– Olvastam, hogy fényképeztél vakokat, és az Instagram-oldaladat nézegetve is igen széles a művészi palettád. Hogyan mutatnád be saját munkásságodat?

– Számomra nagyon fontos a társadalomérzékenyítés. Szerintem a ma Magyarországán ez különösen lényeges dolog, ezért szeretném a fotóimmal megteremteni a tudatos edukációt, az odafigyelést, az empátiát, az integrációt: komolyan akarok tenni azért, hogy az átlagos emberek is elfogadják másságot, azt, ami a normától eltér.

– Mi a célod a művészettel? Van egyáltalán, vagy „nem tudsz máshogy működni”?

– Bármilyen fizikai vagy szellemi eltérés jelentőségteljes a számomra. Nagyon sokat tanultam ezektől az emberektől, ők igazi értéket képviselnek, ahogy nagy erőfeszítéseket tesznek a mindennapjaikban, más perspektívát mutatnak nekünk, és még sorolhatnám. Azt hiszem, elsősorban az ő megmutatásuk fő a célom a művészetben.

– Látszik, hogy a test, különösen a női, nagyon foglalkoztat, és itt sem feltétlenül a hibátlan – bár divatfotókat is látok –, hanem a szokatlan, az eltérő, a más – akár testi hibák, vagy kevésbé tetszetős testrészek, például köldök, vagy testképzavarok művészi megjelenítése. Miért ilyen fontos számodra a test?

– A testünkkel teszünk-veszünk a mindennapjainkban, ezen keresztül létezünk, örülünk, sírunk, nevetünk vagy dolgozunk. Szerintem hálásnak kell lennünk érte, ahogy küzd velünk és szolgál minket minden percben. Ugyanakkor nagyon jól tudok szabadon asszociálni is vele kapcsolatban: volt például egy olyan sorozatom, ahol köldököket fotóztam, ennek azt a címet adtam, hogy Az utolsó igaz kapcsolatunk, amit talán nem is kell túlmagyarázni: a mai felszínes kapcsolódású társadalmunkban szerintem kiemelkedő jelentősége van.

– Melyik irányzat számodra a legfontosabb akár a saját munkásságodból, akár más, általánosabb irányzatok közül?

– Nagyon szeretem a divatfotókat is, de a társadalom érzékenyítéséről szóló sorozat az abszolút kedvencem.

– Mesélsz konkrétan a Down-szindrómás projektről?

– Ez a sorozat egy fiatal Down-szindrómás lányról szól, arról, hogyan tölti a mindennapjait. Neki ugyanúgy vannak nagyratörő álmai, mint másoknak, és mindennap tesz is azért, hogy megvalósítsa őket. Én leginkább olyan kérdéseket teszek fel a projekt kapcsán, hogy merünk-e még álmodni a mai társadalomban, és mi az, amit meg is teszünk az elképzeléseinkért? Ezért adtam neki azt a nevet, hogy For a Dream.

– Miért érdekelnek ennyire a normától eltérő, szokatlan dolgok?

– Egyszerűen ilyen a személyiségem. Nincs semmilyen személyes érintettség, amikor valaki ezt megkérdezi – és sokan szokták –, azt válaszolom, hogy egyszerűen egy kíváncsi és empatikus ember vagyok.

– Hol lehet megnézni a munkáidat?

– Leginkább Instán, de volt már képem a Trafóban és a Szépművészeti Múzeumban. Most is épp tervezek egy kiállítást. Még egyelőre dolgozom rajta, remélem, hamarosan összejön.

Galériánkban fantasztikus fotókat találsz Bajrami Netta testfotóiból és divatmunkáiból!