Van, aki azt mondja: „Túlreagáltad, szívem.” Lehet, hogy így van, az is lehet, hogy minden történés csak ürügy volt, hogy változtassak végre az életemen. De komolyan: mit számít ez?

Az egész história úgy kezdődött, hogy a pasim, Roland, akivel akkor hat éve éltem már együtt, váratlanul mintha rejtegetni kezdte volna előlem a telefonját. Korábban sosem tett ilyet, szóval rögtön gyanakodni kezdtem. Nem vagyok rá büszke, de egy este, amikor kiment zuhanyozni, nem bírtam tovább, odalopóztam a telefonjához, és mivel tudtam a kódját, némi habozás után feloldottam.

Ott volt a fotók között. Talán a negyedik. Csinos fiatal nő, szélesen mosolyog a lencsébe. Nem volt kihívó vagy szexi, inkább igazi természetes szépség. Zavartan néztem a fotót, ami – felismertem – a közeli bevásárlóközpont első emeletén készült.

Ki a fene lehet ez?

Néhány nap tipródás után nem bírtam tovább, és rákérdeztem. Roland iszonyúan zavarba jött.

– Nem a szeretőm, ne aggódj! – mondta gyorsan, hogy elkerülje a vihart.

– Hát akkor ki ez a lány? – kérdeztem egyre indulatosabban. Lehajtotta a fejét.

– Ő Heni – jött a válasz.

Hátrahőköltem. Heni a pasim nagy szerelme volt énelőttem. Mikor váratlanul elhagyta egy informatikusért, Roli hónapokon át csak párizsin élt, és éjjelente kisírta mind a két szemét.

– Ezt nem értem – mondtam lassan. – Mit keres a képe a telefonodban Összejöttetek?

– Dehogyis – magyarázkodott Roli. – Sose tennék ilyet! Heni már a múlt. Csak annyi történt, hogy néhány nappal ezelőtt összefutottunk a plázában. Kicsit beszélgettünk, ittunk egy kávét, és hirtelen olyan erős vágyat éreztem, hogy… hogy legyen tőle valamim. Egy emlékem. Úgyhogy megkértem, hadd készítsek róla egy fotót.

–És belement? – hitetlenkedtem. Roli bólintott.

– Persze. Ez csak egy ártatlan emlék, hidd el, semmi más!

Roli talán tényleg úgy gondolta, hogy nem történt semmi különös. Én azonban képtelen voltam napirendre térni az ügy felett. Egyáltalán nem szólt róla, hogy találkoztak. A telefonjában pedig ott lapul az a kép, talán naponta megnézegeti… Mi van, ha mást is csinál vele? És mi van, ha addig nézegeti, amíg egyszer nem bírja tovább és felhívja?

A legjobb barátnőmmel órákig beszélgettünk a jelenségről. Bori egy idő után megkérdezte, szeretem-e még egyáltalán a barátomat. Bólintottam, bár a mozdulatba vegyült némi határozatlanság is. Hat év hosszú idő. Huszonkét évesen találkoztunk, azóta az együttélésbe sok rutin épült be. Minden fizetés után mozi. Minden mozi után szex. Minden harmadik héten múzeum. Minden hónap utolsó vasárnapján vacsora Roli szüleinél. Biztos, hogy ezt akarom? Egy pasit, akivel több a rutin, mint az izgalom, aki egy másik nő fényképét rejtegeti a telefonjában? Egy nőét, akibe halálosan szerelmes volt, és kis híján éhen halt miatta?

Még csak 28 évesek vagyunk. Biztos, hogy itt kell véget érjen az életünk?

Néhány héttel a lebukás után még egyszer megnéztem Roli telefonját. Nem törölte ki a fotót. És ekkor elhatároztam magam.

Szakítottam vele. Roli szomorú volt, de láttam rajta, nem készült ki annyira, mint amikor Heni hagyta el – legalábbis az elbeszélése szerint. A viselkedése végleg meggyőzött róla, hogy jól döntöttem. Észre sem vettük, és szép lassan elsodródtunk egymás mellől. Ideje volt továbblépnünk, és ha erre egy félig ártatlan, félig mocskos fotó ébresztett rá minket – ám legyen.

Egy évvel később hallottam, hogy Roli ismét Henivel él. Tiszta szívből örültem neki.

Galériánkból megtudhatod, milyen vicces címlistákat rejthetnek a mobiltelefonok!