Valahol azt nyilatkoztad, hogy a rajz, a zene és a kémia szeretete jellemzett Téged már középiskolában is, mégis nagyobb realitása volt a tanári pályának, mint annak, hogy művész legyél. Nehéz volt ez a döntés?

Gyerekkoromban arról álmodoztam, hogy zongoraművész leszek. A gimnáziumban rajz tagozatos voltam, mellette zongoráztam, de a művészi pálya 18 évesen is csak egy vágyálom maradt. Nem volt bátorságom belevágni, így nem volt nehéz a döntés.

Hogyan lettél mégis képzőművész?

30 év tanári pályán eltöltött idő után megszűnt az iskola, ahol tanítottam. Ekkor nyílt lehetőségem ismét kreatívabb tevékenységekre, elvégeztem a lakberendező szakot, ahol kollázs- és montázstechnikákkal is ismerkedtem, és úgy gondoltam, hogy lakásokba illő képeket készítek. Ez volt a kiindulópont. 2010 óta folyamatosan azon dolgozom, hogy beilleszkedjek a képzőművészek csoportjaiba.

Absztrakt képeid jól felismerhetőek, formáid és színhasználatod jellegzetes. Van kedvenc színed?

Kedvelem a szürkét mind a ruházkodásomban, mind a képeimen. Semleges, távolságtartó szín, számomra egyáltalán nem unalmas, sőt, rendkívül teltnek tartom, ami magában foglalja valamennyi színt. Számtalan árnyalata van, és sejtelmességet tudok vele kifejezni a képeimen.

Mennyit változtál az aktív éveid alatt? Vannak elkülöníthető korszakaid?

2011 óta tekintem főtevékenységemnek a festést, mert ekkor volt az első önálló kiállításom. Legfőbb törekvésem az egyediség, amit kezdetben textilkollázsaimmal valósítottam meg. Volt egy csipkés-dekoratív korszakom is, hiszen kezdetben lakásdekorációt akartam készíteni. Aztán 2018-ban váltottam absztraktra vegyes technikával. Azóta kiállításcentrikusan festek, nem az eladás a célom. Vakolatszerű anyagot, betonpasztát használok, önkollázsokat és ritkábban textíliákat ragasztok kartonra vagy vászonra, mindezt akrillal festve.

Hogyan látod, a képzőművészetben érvényesülés lehetőségét mennyire határozza meg, hogy nő vagy férfi az alkotó?

A környezetemben sok a női alkotó, nem érzékelem, hogy hátrányos helyzetben lennének.

Számos kiállításod volt már. Milyen visszajelzéseket kapsz a közönségtől?

A közönség összetett. Van, akinek a korábbi képeim tetszenek inkább, de aki érti a kortársat, az inkább az absztrakt festményekre szavaz.

A kollégák tárlatait is gyakran látogatod. Tagja vagy a kulturális kemény magnak is. Mit tapasztalsz, mekkora igény van a képzőművészetre korunkban?

Ezen a téren rosszak a tapasztalataim. Sok a kiállítás, de valójában egymást látogatják a művészek, ritkán tér be az "utca embere" a megnyitókra és a galériákba. A megnyitó egy baráti összejövetellé vált, pedig a művészeknek van igényük arra, hogy megmutassák az alkotásaikat.

Hol láthatjuk a képeidet a közeljövőben?

Áprilisban a Hatvani Galériában lesz egy festményem, pályázok egy miniatúrakiállításra is, májusban az Artézi Galériában állítok ki, és ennek a csoportos kiállításnak én leszek a kurátora is. Szerencsére sok lehetőség adódik az év folyamán. Ahol pedig mindig elérhető vagyok, és mindig a legfrissebb alkotásokkal jelentkezem, az a Facebook.