A gyereked legyen képes önálló játékra, amíg te home office-ban vagy
Önálló játék 1. rész
A téma, amibe belefutottam, olyan nagy, hogy nem is tudom egy cikkbe belesűríteni. Máté-Féniász Nóra Pikler-kisgyermekgondozóval első körben azt jártuk körül, hogy hogyan fejlődik az önálló játékra való képesség csírája már a babáknál, és mihez kezdj ezzel szülőként.
Nem csak egy passzív lény
A csecsemőre ma már a pszichológia sem úgy tekint, mint egy passzív, pusztán fiziológiai szükségletekkel rendelkező lényre. Több figyelem irányul az érzelmi igényeire, a környezetével való kapcsolatára és tanulási folyamataira.
Az autonómia kialakulása a születéskor kezdődik, de a fejlődés minden egyes fázisában más és más formát nyer. A játék fontos terepe ennek.
Kifogyhatatlanok
A játék belső szükséglet. A jó állapotban lévő, egészséges gyerekek kifogyhatatlanok az ötletekből, hajtja őket a megismerni, felfedezni, kipróbálni akarás vágya. Az önálló játék azonban nem egyenlő azzal, hogy a szülő magára hagyja a gyermeket („tessék, itt vannak az építőkockáid, játssz szépen, mert nekem home office-ban kell dolgoznom közben!”). A felnőttnek igenis nagy szerepe van abban, hogy a gyerek képes legyen az önálló játékra, tevékeny részese a folyamatnak, fenntartja gyermeke spontán érdeklődését a világ iránt, megteremti a játék kibontakozásához szükséges tárgyi feltételeket.
Nem kell tanítani
Sokan gondolják, hogy a csecsemőt a megfelelő fejlődése érdekében tanítani kell, vagy legalábbis gyakoroltatni kell vele képességeit. A felnőtt „csináltat” valamit a gyerekkel, amit magától még nem csinálna, megmutatja neki, hogyan tegye és buzdítja, hogy utánozza a gesztusokat, vagy egyszerűen csak helyette cselekszik. Ezek a szülők nemcsak a csecsemő és a kisgyerek önálló aktivitásának nem tulajdonítanak fontosságot, hanem a kibontakozásának kedvező környezeti feltételeknek sem.
Felnőttként szereped a kisgyereked önállóságra nevelésében (legyen szó játékról, evésről, vagy mondjuk öltözködésről) nem a serkentés vagy direkt tanítás, hanem az, hogy együttérző figyelemmel támogasd a gyerek egyéni kezdeményezéseit.
Bizonyított, hogy a saját kezdeményezésre végzett tevékenység rövid és hosszú távon egyaránt sokkal hasznosabb, mint a más személy által kiváltott, vagy passzívan átélt cselekvés.
Beavatkozás
Ha közvetlenül beavatkozol a gyerek játékába, azzal megfosztod őt az önálló cselekvés örömétől, s ez megváltoztatja elvárásait, kezdeményezéseit. Ezen kívül ez a beavatkozás olyan függőséget okozhat, amiről később nehezen mond le. A gyereket elkedvteleníti és frusztrálttá teszi, hogy nem sikerül olyan gyorsan és könnyen eredményt elérnie, mint ahogy azt a felnőtt segítségével elérné, csökken önbizalma, függése nő.
De az önálló aktivitás tiszteletben tartása nem jelenthet közönyt a részedről (még akkor sem, ha közben nyomnak a home office-elvárások). A felnőtt jelenlétét játék közben is igényli a kisgyerek. Ez azonban nem egyenlő a játékban való tevékeny részvétellel, jó, ha mintegy mellékszereplőként vagy jelen, látó- és hallótávolságon belül, kapcsolat van közöttetek. Szóval és gesztusokkal kísérheted, elismerheted a tevékenységét.
Hagyd
Ha senki nem mondja meg, hogy mivel és hogyan játsszon, és nem hívja fel, vagy nem tereli el a figyelmét, a gyerek addig foglalkozik egy tárggyal, ameddig az érdekli, és akkor, amikor valóban figyelni tud rá.