A kötet, mely mellé a Császárvonal csapata egy VBAC-szülésfelkészítőt is megálmodott, a tavalyi évben kiérdemelte az Év könyve díjat az ismeretterjesztő kategóriában, és ahogy Enikő fogalmaz, mai napig alig hiszi, hogy sikerült elnyernie ezt az elismerést, és a díj ott díszeleg a nappalija polcán.

– Kezdjük az elején: hogyan született meg A VBAC-titok könyv ötlete? Ha jól tudom, személyesen érintett vagy a témában, második gyermeked is így született.

– Alapvetően a személyes érintettségből igen, és főképp azért, mert azt láttam a környezetemben, hogy még mindig tartja magát a rosszul berögzült „egyszer császár, mindig császár" elve. Szinte kivétel nélkül minden többedik babát váró ismerősöm azt mondta, azért lesz programozott császármetszése, mert az előző gyermek is úgy született. Szerettem volna ezt a tévhitet a köztudatban is ledönteni. Elvégeztem egy dúlaképzést, amellyel az volt a célom, hogy többet tudjak meg a szülésről, és később támogatni tudjam a VBAC-re készülőket. Néhány segítő beszélgetés után nagy öröm volt, ha az anyának sikerült császáros előzménnyel a hüvelyi szülés, de én sokkal többeket szerettem volna támogatni. Így jött a könyvírás ötlete ebben a hiánypótló témában. Ezt elmondtam a Császárvonal egyik alapítójának, Kiss Verusnak, aki a kezdetektől támogatta az ötletemet. Így végül az ő kiadásukban jelent meg A VBAC-titok – Kézikönyv császármetszés utáni hüvelyi szülésre készülőknek.

– Több szakértőt megszólaltatsz a kötetben. Mesélsz róla, hogy pontosan kik ők és hogyan született meg az együttműködés?

– Azt már a kezdetektől tudtam, hogy valami újat, egyedit szeretnék, s miután a témák összeálltak a fejemben, kerestem hozzá a megfelelő szakembereket. Szinte mindenki egyből lelkesen fogadta a megkeresésemet a jogásztól elkezdve, pszichológuson, perinatális szaktanácsadón, kommunikációs szakemberen át a dúláig. Összesen 10 szakemberrel készítettem interjút. Sokakkal korábbi újságírói múltam miatt volt már együttműködésünk, másokkal a Császárvonal hozott össze. A kötet szakmai lektora Dr. Gutmann Orsolya szülész-nőgyógyász, akivel még a Hegmesék című könyv kapcsán beszélgettem először, hiszen neki is van tapasztalata nemcsak VBAC kísérésében, hanem annak anyai oldalról történő megélésében is.

– Mennyi ideig tartott a szakértőkkel való felkészülés és a könyv megírása? Voltak nehézségek az írás során?

– A könyv megírása mintegy 1,5 évig tartott, de pusztán azért, mert mikor elkezdtem, akkor már dolgoztam, így a munka és a gyerekek mellett sokszor éjszakába nyúlóan írtam, s két hónappal az írás megkezdése után a karantén miatt be is zártak az intézmények.

– Szerinted miért különösen fontos, hogy a nők tisztában legyenek azzal, hogy császármetszés után is van lehetőségük hüvelyi szülésre?

– Mert egy alapvető tévhit, hogy nem lehet, és rengeteg kismama volt a közelemben is, akiknek kizárólag az előző császármetszés miatt lett a következő szülésük programozott császármetszés, holott a VBAC-ben jártas szakemberek nem győzik hangsúlyozni a természetes szülés előnyeit egy újabb császármetszéssel szemben. Természetesen nagyon hálásak lehetünk ennek az életmentő műtétnek a lehetőségéért, de a hazai arányok nem azt mutatják, hogy kizárólag veszély esetén alkalmaznák.

– Mit mutatnak ezek az arányok pontosan?

– A nem támogató kórházakban előszeretettel hangsúlyozzák a VBAC kapcsán a hegszétválás kockázatát, ez egy császármetszés után 0,5%, kettő után némileg magasabb, de így is 2% alatti, ugyanakkor az újabb műtéttel járó kockázatokat nem mondják el. A döntés szerintem akkor jó, ha mindkét szülési mód előnyeit, hátrányait, kockázatait megismeri a kismama. Ugyanakkor ennek a másik véglete sem szerencsés, amennyiben az anya nem arra készült és erőltetik a VBAC-et, az számára ugyanúgy lehet ijesztő vagy traumatikus, mint annak, aki szeretné megpróbálni, de nem kap rá lehetőséget.

– Mi a legfontosabb tanulság, amit a könyv magában hordoz?

– A könyv a császármetszés feldolgozásától indul el a VBAC-re készülés lépésein át odáig, hogy a szülőszobára úgy tudjon bemenni a kismama, hogy akkor sem lesz lelkileg összetörve, ha ismét császármetszésre kerül sor. Nagyon fontosnak tartom ebben is támogatni az anyákat. A legfontosabb tanulság szerintem mindenkinek más, hiszen különböző múltakkal veszik a könyvet kézbe az olvasók. Viszont nagy hangsúlyt kap benne, hogy bármennyire is felkészülhetünk a szülésre, ha adott helyzetben a kisbabának mások a lehetőségei a szülés kimenetelét illetően, mert fele arányban rajta múlik, hogyan jön a világra. Fontos viszont ismerni, hogy az egyes szülészeti beavatkozásoknak milyen előnyei és hátrányai vannak. Az érzéseket pedig, amik a szülésekkel kapcsolatban jelentkeznek, szabad megengedni magunknak, beszélni róla megtartó, támogató közösségben és nem elvitatni a másiktól.

– Milyen visszajelzéseket kaptatok a kötettel kapcsolatban?

– Abszolút pozitív visszajelzéseket kapunk a laikus olvasóktól, hiszen elsősorban az ő támogatásuk volt a fő cél. Én ezeket az elismerő és köszönő üzeneteket mindig meghatódva olvasom. Az, hogy tudtam valamit tenni a kismamák támogatásában, s ennek a tévhitnek a lebontásában, fantasztikus érzés. Az pedig, amikor olyan egészségügyi szakemberektől (szülésznők, orvosok) kapok pozitív visszajelzéseket, akik olvasták a könyvet, szintén nagyon felemelő érzés.

– Mik a terveid a jövőre nézve? Ahogy említettük újságíróként dolgoztál korábban, van esetleg még más téma a tarsolyodban?

– Főállású munka és a gyerekek mellett egyelőre nincsen, de a Császárvonal oldalán továbbra is publikálok cikkeket különböző témákban. Nekem szívügyem a szülés, születés témája és az anyák hiteles információval való támogatása, ezért az újságírást sem hagyom abba. Ezekben a témákban, amíg van rá lehetőségem, írni fogok.