A #maradjotthon első heteiben csak úsztunk az árral. Lopkodtuk az időt a munkára, kelletlenül játszottunk a gyerekkel, és este a férjemmel fáradtan és frusztráltan vágtuk egymás fejéhez, hogy semmi időnk nem maradt dolgozni.

Az egyik nap fogtam magam, és lejegyeztem, hogy melyikünk mennyi időt töltött kettesben a kislányukkal. Mielőtt este kihirdettem az eredményt, a férjem esküdözött, hogy biztos, hogy aznap övé volt a gyerekfelügyelet oroszlánrésze. Nos, az jött ki, hogy míg ő 6, addig én 8 órát bébiszitteltem.

Igen, nagyjából 14 órán keresztül van ébren megszakítás nélkül a négy és fél éves kislányunk, ezt kell megoldanunk.

Nehezítő körülmények:

• Nem alszik ebéd után. (Már rég nem. Sajnos. Sajnos!)
• Este is későn alszik el. Én nem tudom, hogy lehet ez, de nekem szinte több (lenne) az alvásigényem, mint neki. (Az altatási szokásainkat persze meg kellene reformálni, de ezt nem most fogom megtenni. Ezt most elengedtem.)
• Egyke. Nincs más, aki lefoglalja, csak mi.
• Nem tud, nem szeret egyedül játszani. („Az oviban igen, de itthon nem!” - mondja ő.) Tudom, az önálló játékra való képesség fontos dolog, ez a téma az elmúlt hetekben engem is felcsigázott, olyannyira, hogy külön cikksorozatot is szenteltem neki: itt, itt, itt és itt.

Enyhítő körülmények:

• A munkám nem követeli meg (és a főnököm sem, hálás köszönet!), hogy real time 6-8 órát egyhuzamban ott üljek a gépem mellett.
• A férjem munkája sem. Az a lényeg, hogy bizonyos mennyiségű feladat el legyen végezve, de tulajdonképpen mindegy, mikor csináljuk.
• A férjemmel a közös teherviselés és a munkamegosztás elve szerint élünk, tehát nem kérdés, hogy a gyereket nem egyedül nekem kell „megoldanom”.
• Nem főzök, hanem rendeljük a kaját. Ezt is elengedtem.

Íme, az órarendünk:

Az ominózus estén átbeszéltük az egész problémakört, és arra jutottunk, hogy készítünk egy órarendet. Kiderült, hogy a férjem jobban örül a délelőtti munkavégzésnek, míg számomra az, hogy mikor kapok időt, majdnem mindegy. Nekem minden reggel 9.30-kor van egy video-csoportmeetingem, így ez a cezúra adta az órarendünkhöz a kiinduló pontot. A következő megoldás született:

• 9.30-ig „enyém a gyerek”. Ha a férjem 8-kor kel, másfél órája van addig, de ha 7-kor (ami nála nem ritka), akkor két és fél órája is lehet. Engem 8 körül ébreszt az „Anyaaaa!” riasztás. A reggeliztetés általában az enyém.
• 9.30 – 11.00: a férjemé a gyerek. A meetingem fél-egy órán át tart, utána jó esetben még bele tudok kezdeni valamibe.
• 11.00 - 12.30: enyém a gyerek.
• 12.30 -13.30: ebéd. Érdekes módon, míg normál üzemmódban nem mindig ebédeltünk együtt (a férjem bizonyos dolgokban különutas, ebben is – magamban csak Grincsnek hívom, sőt, még annál is Grincsebbnek –, csak akkor hajlandó enni, ha éhes, még akkor is, ha a család többi tagja enni készül), addig most ez az időpont valahogy olyan arany középútnak tűnik, ami mindenkinek megfelel.
• 13.30-16.00: a férjemé a gyerek
• 16.00-17.30: enyém a gyerek
• 17.30-19.00: a férjemé a gyerek, de ekkor már lazábbak vagyunk, van, hogy ezt „elengedem”, össze-vissza vagyunk, meg aztán jó lenne egy kicsit hármasban is lenni. Ahhoz azért ragaszkodom, hogy a napi 20 perces tornám beleférjen, valahol itt.
• 19.00-20.00: vacsora
• 20.00-20.30: fürdetés, ezt a férjem nyerte meg
• 21.00-22.00 (rosszabb esetben 23.00!): altatás kizárólag velem
• 22.00 – mindenki azt csinál, amit akar, a határ a csillagos ég

Megnyugodtunk

Miután megszületett ez a rendszer, mindenki megnyugodott. Tudjuk, hogy kapunk elég időt, csak mindent a maga sorjában. Amikor a gyerekkel vagyunk, sokkal inkább neki tudjuk szentelni magunkat, és ez nagyon jó.

A szisztéma fegyelemre és koncentrációra nevel. Volt már, hogy a testvéremnek azt mondtam, hogy „Bocs, később visszahívlak, mert most munkaidőm van!”, de olyan is, hogy este 10-től fél 12-ig az egyik barátommal beszéltem telefonon a fürdőszobában, aki épp válságban van – annyival később feküdtem le éjszaka, de ez éppen akkor fontos volt.

Sajnos eddig még szinte az összes nekem jutó időt (mínusz torna, étkezések, tisztálkodás stb.) a munkára fordítottam és van némi rekreációs hiányom, de már dolgozom a következő hatékonyságnövelő projektemen.

Ha te is hasonló cipőben jársz, íme néhány ötlet, amit bevethetsz, amikor a tiéd a gyerek: