Borítókép: Mi kell a tininek? Íme a jó kamasz-szülő kapcsolat titka egy 15 éves szemszögéből! Forrás: Getty Images

Mi kell a tininek? Íme a jó kamasz-szülő kapcsolat titka egy 15 éves szemszögéből!

Nagy gyerek - nagy gond. De biztosan? Csak ez az opció van? Nem feltétlen. Egy tinédzserrel nem csak a baj lehet. Egy kamasz nem csak ajtót ránk csapós és visszafeleselős lehet. Egy tini nem csak lógós és időben haza nem érős, a szüleivel soha nem beszélős (maximum csak veszekedős) lehet. Sok múlik rajtunk, szülőkön, hogy mire a "rettegett" korba lép gyermekünk, milyen emberré válik.

Egy nagyon jó példát láttunk a környezetünkben, egy tinit, aki annak ellenére, hogy száz százalékosan kiélvezi és megéli kamaszkora minden pillanatát, lehetőségét, a legfontosabb bázis számára továbbra is a családja. Nagyon kíváncsiak voltunk rá, hogy ő mit gondol, miért? Mit csináltak, mit csinálnak máshogy az ő szülei? Mi kell egy tininek ahhoz, hogy a szoros, jó kapcsolat, a kötődés 15 évesen is megmaradjon? Pyszny Vanda megírta.

"Először is mindenképp azzal szeretném kezdeni, hogy kivételesen szerencsésnek tartom magam és rettentően hálás is vagyok a nagyszüleimnek, amiért ilyen jó embereket neveltek, akiket most a szüleimnek tudhatok.

És akkor most rá is térek a lényegre, arra hogy mit gondolok, mi kell szerintem a jó szülő-gyerek kapcsolathoz? Ahhoz, hogy egy család jól működjön?

Bármilyen furcsa is lehet ez pont egy tini, történetesen az én számból, de szerintem is a legfontosabb a türelem és a zavartalan kommunikáció. Na, hát türelemből nálunk sok van. Van is rá szükség, tudom én. :)

Mert ha egy nap minimum egyszer nem énekelem el otthon az ABBA-tól a Dancing queen-t, veszekedő macskákat megszégyenítő hangerővel és beleéléssel, akkor az maximum azért van, mert nem vagyok otthon. :D

Persze, viccet félretéve, néha nehéz az együttélés. Mindenkinek megvannak a maga problémái és rigolyái, dolgok, amiket a hátunk közepére sem kívánunk. De nincs semmi olyan, amit ne lehetne megbeszélni vagy elfogadni.

Bevallom őszintén az, hogy bármiről beszélhetek a szüleimmel, hogy nincs tabu téma, nagyon megnyugtat. Tudom, hogy számíthatok rájuk. Bármikor. Szeretem is, hogy sok mindent megoszthatok velük, és ők is örülnek, hogy nem zárkózom el. És persze az sem utolsó, hogy látom rajtuk, hogy tényleg érdekli őket, amiről beszélek és nyitottak azok felé a dolgok felé, amik érdekelnek.

Bizonyos határokon belül, de engednek szabadon élni. És bár tudom, hogy féltenek, de megbíznak bennem. Ehhez persze én is kellek: be kell tartanom a szabályokat ahhoz, hogy máskor is mehessek ide vagy oda.

Szeretem azt is, hogy nem várnak el tőlem lehetetlen dolgokat. Reálisan látják a képességeimet és ahhoz képest próbálnak különböző dolgokkal motiválni.

Persze, mindegyik tinédzser más és másból is fog tanulni. Ami működött a bátyámnál, az nem biztos, hogy nálam fog. És fordítva. De fejlődök és igyekszem a lehető legtöbbet kihozni magamból. És igen, lehet, hogy nem raktam rendet a szobámban pedig már 624x szóltak, hogy tegyem meg, de lehet hogy a 625. alkalomra már meg fogom tenni. Mint ahogy arról is leszoktam, hogy összefirkáljam a falat és azt is megtanultam, hogy ki kell venni a zsebkendőt a zsebemből, mielőtt kimossuk a nadrágot. :)

A változáshoz azonban idő kell. És sok-sok apró dolog. A mi, az én részemről is. Egy-egy gesztus, vagy kifejezés...

A mosogatógép kipakolás is sokat tud segíteni abban, hogy jobb hangulatban teljen el mondjuk a családi vacsora vagy közös beszélgetés. :)

A köszönöm és bocsánat szavak is elengedhetetlenek ahhoz, hogy egy egészséges közeg alakuljon ki otthon. És be kell azt is látni, ha hibáztunk, mint ahogy értékelni, hálásnak kell lenni, ha a másik ott van, hogy támogat, vagy segítséget nyújt. Bármikor. Egy nehéz, fárasztó nap után nincs annál jobb, mint amikor megkínálnak egy kocka csokival, vagy csak rám néznek és azt mondják: szép vagy.

Majd ha egyszer nekem is lesz gyerekem, mindenképpen szeretném, hogy ő is számítson rám, hogy megbízzon bennem. Szeretném, ha én is úgy tudnám őt támogatni, mint ahogy a szüleim most engem. Szeretném, hogy szeresse és élvezze a fiatalkorát, kihasználja a lehetőségeit, mint én, hogy tudja mit kell és mit lehet, de a legfontosabb, hogy rájöjjön: mekkora kincs is a család.

Sokféle oka lehet, ha a kamaszodnak nincs kedve mesélni arról, hogy milyen volt a napja. Galériánkban ezekről olvashatsz!