Rosszul érzed magad, ha nincs elég like? A pszichoterror ma is létezik, csak inkább az online térben

Borítókép: Rosszul érzed magad, ha nincs elég like? A pszichoterror ma is létezik, csak inkább az online térben Forrás: Canva (DeanDrobot)
Zürichbe tartok. Unatkozom, úgyhogy készítek egy vonatszelfit a barátommal, és kirakom a Facebookra. A hátralévő időt azzal ütjük el, hogy félóránként ellenőrizzük a szaporodó lájkokat, kommenteket. Picit büszkék vagyunk magunkra. Fotózom az elegáns várost, és azon jár az eszem, melyik kép kapja majd a legtöbb elismerést a Facebookon. Ekkor már megijedek.

Ez a cikk az ÉVA Magazin egy korábbi lapszámában jelent meg először „Like me please" címmel.

Tudtad, hogy a korábbi lapszámainkat újra megvásárolhatod? Kattints ide!

MINDENNAPI KENYERÜNK

A Facebook és tartozékai – a poszt, a lájk, a komment – sokunk mindennapi betevője. Kinek leves és főétel egyszerre, kinek csak desszert. Ha állást keresünk, kiadnánk a lakásunkat, szeretnénk kilenc macskakölyöktől megszabadulni, hencegnénk a mallorcai úttal, vagy fülbemászó dob meg basszus zakatol a fülünkben, a Facebook szinte esedezik, hogy váljunk nyilvánossá. Mi pedig engedelmesen megosztjuk az aktuális tartalmat, aztán – akarva-akaratlanul várjuk, hogy visszajelzés történjen. Egy lájk, egy kedves komment. Ha kitárulkozásunkat néma csend követi, elszontyolodunk. Miért szeretünk posztolni? Miért várjuk a lájkokat? Miért hasonlítjuk magunkat mindig máshoz még a Facebookon is?

Forrás: Canva (Daria Kulkova)

Közhely, hogy szép új világunk külsőségeken alapul, ugyanakkor ma jóval több lehetőség áll rendelkezésünkre, mint húsz évvel ezelőtt. „A Facebook egyfajta identitáslaboratóriumként működik – mondja Kővágó Pál pszichológus, a Károli Gáspár és a Pázmány Péter Tudományegyetem megbízott óraadója. – A kifejezés azt jelenti, hogy olyan lehetek, amilyen lenni akarok. A fiatalok manapság akár négy egyetemet is kipróbálnak, sok munkahelyen az alkalmazott eldöntheti, hányra jár dolgozni. Ez nagyfokú szabadságérzéssel töltheti el az embert. Ez a szabadság még nagyobb a Facebookon, hisz pillanatok alatt át tudunk nyergelni egyik stílusról a másikra.”

Mindenki szeret nyertesnek látszani: ehhez a való életben határozottság, magabiztos fellépés szükségeltetik. A Facebookon személyes jelenlét híján efféle tulajdonságok nemigen csillogtathatók, helyette a posztok elrendezése alakítja imázsunkat, amit aztán előszeretettel hasonlítunk össze mások produktumaival.

Katát például nagyon zavarta, hogy összes nőismerőse egzotikus szigeteken, jóképű fiúkkal karonfogva szelfizik, vagy drága kocsikból kacsint a fényképezőgép lencséjébe. Így törölte magát. „Sosem tudnék megengedni magamnak egy ilyen utazást, és évek óta egyedül élek. Nem bámulom tovább, mennyivel színesebben élnek mások, miközben én magányosan besavanyodom.” Kővágó szerint sok ember érzi úgy a Facebookot böngészve, hogy élete szürke és jelentéktelen a mások életéhez képest.

A posztok segítségével bárki sikeres celebnek tűnhet. Ám ha összeadjuk, hogy egy átlagos magyar életében a nyaralások mennyi időt tesznek ki, látható, hogy a másokkal történt pozitív eseményeket hajlamosak vagyunk felnagyítani, a sajátjainkat pedig leértékelni.
Forrás: Canva (photoschmidt)

(Arról a stikliről nem is beszélve, hogy néha az a bizonyos egzotikus sziget csak egy plakát, a csilivili kocsiba pedig egy autókiállításon ugrottak a szereplők.) Juli szintén szakított a közösségi oldalakkal. Utálta, hogy válása után lépten-nyomon exférje barátnőjének képeibe botlik. „Kevés depressziósabb hely létezik a Facebooknál, ha valakit épp elhagytak, hisz minden arra emlékezteti: az élet megy tovább, de nélküle” – állítja Kővágó.

MIRE JÓ EGY LÁJK?

Mindannyiunk elemi igénye, hogy elfogadjanak bennünket. Fiatalabb korban a dicséretek közti szelektálás képessége még nem feltétlenül alakul ki, és egy lájkolás megléte vagy hiánya eufóriát vagy gyötrő fájdalmat is okozhat. Zsuzsa zokogást hallott kiszűrődni kamasz lánya szobájának ajtaja mögül. Hamarosan kiderült: Janka egyik barátnője lájkolta a lány pasijának több zenés videóját. „Tuti össze fognak jönni” – hüppögte Janka, és semmivel nem lehetett megvigasztalni.

Forrás: Canva (mikkelwilliam)

Bálint zeneőrült, a nagy együttesek vadonatúj dalait rekordsebességgel teszi ki a Facebookra. Ha nem kap elég lájkot, nekikeseredik, úgy érzi, komoly erőfeszítései mentek kárba. A lájk egyfajta társas simogatás. Kifejezése annak, hogy mások azt gondolják: jó, amit csinálsz, sőt, te magad vagy Jó. A gesztus a lájkot adónak is fontos. A felhasználó folyamatosan figyeli, hogy az ismerősök mit csinálnak. A lájkolással részévé szeretne válni egy olyan élménynek, amely sok mindenkit érint. Társas simogatásra mindannyiunknak szüksége van, a kérdés az, kinek milyen mértékben. „Főként a fiatalabb, saját értékeikben bizonytalan felhasználók érzik úgy, hogy személyük nem elfogadható, ha nem kapnak elég lájkot – állítja a szakember. – Vannak például baráti közösségek, ahol kötelező körbelájkolni egymást.” Arra azért már sokan rájöttek, hogy nem minden dicséret ér aranyat, az élőszavas bók hatása pedig tovább tart és mélyebben érint mindenkit egy sebtében bepötyögött online vállveregetésnél. „Személyes találkozókon az ember valódi rezdüléseket kap: szemkontaktust, érintést” – mondja Kővágó. Ezt nem pótolja egyetlen mega-giga lájk sem.

VIDÍTS FEL!

A felhasználók nagy része józanul használja a Facebookot – folytatja Kővágó. – A posztok tulajdonosa legtöbbször annyit akar közölni a világgal: ez történt most velem. Az ember idővel rájön, nem érdemes online tartalmak felett búslakodni, egy lájk hiánya pedig nem a világ.”

Persze extremitások mindenhol előfordulnak, a web-exhibicionizmus súlyos veszélyhelyzetek megteremtésében csúcsosodhat ki. Több repülőgép zuhant le felelőtlen szelfizés miatt, egy amerikai férfi pedig közvetlen azután szenvedett halálos autóbalesetet, amikor kiposztolt magáról a Facebookon egy friss képet vezetés közben.

Forrás: Canva (WOKANDAPIX)

A cyberbullying rendkívül súlyos probléma. Sok tini menekült a halálba, amikor társai meztelen fotót küldtek róla körbe, vagy olyan videót posztoltak, ahol kínos szituációban – például ittasan – szerepel. „A cyberbullying nagyon komoly probléma – mondja Kővágó. – A kamaszoknak a kortársak a legfontosabbak, egy ilyen visszaélés súlyosan megviseli őket. Meg kell tanítani, hogy ne adják ki magukat a Facebookon, továbbá hogy ne osztogassanak meg mindent ész nélkül, hisz a jogszabályok szerint az is elítélhető, aki kompromittáló tartalmat küld tovább.” Szerencsére egyre több kamasz választja halál helyett a bíróságot, a szomorú esetekért pedig botor leegyszerűsítés lenne a Facebookot tenni felelőssé. A kortárs pszichoterror régi jelenség, a különbség csak annyi, hogy manapság inkább az online térbe helyeződik át. Ám ez nemcsak a gonosz piszkálódásra, hanem a baráti gesztusokra is igaz: a tinik viharos lelki fájdalmak ellen gyakran kérnek – és kapnak – webes gyorssegélyt egy vicces videó, egy szellemes idézet vagy akár egy lájk formájában. Janka lelkét a lájkhistória után végül a barátai hozták rendbe: megkérte őket, hogy vidítsák fel egy cicás videóval, mire idővonala a vigasztaló baráti akciók következtében percek alatt dugig telt macskákkal.