A testpozitivitás, ami nem is olyan pozitív

A testpozitív szemlélet első hírnöke a Dove 2004-es Real Beauty kampánya volt, amelynek célja, hogy megmutassa, hányféleképpen nézhet ki a női test, és hogy ezek mindegyike rendben van. Bár az elképzelés formabontó és hiánypótló volt, az üzenete az évek múltával egyre inkább eltorzult.

A szakemberek szerint a testpozitív mozgalom egyik legnagyobb hibája, hogy nem hívja fel a figyelmet arra, hogy a testsúly nem csupán egy esztétikai tényező, amivel meg kell barátkoznia az embernek, hanem komoly egészségügyi kockázatot is rejthetnek magukban a felgyülemlett plusz kilók: az elhízott embereknél nagyobb a valószínűsége a szív- és érrendszeri betegségeknek vagy a 2-es típusú diabétesznek is.

Ezt felismerve sokan a testpozitív véleményvezérek közül is egészséges életmódot kezdtek el követni, aminek hatására természetesen a testük is átalakult. Követőik és rajongóik pedig felháborodottan kérték számon rajtuk a leadott kilókat és az egykor hangoztatott üzenetet, miszerint a pluszkilóiddal együtt is szép vagy. Többek szerint az ilyen influenszerek – akik diétába kezdtek, holott nem sokkal azelőtt még a pluszkilók elfogadására buzdítottak – behódoltak a társadalmi elvárásoknak és étkezési zavarok alakultak ki náluk.

A testpozitivitás eszméjének követői ezt azért sem akarták elfogadni, mert szerintük ahhoz, hogy szerethessük a testünket, még egészségre sincs szükség. Corissa Enneking, 34 éves blogger pedig egyenesen azt állította, hogy szerinte semmivel sem jobb egy egészséges test egy egészségtelennél, és sokaknak alább kéne adniuk az erre való törekvésből. Ez az üzenete azonban már testpozitív fronton is kiverte a biztosítékot.

A ló túloldalán

A testpozitivitással együtt megismerkedtünk a testszégyenítés fogalmával is. Szerencsére ma már ott tartunk, hogy kulturált ember számára evidencia, hogy nem szégyenít meg a külseje miatt senkit. Sem azért, mert túlsúlyos, sem azért, mert túl vékony vagy mert más a bőrszíne. Az elfogadás viszont odáig ment, hogy számtalan esetben az „így néz ki egy normális test” posztok mögött egy újabb elvárás alakult ki. Mégpedig a „ne próbálj meg úgy tűnni, mintha fontos lenne neked a tested” elvárása, sőt, hivalkodón tedd is közzé a hibáidat, mert normális, hogy vannak hibáid. És valóban normális. De nem kevésbé normális az sem, ha törődsz a testeddel vagy a kinézeteddel. És nem az elvárások, hanem önmagad és az egészséged miatt.

A nagy testpozitivitásban szép lassan átbillentünk a ló túloldalára, ami épp úgy káros, mint a szépségideálok kergetése vagy az, hogy a szétszerkesztett, agyonfilterezett influenszerekhez méregessük magunkat.

Célkeresztben a testpozitivitás

A testpozitív mozgalom támadói azzal érvelnek, hogy a magukat testpozitívnak titulálók önmaguk szeretetének tárgyában csupán a test, így a külső elfogadását hangsúlyozzák, ami igen felszínes hozzáállás, hiszen az ember nem csak egy test, annál sokkal több. Ugyanakkor, míg a közösségi médiában a testpozitivitás szemlélet népszerűsége még mindig növekszik, különböző újságok és blogok ilyen címszavakkal kritizálják: „A testpozitív mozgalom csodálatraméltó, de nem szabadítja fel a nőket” (The Sydney Morning Herald), „A testpozitivitás mindenhol jelen van, de vajon mindenki számára jó?” (USA Today) és „Ne mondják meg nekem, hogy szeretnem kell a testemet, legyen testsemlegesség” (Man Repeller Blog).

Az új irány: a testsemlegesség

A testünkhöz akkor is viszonyulhatunk elfogadóan, ha tökéletlennek vagy kevésbé szépnek tartjuk magunkat. A TedX előadásaiban Bethany C. Meyers nevével forrt össze a „body neutrality”, vagyis magyarul „testsemlegesség” mozgalom, aki fitness edzőként azt állítja:

„Ha semlegesen állunk hozzá a testünkhöz, akkor eltávolodunk attól a gondolattól, hogy folyton szeretni kell azt, és minden nap erőfeszítést kell tenni annak érdekében, hogy ez a szeretet és elégedettség fennmaradjon. Ahelyett, hogy folyton monitoroznánk a kinézetünket, lehetőségünk lesz ítélkezés nélkül megfigyelni, hogy mire képes a testünk, és mi hogyan gondolkodunk róla, mit érzünk vele kapcsolatban.”

A szakemberek szerint a testpozitivitás helyett a testsemlegesség azért egészségesebb, mert általa elfogadóbbá válhatunk önmagunkkal szemben, még akkor is, ha éppen nem vagyunk top formában és nem tudjuk őszintén azt mondani, hogy boldogok és elégedettek vagyunk a testünkben. Gondoljunk csak a várandósságra, a szülés utáni időszakra vagy arra, ha valamilyen betegség miatt nem tudunk változtatni a kinézetünkön. A testpozitivitás nem megoldás azoknak, akik éppen valamiféle nehéz változáson mennek keresztül (például változókorban vannak) vagy korábban komoly testkép- és/vagy ehhez társuló étkezési zavaruk volt, vagy traumatikus élmények kötődnek a testükhöz; a testsemlegesség viszont igen. Mert leveszi a nyomást a vállunkról, hogy mindenáron azt mutassuk, jól érezzük magunkat a bőrünkben, miközben belül egyáltalán nem ez a helyzet.

Forrás 1; Forrás 2.

Rántsuk le a leplet a testpozitív szemlélettel kapcsolatos mítoszokról!