– Köztudott rólad, hogy nagyon szeretsz olvasni. Van olyan meghatározó könyv, amit ki tudsz emelni mint életre szóló olvasmányélmény?

– Egész életen át meghatározó nincs, inkább úgy fogalmaznék, hogy olyan fontos könyvek vannak, amiket más-más életszakaszhoz tudok kötni. Az egyik legeklatánsabb példa Tisza Kata Egyedül – A szerethető öregedés felé című könyve, ami ugyan most íródott, viszont ha 20 éves koromban került volna a kezembe, nem tudtam volna vele mit kezdeni. Ezzel az élettapasztalattal a hátam mögött viszont az utóbbi évek nagyon érdekes könyvélményévé vált. Sok olyan kérdést vet fel, amit helyettem fogalmaz meg. Az Éva magazin olvasói talán még nincsenek abban a korban, hogy ezt a könyvet a kezükbe vegyék, de nem árt korán elkezdeni foglalkozni az életkoralapú előítéletekkel, az ageizmussal, annak hatásmechanizmusaival.

– Akkor vannak olyan könyvek, amikhez úgymond fel kell nőni, meg kell érni?

– Hogyne! Nekem is el kellett érnem abba a korba, hogy élvezettel és értelemmel kezeljem, de pont nagyon jó példa arra, hogy bizonyos könyvélmények bizonyos korokhoz kötődnek. De folytatom még a sort, mert például imádtam a közelmúltból Hay Jánostól A cégvezető című könyvét. Azzal a tapasztalattal, korismerettel a hátam mögött, amivel rendelkezem, fantasztikus élmény volt. Imádom, ha egy jó felütéssel kezdődik egy könyv, amikor tudod, hogy miről fogsz olvasni, sőt azt is sejteti, hogy vicces, humoros is lesz. Itt már az első mondat után tudtam, mire számíthatok. Hadd idézzem, hogy kezdődik: „A cégvezető azt hitte, isten lábát fogja meg, amikor lapátra tette a régi feleségét, és beválasztott egy új nőt. Ő az, aki mindig helyes döntést hozott, ő az, aki mindig jókor volt jó helyen. Elindult a gyarapodás útján. Ingatlanbefektetések, gazdasági tanácsadás, irodaépületek. Mindig tudta, mit kell lépni, hogyan kell a céget a növekedés útján tartani.” Tűpontos kórképet ad a rendszerváltás utáni időkről, szarkasztikus humorral megspékelve. Akkor is imádtam volna, ha nincs meg ez a tapasztalat mögöttem, ami megvan. A szerző saját főszereplőjéről írja, hogy korunk hősének hitte magát egy olyan korban, aminek nem is volt hőse.

– Ezek szerint szereted, ha magadénak érzel egy könyvet, ha személyesen is hat rád, amit olvasol?

– Ez két olyan példa, ami az utóbbi időben megfogott, mert az életemben épp aktualitása van, de nem csak az köti el az érdeklődésemet, amikben felismerem a személyes tapasztalásokat. Vannak olyan könyvek, amihez semmi köze nincs az embernek, semennyire nem vonhatok párhuzamot a saját életemen keresztül, és mégis nagy élmény.

– Akkor úgy is fogalmazhatunk, hogy ha könyvekről van szó, mindenevő vagy?

– NEM! Igyekszem szépirodalmat olvasni. Több mint tíz éve tartozom egy könyvklubhoz. Minden hónap utolsó hétvégéjén összejövünk, és minden hónapban van egy kötelező olvasmányunk. Mindig máshol tartjuk az estéket, egy szuper vacsorával egybekötve, majd megnyitjuk a vitafórumot, és átbeszéljük, amit éppen elolvastunk. Szigorú feltételek vannak a klubban, bárki ajánlhat, de csak olyan könyvet, amit már valaki olvasott és van is véleménye róla. Kirívó esetekben elfogadunk külsős ajánlást is, ha nagyon megbízható a forrás. Az est végén pedig mindig megszavazzuk, hogy melyik lesz a következő olvasmányunk.

- Megosztod velünk, hogy mik voltak a két legutóbbi könyvklubos olvasmányok?

Az egyik Mohamed Mbougar Sarr tollából Az emberek legtitkosabb emlékezete. Ő egy afrikai származású, Franciaországban élő író, aki fekete-afrikai szerzőként nem véletlenül nyerte el a legrangosabb francia irodalmi elismerést, a Goncourt-díjat. Egy olyan világba, sőt párhuzamosan több olyan világba visz el, amire semmi rálátásunk nincs. Egzotikus, szép és finom könyv. A másik, amit szintén nagyon szerettem, Julie Otsuka Buddha a padláson című könyve. Bravúrosan sok főszereplője van a könyvnek. Azokról a japán nőkről szól, akik az 1900-as évek elején csoportosan érkeztek Amerikába, hogy ismeretlenül menjenek férjhez japán vendégmunkásokhoz. Egy olyan történelmi korszakba láthatunk bele, amiről eddig semmit nem tudtunk. Számomra egy könyv olvasásakor az is fontos, hogy milyen információkhoz jutok hozzál, de az is, hogy mire inspirál. Egy jó könyv inspiráció, hogy elkezdjek foglalkozni azzal, amiről szól. Egy könyv nemcsak úgy tud hatni, hogy a meglévő tudásra épít, hanem úgy is, hogy felnyitja az érdeklődést olyasmiről, amiről fogalmam sem volt korábban.

– Egyszerre egy könyvet olvasol, vagy a lakás több pontján mindenhol van egy félbehagyott mű?

– Mindig csak egy könyvet olvasok. A könyvklubért ezért is vagyok hálás, mert sokszor találkozom olyan történetekkel, amik magamtól nem kerültek volna a kezembe. Ilyen volt épp a két legutóbbi is. Mindenkit csak bátorítani tudok, hogy barátokkal, ismerősökkel érdemes létrehozni könyvklubokat. Több szem többet lát, és így kerülhet a látókörünkbe sok olyan mű, amit magunktól esetleg nem vennénk észre.

– Nyaralásra milyen könyveket viszel magaddal?

– Amilyen vastagot csak tudok! Azért is szeretek nyaralni, mert ilyenkor aztán nem kell megnézni, hogy milyen terjedelmű egy könyv. Épp a nyaralás előtti utolsó napra időzítettem Tompa Andrea Sokszor nem halunk meg c. könyvének megvásárlását. Korábban imádtam már tőle az Omerta: hallgatások könyvét is. Azt sem azért, mert bármilyen személyes aktualitást vagy kötődést tudnék hozzá fűzni, hanem a nyelvezete, a stílusa, a szerkezete és egyáltalán, minden miatt.

– A könyvklubon kívül honnan gyűjtesz ötleteket?

– Egy internetes oldalon Török András ajánlásait figyelem, az ő ízlésében maximálisan megbízom. Szokott különböző kulturális eseményeket is javasolni a könyvek mellett. Az ő ajánlására kezdtem el például Tompa Andreát is olvasni. A nyaralás arra ösztönöz, hogy ne ijedjek meg komolyabb könyvektől sem. Ilyen volt Spiró Györgytől a Fogság vagy Nádas Pétertől a Párhuzamos történetek is. Persze azért mindig vannak olyan könyvek is, amik túl nagy falatnak ígérkeznek, és túl nagy falatok is, de ha jól választjuk meg az időpontot, a körülményeket, akkor egy nehéz olvasmány is lehet feltöltődés.

– Jelenleg milyen könyv van az éjjeliszekrényeden?

– Pont most fejeztem be egy könyvet és most épp semmi, de indulok is a könyvesboltba, nincs ötletem, még nem tudom mit veszek, de szívesen fogadom az ajánlásokat. De van egy könyvklubos „kötelező” olvasmányunk augusztusra Eric Kastner Ebek harmincadja c. könyve.