– Jellemzően életünk mely területén a leggyakoribbak a konfliktusok?

– A konfliktusok komplex módon tarkítják életünket és minden kornak és életterületnek megvan a maga sajátossága, nehézsége. A gyermekkor tanulási fázisaiban nem mindig találják a szülők a közös hangot a gyermekkel (lásd például kamaszkor). Fiatal felnőttként megtapasztaljuk a karrier, egzisztencia, párválasztás, családalapítás hullámvasútjait. A gyermekvállalás a párkapcsolat nagy erőpróbája, ezt a helyzetet pedig ritkán tudják a felek megfelelő kommunikációval kezelni. Az ún. életközépi válság idején gyakori a kiégés, karrierváltás, válás okozta stressz. Az időskor hajnalán pedig van még egy identitáskeresési fázis, ami szintén hoz konfliktusokat, ezek egy részét pedig nem feltétlenül másokkal, hanem sokszor magunkkal vívjuk.

Kortól vagy élethelyzettől függetlenül azonban elmondható, hogy a világban mindenhol emberi minőségben vagyunk jelen, ami azt jelenti, hogy bárhová megyünk, a személyiségünket, a problémáinkat visszük magunkkal. Nem tudjuk megtenni, hogy a gondjainkat, konfliktusainkat csak úgy egyszerűen leválasszuk magunkról: a munkahelyi feszültséget hazavisszük, a munkavégzésünkre pedig óhatatlanul hatnak az otthoni történések. Sajnos az iskolában nem tanítanak meg bennünket arra, hogy hogyan kell egy konfliktust jól kezelni és a családban sem mindenhol működik az, hogy leüljenek a gyerekkel és az együttműködésről, a megértéséről és a kommunikáció fontosságáról beszélgessenek. Ha olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy mi, gyerekként megkaptuk ezt a támogatást, akkor az hatalmas segítséget jelenthet az életünkben.

– Melyek a leggyakoribb ügyek, amelyek kapcsán segítséget kérnek tőletek?

– Létezik egy olyan mondás, hogy „A testvért örökléskor, házastársat váláskor ismerjük meg igazán”. A legtöbb ügyfél a válása kapcsán keres fel bennünket. Amikor már végérvényesen eldöntött tény a felek részéről, hogy válni szeretnének mindketten, de ezt szeretnék kulturáltan, egymást tiszteletben tartó megegyezéssel zárni, ott a mediátor tud nekik segíteni, hogy a házassági bontóper során felmerülő, törvény által is meghatározott járulékos kérdésekben sikerüljön közös megegyezésre jutniuk. Ezáltal gyorsan, kevesebb lelki megterheléssel, úgy tudnak majd a bírósági folyamaton túllendülni, hogy a végén az lesz, amiben ők előre megállapodtak és a legtöbb esetben ügyvéd nélkül maguk tudják intézni a házasság felbontását.

Párkapcsolati problémák esetén is érdemes mediátorhoz fordulni. Ilyenkor a leggyakoribb probléma, hogy nem működik a felek között a kommunikáció. Az együtt töltött évek alatt megváltoztak és sokszor „elfejlődnek” egymástól, már nem ismerik a másikat és nem is beszélgetnek róla, hogy mire vágynak, mik a szükségleteik. Ez pedig rengeteg félreértést és feszültséget generálhat közöttük.

Konfliktusok és problémák mindig lesznek, de ha abban tudunk fejlődni, hogy ezeket hogyan oldjuk meg közösen és hatékonyan, akkor a párkapcsolat egy egészen más dimenzióba léphet, hiszen a felek újra közel tudnak kerülni egymáshoz és megélhetik azt a boldogságot, mint kapcsolatuk kezdetén (sőt, annál akár sokkal mélyebben és tudatosabban is). A párkapcsolati mediáció egy lehetőség, hogy rátekintsünk a kapcsolatra, új nézőpontokat találjunk, új felismeréseket hozzunk be és ha még vannak közös pontok, akkor a felek dönthetnek úgy, hogy mégsem adják fel a kapcsolatot, hanem dolgoznak rajta. A mediátor segíti a feleket, hogy jobban megértsék egymást és olyan részletes, konkrét, lépésekre bontott megoldásokat fogalmazzanak meg, amelynek megvalósítása révén javíthatnak a kommunikáción és a kapcsolaton. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy ezek hiányában bizony el tud csúszni a konfliktusrendezés. Persze van olyan eset is, amikor azt látjuk, a mediáció nem elég, más módszer bevonása is szükséges –például pszichológia, pár- vagy családterápia – ilyenkor ezt jelezzük és átadjuk az ügyet más segítő kollégának.

Mostanában egyre több olyan esetünk van, ahol a nagyszülők és unokák kapcsolattartása elnehezül, megszűnik a családi konfliktusok miatt. A nagyszülők ilyenkor tanácstalanok, mert nem szeretnék még jobban elmérgesíteni a viszonyt egy „kierőszakolt” hivatalos gyámhatósági eljárással. Számukra a mediáció lehetőséget teremt, hogy a családon belül egy megfelelő mediátorral próbálják a kapcsolatot helyreállítani és megoldást találni az unokák láthatására.

A hagyatéki viták kapcsán is gyakran kapunk felkéréseket, például testvérek részéről, akik az örökségen vitatkoznak. Ha megállapodnak a mediációs eljárásban, akkor rengeteg időt, pénzt spórolhatnak meg és jobb, ha a gyászt még nem fokozza egy elhúzódó, lelkileg megterhelő hagyatéki eljárás.

De fordultak már hozzánk szomszédok közötti vitás kérdések és társasházi konfliktusok miatt is és praxisunkban egyre nagyobb igény van arra, hogy a munka világában felmerülő konfliktusokat is mediátor segítségével rendezzék a felek és az üzleti szférán belüli konfliktuskezelés is fontos kompetencia területünk.

A mediáció (magyarul közvetítői eljárás) az alternatív vitarendezés egy olyan speciális formája, amely hosszú távú megoldásokat garantál és általa minden fél nyertesnek érezheti magát.

Sajnos mi, magyarok pereskedés-központúak vagyunk, Magyarországon a mediációnak még nincs kultúrája, az emberek nem igazán értik, miről szól. Ezért is tartom nagyon fontosnak a társadalmi edukációt, hogy az emberek lássák, konfliktusokat megoldani lehet másként, hatékonyabban is. A formális, peres eljárásban a felek átadják a bírónak a döntést, hogy hozzon ítéletet az ügyükben, de ilyenkor a végén mindig van egy vesztes. Amikor elkezdtem alternatív vitarendezéssel foglalkozni, olyan módszereket kerestem, ahol ezt a szemléletet átfordíthatjuk úgy, hogy a végén mindkét fél nyertesnek érezhesse magát. A mediátor segítségével ugyanis a felek megtalálhatják azt a közös megoldást, ami mindkettejük számára elfogadható és hosszú távon is működni fog.

A kompromisszum esetén a feleknek valamilyen engedményt kell tenniük, hogy megállapodásra jussanak, de lehet, hogy nem mindenki elégedett vele, ezért nem biztos, hogy hosszú távú megoldást nyújt. A konszenzus viszont azt jelenti, hogy a felek olyan megoldást találnak, ami minden fél számára elfogadható, minden fél egyetért vele. Jól lehet érzékeltetni a különbséget a klasszikus almás példával: ha a két gyerekem összeveszik, mert egy almájuk van és mindkettő magáénak akarja, akkor különböző megoldásokat hozhatnak be ennek a problémának a megoldására: választhatják azt, hogy az erősebb elveszi a másiktól – így lesz egy nyertes és egy vesztes és garantáltan nem állnak szóba egymással jó ideig. Dönthetnek úgy is, hogy elfelezik – akkor fél-fél alma jut az egész helyett, ami megint csak részlegesen nyertes megoldás (ez a kompromisszum). Ha viszont leülnek és veszik a fáradtságot, hogy megbeszéljék, valójában kinek, miért is kell az az alma – kiderülhet, hogy az egyik éhes, neki az alma húsa kell, a másiknak viszont csak a magja, mert azt a feladatot kapta az iskolában, hogy ültesse el és locsolja – akkor rájöhetnek, hogy mindkettőjük számára létezik nyertes megoldás. Ez a konszenzus és a mediációban is erre törekszünk.

– Általában milyen hosszú a mediációs folyamat és melyek ennek a módszernek a legnagyobb előnyei?

– A mediáció egyik nagy előnye, hogy elképesztően gyors. Míg egy vita, egy eszkalálódott konfliktus vagy egy bírósági per akár évekig is eltarthat, a mediáció maximum négy hónapot vesz igénybe.

A mediáció jövőorientált, gyors rátekintés a kialakult helyzetre. Nem a múltbéli eseményeket elemezgetjük, hanem abban segítjük a feleket, hogy a jelenben, a jövőre nézve megtalálják a megoldásokat. Ez azért okoz a feleknek nehézséget, mert az érzelmeken túl még rengeteg minden befolyásolja őket. Amikor megkeresnek egy konfliktussal, általában csak a felszíni tüneteket érzékelik a felek. Olyan ez, mint egy óceánban úszó jéghegy, amiből kb. 10% látszik ki, de a probléma lényege a mélyben lakozik, itt vannak ugyanis a szükségletek, érzelmek, sérelmek, vágyak, személyiség. A mediációs folyamatban segítünk feltárni a probléma gyökerét, melynek során új nézőpontot találhatnak a felek, születhetnek új felismerések, ezáltal könnyebb tisztán látni és megállapodásra jutni.

A mediáció diszkrét eljárás. Titoktartási kötelezettség mellett dolgozunk, ami garantálja, hogy a mediációban elhangzott minden információ köztünk marad. Aki nem akarja mások előtt vagy a bíróságon kiteregetni a szennyest, az megkímélheti magát ettől, ha sikerül közös megegyezésre jutni.

Nagy előnye továbbá, hogy a felek a saját kezükben tarthatják a döntés jogát. Ha a felek mediációs eljárásban megegyeznek, a bíróság egyezségüket jóváhagyja, így nem kell amiatt izgulni, hogy mi lesz a per kimenetele, mert a döntésben az lesz, amiben a felek előre megállapodtak.

A mediációra nemcsak folyamatban lévő peres ügyekben van lehetőség, hanem permegelőzésben is nagy szerepe van. Emellett sok olyan üggyel is dolgozunk, amelyeknél egyszerűen csak a feszültség és a konfliktus feloldása, a vita rendezése a cél.

– Milyen szemlélettel közelít egy problémához a mediáció?

– Sajnos azt látjuk, hogy a problémákat sok esetben büntetéssel, megtorlással kezelik az emberek. Az alternatív konfliktuskezelési módszerek, így a mediáció is a helyreállító (resztoratív) szemléletmódban gyökerezik. Hagy mondjak egy példát, mellyel jól lehet érzékeltetni a büntető és helyreállító szemlélet közötti különbséget. Ha Pistike focilabdával kirúgja az iskola egyik ablakát, akkor a tanár dönthet úgy, hogy megbünteti – például igazgatóit, intőt kap –, amitől a gyerek megszégyenítve érzi magát és lehet, hogy még felnőtt korában is ettől a traumától fog szenvedni. Ha viszont helyreállító szemléletmóddal közelítjük meg az esetet, akkor leülünk az érintettekkel és közösen megbeszéljük, hogy mi történt, kit és hogy érintett, hogyan lehet ezt helyrehozni. Az is kiderülhet, hogy Pistikének elege lett, mert válnak a szülei vagy egy másik gyerek piszkálta és így vezette le a feszültséget. Ha az osztály közösen megbeszéli az esetet, lehetőséget adnak a bocsánatkérésre, jóvátételre és együtt kitalálják, hogy hozzák helyre a dolgot, akkor ez még építheti is a közösséget és lesz egy megoldás arra, hogy lehet hatékonyabban rendezni a konfliktusokat. Így át lehet transzformálni a problémát együttműködésbe és az attitűdöt, hozzáállást is formálhatjuk. A módszer működőképes több területen is, munkahelyi közegben, csapatépítésnél is nagy hatékonysággal használjuk.

– Mennyire tudja az ügyet távol tartani magától a mediátor, hiszen olykor óhatatlan a bevonódás?

– Amikor egy ügy beérkezik hozzánk, minden esetben vizsgáljuk az összeférhetetlenséget a mediátor és a felek között. A baráti, rokoni, ismerősi kapcsolat, a munkaviszony kizárja az együttműködést, mert a mediátornak mindvégig pártatlannak és semlegesnek kell maradnia. A mediációs eljárásban nem adunk tanácsot és nincs helye a mediátor szubjektív véleményének. Ha a mediátor érzelmileg bevonódik, át kell adja az ügyet másnak. Ahhoz, hogy a helyzetet jól fel tudjuk mérni, nagyon fontos az önismeret és az élettapasztalat, jó mediátorrá válni ugyanis csak sokéves gyakorlat mentén lehet.

– Te hogy kerültél a mediációval kapcsolatba?

– Több mint húsz évet töltöttem a versenyszférában, ahol főként üzletfejlesztéssel, krízismenedzsmenttel és válságkezeléssel foglalkoztam. Elég hamar kiderült, hogy dolgom van a konfliktusokkal, mert engem mindig a nehéz helyzetek megoldásával bíztak meg, én pedig, bármennyire is furcsán hangzik, megszerettem ezt, mert jó érzéssel töltött el, amikor sikerült megoldást találni. A legtöbb esetben azt láttam, hogy nem jó a kommunikáció, mindenki a maga igazát bizonygatja és a résztvevők nem tudják megoldani a problémáikat.

A peres ügyeknél is azt tapasztaltam, hogy a tárgyalás végén senki sem boldog, mert mindig van egy vesztes, és mindkét fél rettenetesen kimerül a hosszú pereskedésben. Akkor kezdtem foglalkozni azokkal a módszerekkel, amelyek képesek ezeket a konfliktusokat úgy rendezni, hogy nincsenek vesztesek. Így találtam rá a mediációra. A magánéletemben engem is elért az a bizonyos életközépi válság, ami egy nagyon tudatos karrierváltást hozott. Sok éven keresztül képeztem magam, hogy jó segítő válhasson belőlem és ez a tanulási folyamat a mai napig tart.

Nagyon sokat ad nekem az, amikor azt látom, hogy az ügyfeleimnek sikerül megtalálni a mindkettejük számára megfelelő megoldást és ledobják magukról a mázsás terheket.

Az Országos Mediátor Irodát azért alapítottam, mert szeretném megváltoztatni a konfliktuskezelési kultúrát. Küldetésünk, hogy megismertessük az alternatív konfliktuskezelési módszereket az emberekkel, hogy vitáikat, konfliktusaikat békésen, mindenki számára elfogadható módon tudják rendezni. Létrehoztunk egy szakmai platformot, aminek fő célja a társadalmi edukáció. Ennek keretében szeretnénk a családokhoz, az iskolákba és a munkahelyekre is eljuttatni a módszereinket képzések, tréningek, workshopok formájában. Emellett Konfliktus Központ néven elkezdtünk egy konfliktuskezelési hálózatot építeni, ahol szakértőinkkel együtt segítjük a hozzánk fordulókat ügyeik megoldásában.

– Mediálod a férjed és családtagjaidat is?

– Otthon nem mediálok, hiszen a saját ügyemben én is be vagyok vonódva az érzelmeim által. Ehelyett inkább próbálok „elég jó” feleség és anya lenni, mert tökéletes én sem vagyok, de mindent megteszek, ami tőlem telik. Az asszertív- és erőszakmentes kommunikációt azonban használom otthon is és azt látom, hogy ennek gyakorlása pozitívan hat a családomra és a környezetemre is.

Dan Millmantól származik az idézet, miszerint „A béke nem a konfliktus hiánya, hanem a konfliktus kezelésének a képessége.” Meggyőződésem, hogy ha megtanulunk hatékonyabban kommunikálni és rendezni a vitáinkat, konfliktusainkat, akkor a világunk sokkal boldogabbá, élhetőbbé, békésebbé válhat.

Galériánkban mutatjuk, mi a 7 legrosszabb dolog, amit veszekedés közben tehetsz!