Úgy döntöttem, nem állok neki fogyózni az esküvőmre

esküvő,túlsúly

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel!

F

Flóra nem akart a kilókkal való harc miatt a saját húsába vágni, hogy csökkentse a szorongását. Hogyan kerülte el a stresszt az esküvője előtt?

Két keresztet kaptam a sorstól: az égiek a bipoláris zavar és a túlsúly elviselésére is alkalmasnak tartottak. Az első kilókkal kapcsolatos emlékem hat éves koromból való, amikor egy gyerektáborban beszívtam a hasam, és azt mondtam a barátnőmnek: túl kövér vagyok, ilyen vékony akarok lenni, mint most. A családom folyton a helyes étrendről és az ideális testsúlyról papolt, csontsovány nagymamám nyíltan kigúnyolta a kövér embereket, anyukám pedig úgy nézett ki, mint egy modell, és gyakran tett viccesnek álcázott megjegyzéseket előbukkanó hájfodraimra. Tízévesen állandóan a női magazinokat bújtam, főleg a fényképeket, amiken éteri, simabőrű manökenek pózoltak olyan lapos hassal, mint az Alföld. Az L-es méretemet a földöntúli csúnyaság szinonimájának tekintettem, rögeszmésen álltam a mérlegre minden reggel és este, és az étkezést is korlátoztam: volt, hogy egész nap csak egyetlen szem paradicsomot karikáztam fel ebédre. Ha nem sikerült időre megfogyatkoznom, kétségbeesésemben elővettem egy kést vagy egy ollót, és összekaristoltam a karomat. A vége az lett, hogy a romló tanulmányi eredmények, a szüntelen szorongások és az ijesztő kicsinységűre zsugorodó testsúly miatt orvoshoz kellett fordulnom. Ekkor már a szüleim is látták, hogy baj van, és szerencsére igyekeztek minden segítséget megadni.

A középiskola végén jártunk, az orvosnál fény derült a bipoláris zavaromra is, ami sok mindent megmagyarázott: a lehangolt és hipomán szakaszok váltakozását, az öngyilkossági gondolatokat, a falcolást, amit a szüleim tinédzserbetegségnek gondoltak, az alvási és a koncentrációs zavarokat. Euforikus szakaszaimban úgy éreztem, az isteni lényeggel állok kapcsolatban, a depressziós időszakokban legszívesebben megsemmisültem volna. Hosszas orvosi, pszichiátriai és dietetikus kezelés után javult az állapotom, de a negatív önképpel folytatott harc állandósult. Soha nem gondoltam, hogy elég vékony vagyok, soha nem voltam képes elfogadni magamat, a testemet. Az egyetem alatt kötelességtudóan fogyasztottam az előírtnak megfelelő kalóriamennyiséget, de napi két órát edzettem megszállottan, és nem éreztem magam kényelmesen a bőrömben. A súlyom a felnőtt életemben is állandóan ingadozott, az elégedettség kegyelmi állapotát egyetlen pillanatra sem ismertem meg, legfeljebb ideig-óráig megfeledkeztem róla.

A legtöbb nő számára az esküvő élete egyik legszebb napja.

Mindent megtesznek, hogy tökéletessé varázsolják, én pedig, amikor megkérték a kezemet, úgy éreztem magam, mint a főszereplő a Muriel esküvője című filmben. Úristen, túl kövér és túl beteg vagyok ahhoz, hogy megérdemeljek egy ilyen napot.

Böngészni kezdtem az ajánlatokat, hogyan lehetnék karcsú és boldog a nagy alkalomra. A blogok és folyóiratok hemzsegtek a tutti tippektől, a lébárok villámgyors tisztítókúrákat ajánlottak (csak egy hét, és csúcsformában leszel!), az edzőtermek menyasszonyi csomagokat, táborokat, programokat kínáltak, amiktől kőkemény lesz a hasizom, és vonzó a derék a fehér gúnya alatt. A határidők a múltban is rengeteg szenvedést és stresszt okoztak, és tudtam, ha nem teljesítem a kitűzött célt, hihetetlenül csalódott leszek, azonnal beindul a negatív önbeszélgetés, kövérnek, undorítónak és semmirekellőnek bélyegzem majd magam. Annyira belezavarodtam a kínálatba és a döntésképtelenségbe, hogy megint rámtört a kényszer, amit már évek óta kordában tudtam tartani: bele akartam vágni a testembe, hogy csökkentsem az elviselhetetlen szorongást. Egy életen át dolgoztam azon, hogy ez ne következzen be, és a közelgő esküvő megint visszahozta.

Végül nagy nehezen sikerült kompromisszumot kötnöm magammal. Elmentem edzeni, de nem vittem túlzásba. A léböjtkúrákat és más hasonló drasztikus módszereket lehúztam a képzeletbeli vécén. Sikerült megálljt parancsolnom a falcolásnak, igaz, ehhez pszichológusi segítségre, sok beszélgetésre az anyukámmal, és egy megértő ruhatervezőre volt szükség. És amikor elérkezett az esküvő napja, boldogan vettem észre, hogy a hurkák csak óránként egyszer-kétszer jutnak az eszembe, mert leköt a vendégsereg, a család, a szerelem, a jövőbe vetett bizakodás. Nem igazgattam a ruhámat kényszeresen, bátran táncoltam, és a vonulásnál is csak arra ügyeltem, hogy rendesen kihúzzam magamat. És igen, szép voltam, a saját mércémmel mérve is.

A testképzavarok és a negatív belső monológok az életem részei maradnak, a bipoláris kórról nem is beszélve. Mégis önbizalmat ad az afölött érzett hősi büszkeség, hogy a házasságkötésem napján, száz ember kedvéért és a betegségem ellenére sem engedtem a szépségkultusz könyörtelen nyomásának.

Tovább olvasok
Kép
Mi a trükk? Hogyan lesz egyformán sült a tükörtöjás sárgája és fehérje?

Nem ez az életem legfontosabb kérdése ugyan, de azért időről-időre elmerengtem rajta, miért fog ki rajtam egy egyszerű tükörtojás? Sok mindent kipróbáltam, míg végre rájöttem a tuti trükkökre.

Kép
Ezt mondja most a tudomány az idegesítő maszkviselésről

Egy friss tudományos kutatás valószínűsíti, hogy az arcmaszk viselése hozzájárul ahhoz, hogy még ha elkapjuk a koronavírust, akkor is kevesebb tünettel, vagy tünetmentesen úszhassuk meg a betegséget.

Kép
Miért is ne lehetne növényi alapú a palacsinta és a gofri?

Ez a vegán alaptészta hajdina liszttel és banánnal készül, egy kevés fahéjjal és vaníliával. Hidd el, megér egy misét!

Kép
Szoptatás a buszmegállóban és más mulatságos rajzok az anyaságról

Amikor még a vécén sincs nyugtod. Amikor hajnalban ébred, de csak hétvégén. Amikor titokban csokit eszel, nehogy észrevegye. Ismerős?

Kép
Mégis, hány különórára járjon a gyerek? És ki viszi el őt oda?

Ahogy elkezdődött a tanév, jól betábláztam a gyereket – meg magamat is. Aztán egy kicsit visszavettem. Elmesélem, miért.

Kép
Ezért olyan fontos, hogy hintázzon a gyerek!

Tudtad, hogy a hintázás sokkal több annál, mint egy remek szórakozás? Komoly fejlesztő hatással is van a kisgyermek mozgásfejlődésére, az egész idegrendszerére. A ritmusos mozgás ráadásul nyugtat és kikapcsol; lehetséges, hogy ezt keressük felnőttként is, egy hintaágyban ringatózva.

Kép
Palya Bea: „A gyászév kemény volt. De a végén újjászültem magam”

Mindig képes felállni a föltdről, a krízishelyzetekből értéket teremt. Megénekli az emberi örömöt és fájdalmat, terápiát nyújt hallgatóinak. A szeptember 24-i Éva Psziché Esten elmeséli, hogyan épült újjá a gyászfolyamat után, és miként válhatunk mi is áldozat helyett életünk hősévé.

Kövess minket

ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin

Előfizetés

Weboldalunkon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy jobban megismerjük a felhasználói viselkedést és érdeklődést, valamint ezek segítségével személyre szabjuk és javítsuk a reklámokat. Weboldalunk használatával ezen feltételeket ön automatikusan elfogdja. További információkat az adatkezelési tájékoztatóban olvashat.
Megértettem