A csoportban, ahol tornázom, sokat beszélgetünk erről a lányokkal. Hogy hogyan reagáljunk arra, ha valaki megjegyzést tesz a testünkre, az alakunkra, a külsőnkre. (Egyáltalán, píszí ma még bármilyen kommentet is fűzni egy másik ember külsejéhez? Bevallom, én nem szoktam le róla teljesen, de kétszer is meggondolom.) Úgy gondolom, hogy az a megoldás, amit ebben az esetben választottam, jó út: nem álszerénykedés, talán nem is hivalkodás. Igen, sok munkám van abban, hogy most milyen állapotban van a testem: kétnaponta tornázom 40-45 percet, és odafigyelek az étkezésemre. Ez kőkemény munka, szervezés, odafigyelés, lemondás. Örömmel teszem és elégedettséggel tölt el az eredmény, de azért teljesítménynek érzem.

Hogy vékony vagyok-e, az pedig olyan kérdés marad, amit szerintem soha nem fogok tudni eldönteni. Körte alkattal rendelkezem: kis cici, karcsú derék, széles csípő, gömbölyű popsi – és most a combomra percek óta keresem a szavakat. Húsos? Kövér? Vastag? Nem mondanám. Tulajdonképpen teljesen normális. Tulajdonképpen a teljes alsó fertály teljesen normális – az 53,5 kilómmal minden bizonnyal nem számítok elhízottnak –, csak éppen kissé olyan érzésem van, mintha nem lenne kompatibilis a felső zónával. Bárcsak lenne nagyobb mellem: akkor a körte egyszeriben homokórává változna. Vagy bárcsak lennék akkor már alul is vékony: kissé fiús alkat, lányos arccal – bármit felvehetnék, milyen vagány lenne.

Szóval, vékony vagyok-e vagy sem? Ha felszedek, még inkább hasas-popsis-combos leszek. Ha leadok, felül elfogyok. Egyáltalán: azt látom-e a tükörben, amit mások látnak, ha rám néznek? Ebben sem vagyok biztos.

Á, talán hagyni kéne az egész témát. Nem mindegy, milyen címkét lehetne rám aggatni? Nem az a lényeg, hogy fitt és egészséges legyek, és kihozzam a maximumot abból, amim van, és azokat a ruhákat keressem meg, amik pont nekem állnak jól? Igen, azt hiszem, ez lenne a cél. Törekszem rá, de még nem értem el ezt a célt. Úton vagyok.

Ui.: A férjem, amikor bókolni szeretne, megjegyzi: olyan sovány vagy! Még nem sikerült megtanítanom neki, hogy a "sovány" stopszó, a "vékony" oké.

Ui. 2.: Amikor arról olvasok, hogy végre "valódi nők" szerepelnek a magazinokban, a kifutókon és a reklámokban, az sokszor olyan nőkre vonatkozik, akiken arányosan mindenütt van egy kis hús. Gyönyörű homokóra nők mellel-fenékkel-combbal, csak éppen nem 50, hanem 70 kilósan. Körtékről soha nem szól a fáma - körték, hol vagytok?

Vicces és tanulságos összeállítás: most akkor ki a csinosabb?