosszul sem, és a probléma lassan kikerül a fókuszból. Aztán apránként visszatérsz azokhoz a rossz szokásokhoz, amelyek a probléma okozói voltak. Enyhültek a diszkomfort érzések, de nem oldódott meg semmi, így megrekedsz. Uralni akarod a berögzült szokásokat, meg akarsz birkózni velük, másrészt pedig ezek a rossz szokások már hozzátartoznak a személyes komfortzónádhoz.

Aztán újra jön a stressz élménye, és kezdődik újra az egész. Minél gyakrabban történik meg ez a ciklikus rossz érzés, annál inkább az lesz a megélésed, hogy elveszítetted a küzdelmet. Ahhoz, hogy kitörj a mókuskerékből mélyebbre kell ásnod. Lehet, hogy olyan célokat fogalmazol meg, amelyeket valójában nem is szeretnél megvalósítani? Inkább külső erők befolyásolnak, mások presszionálnak (fogyj le, stb.), de valójában nem is akarsz ezeknek megfelelni? Ezekeben az esetekben keresel magadnak valami nagy célt, amire sok energiát szánsz, de nem viszed végig a folyamatod, mert maga a cél kijelölés csak elterelés volt. Mivel nem is ezt akarod megvalósítani, eleve túl nagy feladatot jelölsz ki magadnak, hogy legyen indokod feladni.

Sokkal könnyebb kitűznöd azt a célt, hogy kőkemény tested lesz, mint azt, hogy jobban odafigyelsz az étkezésre, az életmódváltásra, a stresszmentes életre. Sokkal egyszerűbb nagyot álmodni, mint napról napra teljesíteni a szokásos kihívásokat. Lépésről lépésre nehezebb haladni, mint lottónyereményekben gondolkodni. Ha szeretnéd magadat sikeresebbnek érezni, engedd el az elterelő ábrándokat. Lásd be, hogy az a nap nem jön el, amikor apróbb vagy nagyobb kihívások nélkül maradsz. Hisz pont az a szép az életben, hogy minden napra ad feladatot.