A sminktermékek mellett az erőteljes arctisztítást is hanyagoltam, reggelenként mindössze langyos vízzel öblítettem át az arcomat, esténként pedig egy egyszerű szappannal távolítottam el a bőrömről a mindennapos szennyeződéseket. Nyilván nem volt igazából mit lemosni az utcai poron kívül, nem is lett volna szükség szemfestéklemosóra, vagy épp sminklemosó tejre sem, de azért higiéniai okokból kifolyólag, valamint a friss és tiszta érzetért, átmostam a bőrömet esténként szappanhabos meleg vízzel. Ezt követően egy gazdag hidratáló krém következett, de a szemkörnyék ápolásról sem feledkeztem meg, és a kedvenc szemránckrémemet sem hanyagoltam. Reggelenként pedig a vizes arcmosás után csupán egy 50 faktoros, kifejezetten arcra való fényvédővel krémeztem be az arcbőrt, sőt a szemek környékét is. Így púder, korrektor és festék nélkül léteztem kereken 30 napig. Az augusztus végi nyaralásból megmaradt még egy kis barnaság, amit a szeptemberi napsugarak is segítettek megőrizni, így ennek köszönhetően még enyhe napbarnított színem is volt, szóval egyáltalán nem éreztem az alapozó hiányát.

Az első héten el is kezdett a bőröm intenzívebben pirosodni, és apró foltok jelentek meg rajta, sőt, egy-két pattanás is előbújt, ami amúgy egyáltalán nem jellemző rám. Ezeket leszámítva semmi érdekes nem történt, a második héttől viszont kezdett a bőröm az új rutinhoz alkalmazkodni, és gyakorlatilag kicserélődött. Ezt szó szerint lehet érteni, hiszen teljesen lehámlott, még a szemöldököm környéke is, és ráadásul emellé társult enyhe viszketés is.

A harmadik hétre szinte új bőröm lett, eltűnt a barnaság is, de a bőrhibáknak is nyoma veszett. Frissnek, tisztának és üdének éreztem az arcomat, csupán azt nagyon észrevettem rajta, ha eggyel több kávét, vagy kevesebb vizet ittam előző nap a kelleténél. A szárazság, a vízhiány jelei hamarabb megmutatkoztak és a fáradtság jelei is határozottabban látszottak az apróbb ráncok formájában.

A negyedik héten megengedtem magamnak egy óvatos hámlasztást, aminek köszönhetően még egységesebb lett az arcbőröm, és bármennyire is bogarásztam a nagyítós tükörbe magamat, sehol nem vettem észre pattanásokat, mitesszereket, pigmentfoltokat vagy egyéb kiütésket. Az általában kipirosodásra hajlamos arcom természetes rózsaszínes árnyalatú volt, és megfelelő vízfogyasztás, valamint kellő krémezés mellett egyáltalán nem látszott a fedő sminkelés hiánya. És mielőtt bárki azt gondolná, hogy hamvas huszonéves vagyok, be kell valljam, hogy egyáltalán nem, de biztosan sokat számít azért a genetika is, és hogy alapvetően szerencsés vagyok, és nem küzdöttem soha súlyosabb bőrproblémákkal a pirosodástól eltekintve. Csupán szeretem, ha egységes árnyalatú az arcom, ezért használok alapozót, de a rosaceás hajlamom miatt pirosítóra például soha nem volt szükségem. A szempillaspirál és a rúzs pedig számomra olyan, mint a parfüm, nélkülük valójában nem érzem jól magam.

Szóval érdekes kísérlet volt, szerintem az arcbőröm jól érezte magát, és épp emiatt azt megfogadtam, hogy ezentúl nem használok napi szinten sminket, és jobban figyelem a bőröm jelzéseit. A fényvédelemről pedig télen-nyáron mindig gondoskodom.

Galériánkban olyan hírességeket mutatunk, akik smink nélkül is gyönyörűek!