Van ismerősöm, aki élete minden napját kényszeresen dokumentálja a nyilvánosság előtt az ebédjétől az esti sétáján át a sűrű és látványos Föld körüli utazásokig. Mások meg feltesznek egy profilképet és többé nem bújnak elő, még a regisztrációjuk is rejtély.

Ahány ember, annyi Facebook- és Instaprofil tehát, de mi a helyzet az olyan intim élethelyzetekkel mint a születés, a halál, netán a terhesség? Tartozik-e bárkire is, ha én babát várok, és ha úgy ítélem meg, hogy igen, már a pozitív tesztet is büszkén kirakhatom, vagy várjak az ultrahangig, a nem kiderüléséig, a 21. hétig, esetleg még tovább?

Profilokat csekkoltam és nőket kérdeztem 25 évestől 48-ig: hogyan állnak a terhesség nyilvánosságra hozatalának kérdéséhez? Elmesélték mindenkinek, vagy inkább hallgattak róla, mint a sír? Néhány jellegzetes válasz következik (spoiler: terhestesztet senki nem rakott ki, legalábbis nem vallotta be), és engedéllyel pár Insta-képet is megcsodálhattok kreatív babaváró-bejelentésekről!

A lelkesek

„Én kitettem mindhárom terhességemet Facebookra, mert szerintem ez annyira klassz örömhír! De megvártuk az első nagy genetikai vizsgálatot, hogy minden rendben van-e a babával. Az elsőnél mindenképp be akartuk vonni a kutyánkat, a másodiknál előtte láttam Instán hasonlót, ezért direkt megvártuk, hogy klappoljanak az életkori számok. (Lásd a fényképeket! – a szerk.) A harmadiknál elfogyott az energia és az idő, így ott csak egy családi fotó szerepelt, amin a két kislányunk nézi a harmadik ultrahangját.”

„Ha lett volna harmadik gyerekünk, egy gyerekrajzot osztottam volna meg, azt hiszem. Az első kettőnél viszont elég kreatív voltam.” (Lásd az első Instaképet – a szerk.)

„Nagyon sokáig próbálkoztunk, és amikor végre összejött, annyira boldog voltam, hogy kiraktam a 16. hét körül, szóval az ismerőseim hamar képbe kerültek a folyamattal. Még a születendő fiam nevét is kiírtam.”

„Kitettem egy 26. heti, majd egy 35. heti terhesfotót. Majd kettőt, miután a kislányom megszületett. Az ultrahangos képeket viszont nem szeretem, még másokétól is elfog a hányinger.”

„It’s a girl – nagyon várunk kislányom" (idézet egy fiatal anya posztjából, mellette UH-fotók sorakoznak)

Az óvatosak

„Én az ilyen bejelentésekkel picit babonás vagyok, amúgy sem osztok meg sok mindent. Ezért akkor raktam ki a babaváró fotókat, olyanokat, amiket csináltak rólunk, amikor már megszületett a gyerek és otthon voltunk, tehát a gólyahírrel közvetlenül. A közelebbi ismerősök, a család és a barátaim ettől függetlenül tudtak róla, természetesen.”

„A bababejelentő posztokat imádom, de a gender reveal dolgoktól kivagyok: amikor mindenféle műsorszámmal leplezik le a baba nemét, meg bulit szerveznek erre. Borzasztó!”

Az elutasítók

„Az első fiamnál nem posztoltam ki semmit, csak amikor megszületett. A másodiknál egyik ismerősöm felrakott rólunk egy fotót, betaggelt, és azon látszott a hasam. Szóval direktben ezt sem kitettem, de ott láthatták, hogy jön a kistesó. Ezek 2007-ben és 2010-ben történtek, akkor meg tök kevés, és inkább közeli barátom volt a Facebookon. Mára a sok tanítvány, szomszéd, ismerős felhígult hadának nem raknék ki ennyit se.”

„Én nem vagyok nagy Facebookos, nem teszem ki, hogy mit ettem, mit vettem fel, kikkel találkoztam. Néha úgy gondolom, ízléstelen hencegni másoknak, hogy nekem milyen jó. Nincs szükségem lájkokra ahhoz, hogy jól érezzem magam, nem kell mások visszaigazolása, szerintem az élet nem verseny. Másrészt nem akarok másokat megbántani sem, azokat, akik mondjuk szeretnének gyereket, de nem sikerült nekik. Tolakodónak tartom, ha valaki mindig megoszt magáról személyes dolgokat.”

„Én nem posztoltam, mert szétparáztam az agyamat. Rettegtem magamtól, attól, hogy szar vagyok, hogy elrontok valamit, az apukával való kapcsolatom miatt stb. Szóval csomó félelmem volt a gyerek fejlődését illetően, úgyhogy inkább hallgattam.”

Galériánkban megoldásokra találhatsz, ha nem alszik jól a babád!