Válogatásunkban találsz régit, újabbat, krimit, thrillert, vígjátékot és igazi klasszikust is!

A medence (1969)

Romy Schneider és Alain Delon kettőse az életben is elég botrányos volt – sokáig alkottak egy párt –, hát még ebben a filmben. Mindenki cuki Sissijéről nagyjából ekkor derült ki, hogy van képe velejéig romlott perszónákat eljátszani, elég hozzá a tűzforró időjárás, a buja háttér, és egy jól fejlett szerelmi három- (vagy inkább négy)szög. A kerti medence leginkább kánikulai kísérőjelenség luxuskivitelben, ám egyesek számára koporsót is formázhat: izgulhatunk hát, hogy ebben a feszült francia thrillerben a négy nagy rivalizálóból vajon melyik lesz az, aki nem éli túl a túlfűtött Édenkertet.

Kánikulai délután (1975)

Sidney Lumet remekművében – amely egyébként megtörtént eseten alapul – is k… meleg van, ez azonban nem a vad vágyakat, sokkal inkább a bűnözést hozza ki az emberekből. Az Al Pacino által alakított szerencsétlen sorsú bankrabló először csempészett a hollywoodi mainstreambe egy nyíltan meleg karaktert, aki a kis csapatával elfoglalt pénzintézetből egy ízben szívszorító szerelmes telefonbeszélgetést folytat, s ezt a jelenetet – a többivel egyetemben – a néző hamar biztos nem fogja elfelejteni.

Vad vágyak (1998)

Ez az a film, ahol Neve Campbell és Denise Richards a majdnem sztár Matt Dillonnal kavar, és a készítők kábé annyi csavart pakoltak a sztoriba, amivel össze lehetne hegeszteni egy Titanic méretű hajót. A Vad vágyakban minden van, ami ma már nemigen (vagy nem így) lehetne benne: forróságban tapicskoló fülledt erotika, apró sortokban futkosó tinilányok, vízáztatta női testek, jóképű tesitanár, üresfejű, de pénzes MILF, ostoba rendőr, és így tovább. Igazán kellemes nyáresti szórakozás, főleg ha jól bírjuk a retrót.

Összeomlás (1993)

Michael Douglas a sok jófiúszerep után vállalta el ezt a tökéletesen bekattant karaktert, akinek elmebaja épp azért különösen durva, mert egy ízig-vérig fehér-amerikai átlagemberről van szó. William Fosterből a kibírhatatlan nyári forróság, az arcán patakokban csorgó verejték és a sikertelen élet mixtúrája hozza ki az állatot; akivel szakítottak már valaha, és ült a dugóban úgy, hogy odakint 40 fokot mutatott a hőmérő, talán kicsit meg is érti, miért rendez utána két órás ámokfutást.

Diploma előtt (1967)

Mrs. Robinson (Anne Bancroft) a nyári szünetben csábítja el a friss diplomás, esetlen Bent (Dustin Hoffman), aki legalább húsz évvel fiatalabb nála, és a szomszéd baráti házaspár egyetlen elkényeztetett fiacskája. Kertvárosi medencék, whisky-s üvegek, laza összejövetelek, izzadtságcseppek, titkos szállodai randik, és egy váratlan szerelem; avagy hogyan érik a bumfordi srác felnőtté amolyan újhullámos módra. Benjamin Braddock volt Dustin Hoffman első legendás alakítása a mozivásznon, imádtuk, ahogy napszemüvegben héderol a családi medencében bronzbarnára sülve, menőn cigizget, és közben egy középkorú háziasszonyról álmodozik.

Baywatch (2017)

Remekműnek közel sem nevezhető, mindenesetre ikonikus az a sok futástól rengő, izmoktól és idomoktól duzzadó test a tengerparton, melynek láttán még a valóságban is a sorozat vagy a belőle készült film jut eszünkbe. Miamiban, a Baywatch világában mindig nyár van, és ennek sosem látjuk a negatív aspektusait: nincs bőrrák, nincs nyári depresszió, legfeljebb egy kis szívtörés, leégés vagy néhány könnyed bűnügyecske. Gyorsan felejthető augusztusi randiélmény-film, de az agyhalállal járó kánikula közepén sokan épp ilyet keresnek.

Hóbortos hétvége (1989)

A blődik egyik koronázatlan királya – számomra legalábbis – ez a sokak által elfeledett komédia, melyben semmi más nem történik, mint hogy két félhülye fiatalember egy forró buliszigeten ide-oda hurcol egy hullát, mindenkivel próbálván elhitetni, hogy az még életben van. Szikrázó napsütés, fincsi koktélok, bimbózó románcok, tengeri hajókázás és forró homok, mindez felékszerezve a lassan bomlásnak induló tetemmel: bármily bizarrul is hangozzék, a Hóbortos hétvége kamaszkorom egyik legmulatságosabb filmélménye volt.

Kopár sziget (1960)

Ennek a szótlan japán drámának egy jelentős része játszódik a hosszú, forró nyárban; a földműves család mindennapos, monoton küzdelme a természettel mélyen beleivódik abba, aki néma, megadó küszködésüknek a moziban szemtanúja lehetett. Így vívjuk mi is mindennapos harcunkat a túlélésért – hasonlóan a nagyvárosban, ahogy Shindo Kaneto állandó, hangtalan vízhordásban görnyedő szereplői egy elhagyatott szigeten, hiába szeretnénk azt hinni, hogy mi mások, többek vagyunk.