Lélekben készültem a találkozásra. Ahogy közeledett az időpont, az emlékeimben megelevenedtek kora ifjúságunk vicces és megható pillanatai. Vártam, hogy végre újra láthassam a nevetni mindig kész Ágit. Ehelyett egy nyúzott, kissé sápadt nő viharzott be a kávézó ajtaján. Elkésett, pedig régebben mindig elsőként érkezett.

Nem kellett sokáig várnom, hogy megtudjam, mi baja. A kötelező körök után belekezdett. A szavak csak úgy ömlöttek belőle, én pedig elképedve hallgattam fájdalmas monológját.

"Feri pedig ugrik. Azonnal. Te ezt nem tudod elképzelni, mert ezt nem is lehet felfogni ép ésszel. A múltkor vacsora közben hívta. Az én hülye férjem meg mit csinált? Le se nyelte a falatot, eldobta a kezéből a villát és máris rohant. Legközelebb cirkuszban voltunk a gyerekekkel. Az előadás közben megcsörrent a telefonja és egyből indult. Olyan funkcióra tette az anyját, hogy akkor is becsörögjön, ha éppen lenémította. Senki mást, csak őt. Ez a hárpia meg kihasználja. Ráadásul jó rafinált. Nem azt mondja, hogy gyere át, beszélgetnék. Dehogy! Elhaló hangon belenyögi a telefonba, hogy nem akar zavarni, csak azért telefonál, mert rosszul van és később már nem biztos, hogy lesz alkalmuk beszélni. Mire Feri odaér, már nincs semmi baja. Elkezd arról csacsogni, hogy mi megy a kedvenc sorozatában. Néha Feri is belátja, hogy nem normális ez az állapot, de ha próbálja lazábbra fűzni a kapcsolatukat, akkor mindig jön valami képzelt betegség, meg az érzelmi zsarolás. Hogy bezzeg ő mindent megtett érte, ápolta, gondozta erején felül, de ez a világ sorsa, az öreg szülők már nem kellenek senkinek. De ez nem baj, mert már úgyse sokáig fog élni. Na, ez a nettó érzelmi zsarolás. Mindezt azért, mert a kisfia már nem hívogatja naponta ötször-tízszer, mint eleinte. Aztán meg azért is, mert úgy jó fél éve kiborítottam a bilit, hogy nem szeretnék minden áldott nap munka után nála ülni estig, hanem csinálnék otthon is valamit."

"Pedig dehogy! Csak nem hagy élni, nem csinálhatok semmit, de semmit a megjegyzései nélkül. A gyerekeket is a saját pártjára állította, már ők sem hisznek abban, hogy bármit is jól csinálok. Csak a mama, mert a mamának mindig igaza van, a mama jó, a mama szép, a mama tökéletes…"

"Tudod, mit csinált a botrány után? Ezt már tényleg nem fogod elhinni! Kikapcsolta a telefonját és eltűnt otthonról két napra úgy, hogy nem szólt senkinek. Feri megtört. Iszonyú bűntudattal, sírva járta a környéket. Meg volt győződve arról, hogy meghalt az anyja, hogy mi öltük meg, mert olyat kértünk, amihez nem volt jogunk, amit jóérzésű gyerek soha nem kérhet a szülőtől. És nem érti meg, hogy az nem bűn, hogy egyszerűen élni szeretnék vele és a gyerekeinkkel, mint egy rendes család, és nem akarom ezt a gyomorgörcsöt átélni naponta, örökké. A nagy balhé óta Feri kezelhetetlen. Totál ellenséges velem, ha csak szót ejtek az anyjáról. De ezt én nem bírom már tovább! Én is anya vagyok, és nem tudom elképzelni, hogy így zsaroljam valaha is a gyerekeimet. Mondd meg, mit tehetnék?"

Próbáltam lelket önteni Ágiba. Még könyveket is ajánlottam neki a témában. A mérgező szülők című kötet például kiemelkedően jó. Mosolyogtam, együttérzőn bólogattam és meg is öleltem a barátnőmet, miközben valahol mélyen gyötört a tudat, hogy az ehhez fogható játszmáknak sosincs jó vége. A bűntudattal gúzsba kötött gyerek nem szabadulhat soha, a játszma nem zárul le a szülő halálával. Sőt, akkor kezdődik csak az igazi önvád.

További elképesztő történeteket anyósokról a galériában olvashatsz!