Munka és család mellett eleinte hanyagolta a sportolást, majd amikor már iskolások lettek a lányai, azt érezte szüksége van valamire, ahol kikapcsolódhat, így elkezdett spinningre járni a mohácsi divattervező, akinek számos menyasszony köszönheti az álomszép esküvői ruháját. A futásra egy amerikai családlátogatás során lett figyelmes, ahol annyira megtetszett neki a sok futó látványa, hogy elhatározta, benevez egy 5 km-es futóversenyre.

„A Duna-parton élünk, sokszor sétálunk 2-3 kilométert ott a családommal, így elsőre az 5 km ijesztőnek ám egyben nagy kihívásnak is tűnt. Izgultam, a rajtceremónia pedig annyira megható volt, hogy máig megkönnyezem, ha visszagondolok rá" – idézi fel az első futóversenyének emlékeit Zsuzsi, akinek az első pozitív élményeinek hatására olyannyira megjött a kedve a futáshoz és a versenyekhez, hogy a félmaratonig nem is volt megállás.

„Emlékszem, a férjem azt mondta, képtelenség lefutni 21 km-t, ami annyira feltüzelt, hogy elhatároztam, csak azért is megmutatom neki, hogy én márpedig képes vagyok rá! Szerencsére volt egy tapasztaltabb futó ismerősöm, akinek hallgattam a véleményére, mikor azt mondta, hogy ha 12 km-t egyben, megállás nélkül tudok futni, akkor a versenyláz hevében menni fog a félmaraton is" – tekint vissza az első komoly mérföldkőnek számító versenyére a családanya, aki a próbatétel előtt 19 km-ig jutott az edzéseken. Ezáltal nyugodt szívvel állta rajthoz az első félmaratoni távján, amit az általa kitűzött idővel sikeresen teljesített, ezek után pedig jött az újabb cél kitűzése, a maratoni táv, amit keresztül húzott egy rémisztő diagnózis.

„Évek óta, attól kezdve, hogy sportolni kezdtem, nem volt nyoma a korábbi pánikbetegségemnek, ám valamiért aznap nagyon izgultam a rendelőben. A Covid-járvány csúcsán voltunk 2021 áprilisában, amikor kézhez kaptam az eredményt. Rosszindulatú elváltozást találtak a pajzsmirigyemben. Teljesen sokkot kaptam, majd a lányaimra gondoltam, és a futásra. A szörnyű szembesüléssel egyidejűleg jött a felismerés, hogy nincs olyan opció, hogy én most elhagyom magam. Két nagylányom van, megoldásra kell törekedni, ezért átállítottam az agyamat" – emlékezik vissza az első napokra Zsuzsi.

„Elhatároztam, hogy ebből a szörnyűségből csak jól jöhetünk ki. Visszaemlékeztem, hogy mikor pánikbeteg voltam éveken át, mennyire féltem később a visszaeséstől, és hogy akkoriban kattant be a futás az életembe. Elhatároztam, hogy kirángatom magam a betegségből ismét, mégpedig futással, hiszen tudtam, hogy ez az egyetlen dolog, ami közben tényleg ki tudok kapcsolni, és hogy ilyenkor a problémáimat el tudom felejteni" – éli át újra a beszélgetésünk közben a legnehezebb pillanatait Zsuzsi, akit sokan azzal vádoltak, hogy elfut a problémái elől.

„Mindig, mindenkinek azt válaszoltam ilyenkor, hogy oké, állj be te is a sorba, és csináld utánam" – eleveníti fel a rossz emlékeket a divattervező, akit szerencsére az orvosok nem tiltottak el az imádott hobbijától.

„Szerencsémre nagyon hamar túl estem az operáción, a pajzsmirigyem felét eltávolították, terápiás kezelésre pedig nem volt szükségem. A műtét utáni hat héttel már elkezdhettem az óvatos edzéseket. Emlékszem, eleinte nem kaptam levegőt, hörögve futottam, teljesen el voltam keseredve, de nem adtam fel. Műtét után fél évvel már félmaratont futottam, ez volt a karácsonyi ajándékom magamnak, és akkor eldöntöttem, hogy semmi nem állíthat meg a maratonig."

Az elszánt futónő álma pedig egy nem akármilyen jeles alkalmon vált valóra, napra pontosan egy évvel a pajzsmirigyműtéte után, álmai városában, New Yorkban lefutotta a 42,2 km-t.

„A legendás New York City Marathonra nagyon nehéz bejutni, ezért biztosra mentem és a Brooklyn maratonra neveztem. A férjem kérésére a felkészülés alatt nagyon tudatos voltam, figyeltem a táplálkozásra, a gyógytornára, a vitaminokra. Magát a versenyt négyszer 10 km-re osztottam fel fejben, és mivel a félmaratoni táv már ismerős volt, addig nagyon gyorsan el is ment az idő. Utána pedig vártam a legendás maratoni falat. Az eszembe volt egy ismerősöm tanácsa, aki azt mondta, hogy ha érzem, hogy érkezik, akkor engedjem át magam az érzelmeimnek, ha kell akkor, sírjak, és higgyem el, könnyebb lesz utána. Így is tettem, nagyon sokat jelentett a férjem támogatása, több ponton is láttam, ahogy szurkol a pálya széléről, a vége előtt pedig még volt arra is energiám, hogy felhívjam a lányaimat videótelefonon, és az utolsó kilométerek előtt még kaptam tőlük egy óriási lelki támogatást. Persze zokogva értem célba, és ahogy beestem a férjem karjaiba, csak annyit mondtam neki, maradt még bennem 5 km. Erre ő csak annyit mondott, te egy igazi terminátor vagy."

A futás megváltoztatta Zsuzsi életét, és túl egy sikeres maratonon újabb célok lebegnek a szemei előtt. Elsősorban az, hogy minél több versenyre utazhasson el, és összeköthesse a két kedvenc hobbiját, az utazást és a futást a gyönyörű helyeken megrendezett versenyekkel. A családja, a férje, és a lányai pedig maximálisan támogatják mindenben, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy indultak már közösen is családi futóversenyen.