Péter kamaszkori barátom volt. Gimnázium után jártunk is egy évet, de a barátságfaktor erősebb volt, így hamarosan visszatértünk ahhoz. Péter nemsokára megismerte élete nagy szerelmét, Zsófit, gyorsan elvette feleségül, majd eltűnt a baráti körből. Éveken át nem láttam, nem tudtam, hogy vannak, mint vannak egymással, hogyan alakult a nagy szerelem.

Két évvel ezelőtt azonban Péter váratlanul felhívott. Akkor már nyolc éve élt Zsófival, és néhány üzenetet leszámítva alig tudtunk egymásról.

Egy üveg bor mellett mesélte el, hogy körülbelül egy évvel korábban úgy döntöttek, nem megy tovább a monogámia. Pontosabban ő döntött úgy. Kis híján megcsalta Zsófit, aztán bűntudata lett, és inkább elmondta neki. Zsófinak is voltak vágyai, és bár elsőre megütközött azon az ötleten, hogy nyissák ki a házasságukat, egy kis gondolkozás után elfogadta. Azt mondta, rájött, az ötlet tulajdonképpen jó, és ha őszinték egymással, akár működőképes is lehet. A szex nem volt rossz köztük, de idővel túl kiszámíthatóvá vált, és talán a nyitást kell vállalni ahhoz, hogy újra fellobbanjon a láng.

Egy ideig mindketten kivirultak az új életmódban. Sokat randiztak, főleg Zsófi habzsolta a férfiakat, de Péter sem panaszkodhatott. Körülbelül fél évig tarthatott az aranykor, utána azonban – ahogy sokszor lenni szokott - bekövetkezett a dekadencia.Zsófi egy idő után komolyabban vett egy srácot, mint amennyire azt Péter szerette volna. Túl sokat beszélt róla, túl gyakran találkozott vele. Ez Pétert elkedvetlenítette. Amíg azt látta, hogy felesége száll virágról virágra, mint egy lepke, alig zavarta a hűtlenség. Hisz ő vetette fel az egészet. Most azonban kezdett féltékeny lenni.

Elkezdte vitatni a szabályaikat, sőt, megszegni őket – például több ízben kileste Zsófit az állandó szeretőjével, vagy a barátnőit faggatta. Mintha már a vadászat sem érdekelte volna, leállt a randizással, inkább otthon ült és féltékenyen várta haza Zsófit.

A dolgok kezdtek rossz irányt venni. Egyre többet veszekedtek, Zsófi egyre több időt töltött az új barátjával, közben leépítette a többi szexuális kapcsolatát. Úgy tűnt, a régi felállás győz: az egyik házasfél szerelmes lesz, és végleg kilép a kötelékből.

A megoldás elég váratlan lett: Zsófi barátja egyik napról a másikra kidobta őt. Péter repesett a boldogságtól, remélte, hogy végre minden visszatér a rendes kerékvágásba. Zsófit azonban megviselte a szakítás. Közölte a férjével, hogy elhagyja, egyszerűen nem akar vele élni tovább. Összepakolt, és albérletbe költözött.

Péter teljesen összetört. Úgy érezte, ha vége a házasságának, mindennek vége az életben. Bánatában inni kezdett, egyik randevúról rohant a másikra. Aztán ezt is megunta. Újabban sokat ül otthon, tévézik és önismereti könyveket olvas, meséli a bor mellett. Zsófival gyakran beszélgetnek telefonon, vagy csetelgetnek, nem szakították meg a kapcsolatot. Péter szerint hosszú és mély beszélgetéseket folytatnak az életről, fontos könyvekről, politikáról, a világról. Zsófi azonban egyelőre nem akar találkozni vele.

-Szerinted van még esélye annak, hogy összejövünk? – kérdezte.

-Nem tudom - mondtam őszintén. Te akartál nyitott házasságot, gondoltam, de hangosan nem mondtam ki. – Úgy tűnik, Zsófinak szüksége van rád, de hogy milyen szinten… Légy vele kedves, megértő, támogató. Ne sürgesd. Ez az egyetlen esélyed.

Nem volt valami nagy tanács, Péter mégis megfogadta, és bevált. Fél évvel később felmelegítették a házasságukat, nemsokára megszületett a kisfiuk. És soha többé nem nyitnak.

Sztárok nyitott házasságban - nézd meg galériánkat!