A „hogyan engedjem el” kérdésre sajnos nem létezik egyetlen, praktikus válasz vagy ötlépcsős program. Az elengedés témája ugyanis ennél összetettebb: hiába tudod, hogy a változás – annak minden kockázatával együtt – a fejlődést szolgálja, ha a stagnálás átmeneti biztonságot nyújt. Amikor elengedésről van szó, nemcsak egy adott helyzetnek, embernek vagy tárgynak kell búcsút intened, hanem saját szerepednek, a saját magadról alkotott és közvetített képnek (például „mindig nagyon jól kezelem az érzéseimet”), az önmagaddal kapcsolatos beidegződéseidnek is. Eközben még a változások keltette érzések kezelésére is fel kellene készülnöd. Az elengedés legnagyobb ellensége az önáltatás, a legjobb barátja pedig a valósággal való szembenézés.

Hatalmas kis hazugságok

A ragaszkodás az alkudozásról szól. Az alkudozás a gyermeki mágikus gondolkodás jellemzője, mely során a helyzet fenntartása érdekében bebeszélsz magadnak egy sor valótlanságot vagy féligazságot, és elhiteted magaddal, hogy befolyásod lehet olyan dolgokra, melyek fölött nincs hatalmad. Ez a kockázatkerülő magatartásmód evolúciós szempontból biztonságos megoldás, hiszen az ismert körülményekhez már megtanultál alkalmazkodni, a változáshoz viszont bátorságra, kockázatvállalásra, a veszteséggel való szembenézésre lenne szükség, olyan képességekre, melyekkel esetleg még nem rendelkezel.

Néhány példa az alkudozásra
• A férjem képes lesz letenni az alkoholt, és minden rendbe jön köztünk, ha alkalmazkodóbb leszek, és nem veszekszem vele az ivásért.

• Igaz, hogy jelenleg nem szeretem a munkámat, de ha kitartok, előléptethetnek, és ha vezető leszek, többé nem kell olyan feladatokat megoldanom, amikhez semmi kedvem.

• Ha alkalmazkodással és figyelmességgel elérem, hogy a feleségemből melegebb szívű ember legyen, együtt maradhatunk, amíg világ a világ, és hűvös és közömbös anyámnak is bebizonyíthatom, hogy az én életem – minden igyekezete ellenére – boldog.

Így néz ki ugyanez a valóság oldaláról
• A férjem alkoholista. Ígérget ugyan, de a cselekvés szintjén semmin sem változtat, és úgy tűnik, nem is fog. Ahelyett, hogy vele maradnék arra várva, hogy kibújik a bőréből, inkább elmegyek, és hagyom, hogy kitalálja egyedül, megoldja-e a saját problémáját vagy sem.

• Utálom a munkámat, és ennél többet szánok magamnak. Elkezdek új állást keresni, vagy elmegyek egy karrier-tanácsadóhoz, aki segíthet kitalálni, mi legyen a következő lépés.

• Anyám egy hideg és közömbös asszony volt, és én sajnos egy ugyanilyen nőt vettem el feleségül. Ideje elkezdenem terápiára járni, hogy feloldhassam a problémát, ami miatt sokadszor is ugyanabba a folyóba léptem.

Gondold végig, hogyan hangzanak a te mondataid! Melyek a tipikus kifogásaid, és mi lehet a valóság? Ahelyett, hogy nem létező hatalommal ruháznád fel magad, nézz szembe a tényekkel: nem tudsz másokat megváltoztatni, és nincs is jogod „megszerelni” egy másik embert. Helyette rendszeres feladatod feltenni magadnak a következő kérdéseket: „Hogyan érzem magam ebben a helyzetben?”, „Megkapom, amire szükségem van?”, „Mit kapok, ha maradok?”, „Vajon létező dologhoz ragaszkodom, vagy egy már régóta elveszett ügyet dédelgetek?” Ha pedig válaszoltál, hozz döntést és köteleződj el mellette.

Múlt a felhőben

A 21. század egyik alapmotívuma a birtoklás, már csak ezért is zavarba ejtő, hogy lépten-nyomon elengedésre biztatjuk egymást. Biztonságigényünk minden korábbi generációénál nagyobb, igyekszünk a jövőnket kontrollálni, szinte nulla esélyt adva a véletleneknek. Tulajdonképpen azt szeretnénk, ha minden csak befelé áramlana a rendszerünkbe, kifelé meg nem menne semmi abból, ami a biztonságérzetünket erősíti.
Az egyszerűsítés viszont az elengedés része, és ehhez manapság szükség lesz a rendszeres digitális detoxra is. A közösségi média ugyanis egyáltalán nem támogatja a múlt elengedését. Egy kutatás szerint a válaszadók 39 százaléka vallotta be, hogy az internetet használja volt szerelmei felkutatására, nyomon követésére. A közösségi média előtt egyszerűen csak elfogadtuk, hogy bizonyos kapcsolatok és barátságok természetes módon „kikopnak” az életünkből. Most azonban folyamatosan betekintést nyerünk volt kapcsolataink mindennapjaiba.
A múlt folyamatos felülvizsgálata azonban a jelenbeli kapcsolatoktól von el energiát, akadályozva az elköteleződést is. Ha folyamatosan szembesülnünk kell fájdalmas múltbeli emlékeinkkel, elhibázott döntéseinkkel, az elbátortalanít.
A félelem, szorongás, aggodalom pedig mind késlelteti a józan belátásból születő elengedést. Ha félsz, inkább arra van esélyed, hogy addig menetelsz egy zsákutcában, míg eljutsz a falig. És akkor nagyon fájdalmas lesz belegondolni, hol tarthatnál már, ha a döntést időben és önként hozod meg.

A harag olyan dolog, amitől jobb mielőbb megszabadulni. Ez a legjobb módja: