Tegyük fel, hogy hirtelen el kell utaznod: megbetegedett az amerikai nagynénéd, hatalmas örökséghez jutottál Bruneiben, életed állásajánlatát nyerted el azzal a feltétellel, hogy azonnal indulnod kell. Kit hívnál fel, hogy vigyen ki a reptérre? Ha a válasz egy személynevet tartalmaz, szerencsés embernek nevezheted magad.

A legtöbben ugyanis taxit rendelnénk, mert mást nem hívhatunk. Nincs választás, mivel nincsenek olyan igaz barátaink, akikre szükség esetén rácsörrenthetünk. Tégy egy próbát, kérdezd meg az emberektől, hogy van-e olyan bizalmasuk, aki segítene nekik költözni, cipekedni, vagy vigyázna rájuk, ha megbetegednének! A válasz valószínűleg a nincsen.

Velem is ez a helyzet.

Az internet, a közösségi média mindenféle emberrel összekapcsol bennünket, akikkel jól szót értünk, sőt, értékes információkat osztunk meg egymással. Létrehoztuk a „társadalmi élet” illúzióját a Facebook-on és más platformokon, de a nem is oly régmúlttal ellentétben, ahol mindig személyesen kellett beszélnünk más emberekkel, manapság csak rákattintunk a „tetszik” gombra, hogy jelezzük, komáljuk valakinek a bejegyzését. Sok mindent elolvasunk és kommentelünk az online térben, de nagyon ritkán alakul ki igazán értékes és értelmes interakció, aminek esetleg offline folytatása is van. Ez az állapot a koronavírus alatt még súlyosabb méreteket öltött: az elmúlt egy évben azoktól is elidegenedtünk, akikkel korábban úgy-ahogy tartottuk személyesen a kapcsolatot.

Elmagányosodtunk. Tizenkét órában terpeszkedünk a monitor előtt. Végleg elfelejtettük, hogyan kell lelkileg közel kerülni egy másik emberhez, és hiába a virtualitás szabadsága, legbelül hiányoljuk a régi, sokszor elátkozott fizikai kötöttségeket közösségépítő hatásuk miatt. Online világunk attól az idilli létállapottól pedig végképp fényév távolságra van, amikor valaki legalább egy igazi barátot mondhat a magáénak. Olyan barátot, aki mellette áll jóban-rosszban, akit bármikor segítségül hívhat. Ez van. Ha nincsenek valódi bizalmasaink, ha hiányzik az a váll, amire támaszkodhatunk, nagyon el tudunk veszni a világban, és sok ember számára sajnos ez vált természetessé.

De olyanok is léteznek, akiknek a társas kapcsolatait nem erodálta végleg a digitális technológia. Akik jól ismerik az „öribari” fogalmát, és rendszeresen űzik is – nem középiskolás fokon. A kolléganőm, Liza például negyven éves, de – amellett hogy kétnaponta csetel - minden héten találkozik a barátnőjével, Annával. Olyanok, mint a csitrik, kibeszélik a férfiakat, kutyát sétáltatnak, egymásnál alszanak, sorozatokat néznek. Pedig Annának gyerekei vannak, mégis megoldják valahogy. Liza nemrég középsúlyos műtéten esett át, a barátnője végig mellette volt és szorongatta a kezét. Nem tagadom, irigykedem rájuk. Liza és Anna az online világban is igazi társas lény maradt.

Van ugyan családom, akiktől igen messze élek, vannak haverjaim, jó ismerőseim, de egyetlen olyan név sem szerepel a telefonjegyzékemben, akit vészhelyzet esetén felhívhatnék. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy én sem vagyok az az ember, aki azonnal ugrik, ha egy ismerőse a reptérre szeretné vitetni magát. Úgy tűnik, pont annyit kapok az élettől, amennyit belefektettem. Azaz – mélykapcsolati szinten - szinte semmit. Sajnos ebben a nagy barátság-játékban egyelőre csúnya kudarcot vallottam.

De nem adom fel. Amint a pandémia véget ér, és biztonságban beléphetünk a való világba, változtatni akarok a helyzeten. Még azt sem tudom, hogy kell ezt csinálni, pláne 2021-ben. Mondjuk felhívom a gimis osztálytársaimat, a régi kézilabdás lányokat, a haverokat az egyetemi szemináriumról? Vagy kávézni megyek a kollégáimmal, de nem torpanok meg a small talk egyszerűségénél? Na és hogyan kell vadonatúj kapcsolatokat kötni? Iratkozzak be egy főzőtanfolyamra, majd árgus szemmel vadásszam leendő mély barátság-alapanyagaimat?Nyilván látszik, hogy abszolút kezdő vagyok, de csak belejövök, ha komolyan elszánom magam. És elszántam. Nem akarok többé a partvonalon ácsorogva irigykedni olyan barátságokra, mint Annáé és Lizáé.

És te hogy állsz ezzel a kérdéssel? Például mikor kértél utoljára segítséget valakitől?