A család még mindig nem tudja: titokban házasodtunk össze a férjemmel
Már akkor kezdett gyanús lenni a mikor megtörtént az eljegyzés. Amikor viszont széthordtuk a meghívókat villámként csapott belém:
Aki túl volt a saját menyegzőjén, az nosztalgiából és tapasztalatból, aki pedig még előtte állt a saját lagzijának, az vágyakozásból adta a jobbnál jobb tanácsot a menyasszonyi ruha, a menyecskecipő, a helyszín, a vőfély, a menüt illetően… A tanácsok sora végtelen.
A szülők úgy gondolták, hogy támogatnak minket anyagilag, szerették volna a nagy nap költségeit fedezni. De hát semmi sincs ingyen, valamit valamiért. Úgy gondolták, hogy ha már pénzt tesznek ebbe az eseménybe, irányíthatják is a szervezési munkálatokat.
Teltek a hetek, egyre több lett a feszültség és a konfliktus és azt vettük észre a vőlegényemmel, hogy inkább nyűg ez az egész nekünk. Nem örömmel, boldogsággal tekintettünk a kitűzött dátumra, hanem problémaként. Egyre többet veszekedtünk, holott ez az időszak nem erről kellett volna szóljon.
Egyik reggel, miután egy békülős összebújás után egymás karjaiban pihegtünk azt mondtam:
Azt hitte viccelek. De nem, teljes komolysággal gondoltam ezt az egészet. Ez csak rólunk szól. A kettőnk szerelmének intézményesítéséről. Nem akartam szájhúzogató anyóst, susmorgó vendégeket látni a sorok között amikor kimondjuk az igent. Másnap munka után elmentünk a kerületi anyakönyvvezetői hivatalba és a legközelebbi szabad időpontot lefoglaltuk. Aztán pedig felhívtuk a legjobb barátainkat és megkértük, hogy írják be a dátumot a naptárjukba.
Egy verőfényes júniusi délelőtt besétáltunk a hivatalba, örök hűséget fogadtunk egymásnak a barátaink, a tanúink és az anyakönyvvezető előtt, majd elmentünk a kedvenc éttermünkbe és két üveg pezsgő mellett végigettük az étlapot. A hétvége hátralévő részét pedig már a Balaton partján töltöttük férj és feleségként.
És mi lett a lagzival?
Azt mondtuk a családnak, hogy egy új autóra szeretnénk gyűjteni, ezért egy szerény kerti partit rendeznénk, ahová kihívtunk egy anyakönyvvezetőt. Elfogadták. Boldog volt mindenki. Mi pedig a leginkább.
Azóta is a hasunkat fogjuk a nevetéstől akárhányszor visszanézzük az esküvői videónkat.
A család még mindig nem tudja, hogy titokban házasodtunk össze a férjemmel.