Lemaradtál az első és a második részről? IDE kattintva olvashatod el az elsőt, és ITT a másodikat!

Timi akcióban

– Rendben. – biccentett Timi. – Már csak három gyanúsított maradt. Emlékszel, miket meséltél nekem a többiekről? Tulajdonképpen te magad zártad ki az egyikőjüket, csak nem vetted észre.

– Én? – csodálkoztam. – Melyikükről van szó?

– Szilviről.

Törtem a fejem, de persze nem jutott eszembe semmi. Timi sóhajtott.

– Te aztán nem vagy valami figyelmes barát! Szilvinek köszvénye van. Még egy tollat is alig bír megfogni. Hogy írna hibátlan kézírással leveleket?

– Igazad van! – kaptam a fejemhez. – Fogalmam sincs, ez hogy nem jutott az eszembe.

– Szerencse, hogy itt vagyok én. – zengett Timi kissé öntelt hangja. – Én már pontosan tudom, hogy melyikük tette.

– Na és melyikük? – kérdeztem izgatottan. Timi odanyújtotta a telefont.

– Nézd csak meg ezeket a fényképeket! Te készítetted, gondolom, illuminált állapotban.

Elkezdtem lapozgatni a fotók között. Homályos alakok, felismertem köztük a négy gyanúsítottamat is. Szilvire és Vilire már nem összpontosítottam, de igazából a többieken se fedeztem fel semmi gyanúsat.

– Kire kéne figyelnem? – kérdeztem végül kissé idegesen.

– Nézd az időpontokat is! – kérte Timi. Újra megnéztem. De annyi volt a fénykép, és annyi a figura, hogy végül feladtam, és megkértem Timit, magyarázza el.

– Látod ezt az alakot? – bökött Timi egy homályos figurára. – Itt ül a bárpultnál szinte egész este. Egyszer-kétszer kimegy pisilni, de az még jóval azelőtt történik, hogy te magadra hagytad az ép dobozt a kisteremben. Felhívtam a bárt, és ott is tanúsították, hogy az ominózus időpontban az illető végig ott ült a pultnál. De ez a fotókon is látszik. Nem mehetett át a kisterembe.

A bűntudatos tettes

– Akkor ez azt jelenti… hogy már csak egyvalaki maradt.

– Igen. Ő volt az. Csak ő lehetett.

– De hát miért? – gondolkoztam lázasan.

– Ezt neked kell tudnod. Nem haragítottad meg valamivel?

Elkezdtem gondolkozni. A bátyámon keresztül ismertem meg Katát. Szerettük, tiszteltük a tudományos munkásságát, a spirituális őrületeivel azonban mindig sokat ugrattuk. Ha belegondolok, nagyon sokat. Lehet, hogy nem mutatta, de közben végig a szívére vette a dolgot?

– Megemlegetitek majd! – szakadt ki belőlem hirtelen. – Többes számot írt a levélben. Nemcsak rám, de a tesómra is gondolt.

Timi elégedetten bólintott.

– Na látod! Tudsz te gondolkodni, ha akarsz.

Kicsit sértődötten néztem rá, de végül nem mondtam semmit.

– Talán túl sokat gúnyolódtatok a hitén. Lehet, hogy a ti szemetekben ez hülyeség, de Katának sokat jelent. Végeztem egy kis kutatómunkát, és kiderítettem, hogy kamaszkorában nagyon beteg volt, kész csoda, hogy életben maradt. Nem meglepő, hogy kapaszkodik valamibe, aminek hite szerint az életét köszönheti.

Erős lelkiismeretfurdalásom támadt. Szegény Kata egyáltalán nincs hozzászokva az alkoholhoz. Úgy látszik, az ital kihozta belőle a régóta lappangó haragot, de biztos voltam benne, hogy azóta ezerszer megbánta.

– Holnap felhívom. – határoztam el. – Boldog karácsonyt kívánok, és egyben bocsánatot kérek tőle. El fogja mondani, hogy ő tette. És legalább tisztázhatjuk egyszer s mindenkorra ezt a szerencsétlen helyzetet.

– Jól teszed. – mosolygott Timi bölcsen, én pedig elkaptam a kezét és megszorítottam.

– Köszönöm, drága barátnőm. Nélküled sose jöttem volna rá.

– Tudom. – nevetett Timi, és belekortyolt a forró csokiba. Körülnézett: a kávézóban, az utcán, a városban hullámzott, zengett-zúgott az ünnepre készülő, vidám tömeg. – Azt hiszem, most már nyugodt szívvel vághatunk neki az idei karácsonynak.

Galériánkban izgalmas skandináv krimik közül válogathattok!