– Egy igazán mozgalmas nyár volt, hiszen pedagógusoknak szóló táborokat, továbbképzéseket vezettél, nyári egyetemen oktattál. Milyennek láttad a 2023-as nyaradat?

– Valóban nagyon mozgalmas volt, kezdve júniusban a várva várt doktori védésemmel, mely meghatározó eleme volt az elmúlt éveimnek. Ezt követően, szinte alig egy hét elteltével jött az újabb hatalmas öröm, amikor kiderült, hogy a Soproni Egyetem Címzetes Egyetemi Docens kitüntetésében részesülhetek. Ezzel a lendülettel indultam a nyárnak, ami amúgy az az időszak, amikor kiemelten sok olyan feladatot vállalok, melyek a külhoni magyarság felé irányulnak. Így több alkalommal voltam Erdélyben, dolgoztam Felvidéken, a napokban Vajdaságban képviseltem a határtalan pedagógia és a magyar kultúra világát, de négy alkalommal vettem részt a Rákóczi Szövetség anyanyelvi és tanár táborában is, ahol több száz pedagógussal dolgozhattam szerte a Kárpát-medencéből és a diaszpóra magyar közösségeiből érkezőkkel. És igen, volt egy saját szervezésű, igazán csodás pedagógustáborunk is augusztusban, ahol együtt készülhettünk a tanévre 115 foglalkozásvezetővel. Kioszthattam az idei évre jutó MINTAPEDAGÓGUS címeket, majd három nap fergeteges tábort kezdtünk 106 pedagógussal.

– A hatalmas alkotóerő mellett ez az év megpróbált Téged, hiszen elveszítetted édesanyádat...

– Hosszú és türelemmel viselt betegségében kísértük végig édesanyámat az elmúlt másfél évben.

Nagyon sok emlék és élmény bukkant elő a közös életünkből és az eddiginél is jobban kirajzolódott, hogy mennyi mindennek a gyökerét, alapját köszönhetem neki, kezdve az énekléssel, a táncházak világával, a magyar kultúra anyanyelvi elsajátításával egészen mindezek megéléséig, alkalmazásáig. Hálás vagyok, hogy nemcsak én, hanem gyermekeim is nagyon sok iránymutatást kaphattak tőle. Pótolhatatlan űrt, de örök mindenséget hagyott maga mögött.

– Azért belefért a privát kikapcsolódás is?

– Ezt már jó ideje nagyon tudatosan kell terveznem, több-kevesebb sikerrel megy is. A nyárban az a jó, hogy ilyenkor egy-két helyre a család is elkísér. Nagyon fontosnak tartom, hogy sok időt töltsünk együtt és magamnak is igyekszem megadni azt az időt, amikor töltődhetek. Persze ez a legtöbb esetben sport formájában és könyvek által valósul meg, ritkábban vízpart melletti fekvéssel, de azért egy kicsi jut ebből a fajta pihenésből is. Az előző években mindig valamire készültem még a fokozatszerzéshez, ebből a szempontból ez tehermentesebb nyár volt.

– Az Így tedd rá! Program, ha jól számolom, már több mint tíz esztendős. Ez idő alatt az egész Kárpát-medencét és a diaszpóra számos magyar közösségét is sikerült bevonnod a népi játékok, a népzene, a tánc aktív folyamatába. Milyen lesz a folytatás?

– Mindig van tovább. Igaz, soha nem volt kész forgatókönyvem, tervem, ez az egész sokkal spontánabb annál, mint amilyennek kívülről tűnik. Az egyik ötlet, majd gyakorlat hozza a következőt, én pedig örömmel állok olyan innovációk előtt, melyek a köznevelést, a magyar kultúra és a pedagógusok világát segítik. De persze kellenek célok is. A következő években szeretném, ha a pedagógusképzés alap tematikájába bekerülne az a szemlélet és tartalom, amit a program is képvisel. Ez jövője a nemzetnek és fontos alappillére a pedagógiának.

– Az idei pedagógustáborodban résztvevő óvónőkkel beszélgettem, és mind azt mondták, hogy nagyon komplex, egész évre szóló útravalót kaptak az alkalmon. Milyen gyakorlati visszacsatolásokat kaptál a munkáddal kapcsolatban?

– Naponta több üzenetet és videót kapok pedagógusoktól, szülőktől, melyben köszönetüket és büszkeségüket fejezik ki élményeik kapcsán, melyeket tanítványaikkal vagy épp saját gyermekükkel élnek át. Így volt ez az idei táborban és azt követően is. Ezek a visszacsatolások nagyon fontosak mindannyiunknak. Örömmel tölt el, hogy olyan tartalmakat adhatok, adhatunk, melyek kísérői és forrásai lehetnek a mindennapi munkának. Mi, oktatók pedig ezekből tudunk építkezni, új lendületet nyerni, hitet ahhoz, hogy jó úton vagyunk, jó utat mutatunk.

– Az egyik óvónő kérésére feltétlenül meg kell kérdeznem, hogy honnan van ennyi alkotó energiád. Miből merítesz?

– Maga a magyar kultúra kimeríthetetlen tárház, ami változatos, izgalmas, gyönyörködtető, ez az egyik alapja a lendületnek. A másik pedig a közösségi élmény, ami a legfőbb motorja az én lelkemnek is. Na és persze a hitem az igazban, a valódiban, az értékben, a tenni és az adni akarás, a szakmai és emberi elhivatottság a szakterületem, a pedagógusok, a gyermekek, családok és a pedagógia felé. Ezek együttese olyan hajtóerő, ami minden fáradtságon, kudarcon átvisz.

– Nyakunkon az iskolai, óvodai évkezdés. Pedagógusként vagy szülőként jelent nagyobb kihívást ez számodra?

– Egyértelműen szülőként a nehezebb. Fontos számára, hogy minél biztosabb háttérországa tudjunk lenni lányainknak, hogy egyensúlyt találjunk a család és a hivatás között, ami nem egyszerű kihívásokat állít elénk. Nagyon sokat jelent ebben az a pedagógusi és intézményi háttér, amit az iskoláktól kapunk, végtelenül hálás vagyok érte.

– Mik a terveid a következő hónapokra?

– Most azt érzem, hogy szükségem van valami újra, új kihívásokra, feladatokra, ezen fogok dolgozni, remélem hamarosan beszámolhatok majd ezek részleteiről is, de ezt most még megtartom magamnak...