Az étrend napi 1800 kalória fogyasztását írja elő, és napi ötszöri étkezést tartalmaz. Négy héten át minden étkezéshez leírja a hozzávalókat és az elkészítés módját (és ezzel együtt is elfér egy nap egy oldalon). Ennél több részletbe most nem is mennék bele, de a lényeg az, hogy egyszerre „semmi extra” (a lehető legjobb értelemben) és nagyszerű. Semmi extra, mert nem igényel nehezen beszerezhető alapanyagokat és különleges elkészítési módokat, nem iktat ki semmit a főbb tápanyagcsoportok közül. És azért is semmi extra, mert az, hogy így étkezzünk, nem kellene, hogy különleges legyen. Az lenne a jó, ha ez lenne a normális. Nem csak háromszor enni, rengeteg zöldséget fogyasztani, a gyümölcsöket keksszel, sajttal vagy olajos magvakkal kísérni, a krumpliköretet heti egyszeri alkalomra korlátozni, felfedezni a változatos gabonákat, a fehér kenyeret teljes kiőrlésűre cserélni, kevesebb húst enni, beiktatni a halat satöbbi.

Nem hiszek a szélsőségekben és a kampányszerű dolgokban. Az étrendem nem tartozik egyik kategóriába sem, és ezért nagyszerű. Az is remek, hogy mivel minden infó és teendő le van írva, nekem „csak” végre kell hajtanom.

Összeírtam, hogyan változtak meg a mindennapjaim.

2. Általában jóllakott vagyok, elnehezültség-érzés nélkül.

3. Nagyon finomakat eszem. Rájöttem, mi mindenre jó a bébispenót, hogy élek-halok a szilváért, hogy a tonhalas quesadilla isteni.

4. Annyit kellene reggeliznem, amennyit szinte nem is bírok megenni.

5. Az eredményesség egyik kulcsa talán éppen ez. Nagyobb jóllakottság reggel, később leszek újra éhes, ráadásul még tízóraizom is. Így később ebédelek, uzsonnázom és vacsorázom, így a menetrendszerűen befigyelő éjszakai pótvacsora okafogyottá válik.

6. Mondjuk éjfél körül azért észlelek némi tektonikus mozgást hastájékon, de hát miért is vagyok olyan bolond, hogy addigra még nem feküdtem le?

7. Csodálatos érzés, hogy nem azért meleg az ebédem, mert most raktam vissza már másodjára a mikróba a műanyag dobozból kiszedett házhoz rendelős kaját; hanem azért, mert most készült el, ebben a pillanatban húztam le a tűzről.

Őszintén szólva egy hét után időpazarlásnak éreztem, hogy annyi erővel, amennyivel több napra is megfőzhetnék, csak egy napra főzök. Így aztán ma már legalább két napra főzök. De olyan is van, hogy háromra: két napig eszem ugyanazt (nem zavar), a harmadik adagot pedig elteszem a mélyhűtőbe. (El is fogytak a tároló dobozaim.)

9. Azért a konkrét főzésen túl is időt és energiát igényel ez a kis projekt. Tulajdonképpen állandóan fut egy ilyen program az agyamban: mit is eszem legközelebb? Holnapra megvan minden hozzávaló? Ha délután a parkba megyünk, hogyan fogok uzsonnázni?

10. Én világéletemben egy szófogadó jókislány voltam (így 40 évesen még mindig dolgozom azon, hogy ezt levetkőzzem), és ez most jól jön. Le van írva, mit és mennyit egyek? Akkor azt és annyit eszem.

11. Sőt, egyfajta megkönnyebbülés is, hogy van egy itiner, egy belső mérce, ami szerint haladok. Amikor megfordul a fejemben egy tálka mogyoró elfogyasztása este tízkor, arra gondolok: de hát ez nincs benne a mai étrendemben! Jó, akkor nemet mondok. Egyszerű.

12. A digitális mérleg a legjobb barátom.

13. Sokszor gondolom azt, hogy magamtól is főznék ilyeneket. Csak éppen én magamtól megküldeném még egy-két deci jó kis tejszínnel, sajttal, vajjal, és nem tűnne fel, hogy az úgy már sok lesz. Nem két krumpliból főzném a krumplipürét, mert az olyan kevésnek tűnik a bevásárlókosárban, hanem ötből. Aztán vagy benyomnám, vagy megmaradna. Szóval ez az étrend egy jóféle szerénységre tanít: elég lesz a kevesebb is. Jó lesz az joghurttal is tejszín helyett. Szívesen főzöm a saját receptjeimet úgy általában, de erre az önmérsékletre egyelőre nem lennék képes. Ezért most szó szerint, grammra betartom az előírtakat.

14. Nemrég megéltem egy hosszabb hullámvölgyet, ami úgy egy hétig tartott. Sorozatos programok miatt napokig nem tudtam tornázni (pedig amúgy kétnaponta sportolok), és ez valószínűleg eleve aláásta a morális tartásomat. Aztán több házon kívüli esemény is adódott, étkezési időben, vendéglátóipari egységben. Egy este például az egyik bisztróban egy könnyű vacsora végén gondolkodás nélkül igent mondtam a fantasztikus citromos tartelette-re, amit imádok. (Mondjuk most feltűnt, hogy az amúgy is nagyon édes süti még porcukorral is meg volt szórva: minek?) Azt hiszem, azt nem kellett volna. Másnap – vagy ezért, vagy nem – egész nap fel voltam puffadva, és kábé egy hétig nem tudtam visszakormányozni magam a korábbi útra.

15. A változásnál már csak az állandóság riaszt jobban. Úgyhogy nem szeretnék azzal a tudattal élni, hogy „most már mindig”, hogy „én már soha”. Szeretek enni, sok kedvenc ételem van, és ezekről nem akarok lemondani. Szeretném időnként élvezni ezeket, ráadásul úgy, hogy ezt ne tekintsem „bűnözésnek”, ami után rosszul kell éreznem magam. Szerintem ennek az a nyitja, hogy ne következzen be túl gyakran, és hogy tudatosan megtervezzem a kilengést és a visszatérést is.

16. Ilyenre is volt példa: amikor például a férjem egy vasárnap palacsintát sütött, akkor megettem egyet (lekváros-nutellás töltelékkel, mmm - apropó, itt a házi Nutella receptje), és iszonyúan jólesett. De aztán ott folytattam, ahol abbahagytam. Máskor abszolváltam egy, a táblázatokhoz nem igazodó hétvégét. Egy meleg nyári napon a tágabb családdal piknikeztünk, ami abból állt, hogy bevásároltunk egy gyorsétteremben, majd kimentünk a csomagokkal egy parkba. Én azonban már előző este összekészítettem magamnak a kis lecsós húsgombócomat bulgurral, és azt ettem a dobozomból. Amikor később áttettük a székhelyünket egy cukrászdába, és a többiek nyomták be a sütit, én előkaptam a csavaros tetejű dobozkámba pakolt, isteni fahéjas-szilvás-túrós-joghurtos pohárkrémemet, és azt falatoztam. Érdekes volt figyelni, hogy a többiek mennyi felesleges kalóriát tolnak be. Nekem pedig volt semmilyen hiányérzetem, sőt! Min múlott, hogy ez sikerült? Tudatosságon és tervezésen. Ez már haladó fokozat, nem igaz?

A cikkemet a Gyerünk, anyukám! tornaprogramjai mellé megvásárolható étrend ihlette, amelyet Bodon Judit dietetikus állított össze, és amelyről itt olvashatsz bővebben.

Az evés sok minden mással is összefügg. Nézd meg, hogyan hozd össze a táplálkozást és a tudatformálást: