A francia főváros a Föld egyik legékesebb fellegvára, a nyugati világ közepe, a kultúra különleges színtere, amelytől a megannyi úton-útfélen csillogó, miniatűr Eiffeltorony-szobor sem tudja elvenni a kedvünket.

Edith Piaf, Francois Truffaut, Belmondo, Amelie vagy Ady Endre kedvenc városát az év bármely szakában érdemes felkeresni, mert önmagában egy műalkotás: megismerhetjük ezer és ezer arcát, lakosai pedig közel sem azok a faragatlan soviniszták, ahogy azt a nagymamától hallottuk (én legalábbis). S bár azt a régi Párizst, ahol Szent Mihály útján a csődülő turisták helyett még az Ősz suhant nesztelen, hiába is keresnénk, azért romantikus pillanatokból és andalító érzésekből ma sincs teljes hiány.

Párizsi háztetők alatt jártunk – kedvenceink öt képben.