Az évek alatt rutinos lettem, s kifejlesztettem néhány technikát, hogyan hárítsam a kéretlen ölelést. Mégis, sajnos van úgy, hogy hiába minden fortély, elkerülhetetlenné válik az aktus. Ilyenkor önkéntelenül megfeszülnek az izmaim, visszatartom a lélegzetemet és próbálok minél kisebb felületen érintkezni. Nem, nem vagyok mizantróp, sem kényszeres, egyszerűen csak az ölelés számomra annyira bensőséges dolog, hogy abúzusként élem meg, ha belekényszerítenek.

Egy alkalommal egy konferencián vettem részt. Senkit nem ismertem, csak Tildát, a kísérőmet. Az utolsók között érkeztünk. Az emberek még nagyban beszélgettek az előtérben. Mikor beléptünk, minden szem ránk szegeződött és hangos ovációval, kitárt karral megindultak felénk. Tilda széles vigyorral állta a rohamot, miközben engem levert a víz, mert tudtam, hogy végem van.

A legtöbben azt sem kérdezték, hogy hívnak, csak végigmentek rajtam; se szó, se beszéd. Úgy a hetedik-nyolcadik hátropogtatás után ocsúdtam föl és sebtiben bemenekültem a mosdóba. A sírás kerülgetett. Megvártam, míg elkezdődik az első előadás és kiürül az aula, úgy osontam be Tilda mellé. Nem állhattam meg, hogy meg ne jegyezzem Tildának, milyen sok kedves és jó barátja van neki itt. Elmosolyodott, ahogy odasúgta:

- Á, a legtöbbjüket most láttam először!

Mi? Hogyan? Fogalmam sincs, miről beszélt az előadó, mert onnantól kezdve az a kérdés járt a fejemben, hogy mi ez az egész. Miért viselkednek itt ilyen furcsán az emberek. Morfondírozásomnak heves tapsvihar vetett véget. Az előadó bejelentette az elnököt, őt ünnepelték. Egy tipikus karizmatikus vezető típusú férfi lépett a színre. Egy darabig fürdőzött a népszerűségben, majd belefogott a mondandójába.

- Kedves testvéreim! Mielőtt belekezdünk a mai témába, vár ránk egy nemes feladat. Ugye, tudjátok, mire gondolok? - erre a tömegen izgatott moraj futott végig. Az elnök lelépett az emelvényről és elindult a padsorok között, hogy az összes jelenlévőt egyesével megölelje.

Sose tudtam meg, miről is szólt az a konferencia, mert menekülő egyesbe kapcsoltam. Tildának írtam egy üzenetet, hogy hirtelen közbejött valami, ezért nem maradhattam tovább. Sajnos.

Ez az eset két tanulsággal szolgált számomra. Az egyik az, hogy mélyebben elgondolkozzak az ölelgetéssel kapcsolatos érzéseimen. A másik ennél sokkal praktikusabb dolog. Megtanultam, hogy akármilyen előadásra is vagyok hivatalos, csakis közvetlenül a kijárat mellett szabad helyet foglalnom.

Galériánkban 7 okot sorolunk, miért ne erőltesd, hogy a gyereked bárkit megöleljen - még családtagot se!!