Borítókép: Nyomkövető a gyerek telefonján? Szülők mondják el, ők miért döntöttek így! Forrás: Pixabay

Nyomkövető a gyerek telefonján? Szülők mondják el, ők miért döntöttek így!

„Sziasztok, ajánljatok légyszi nyomkövető applikációt!” – kérte egy 12 éves anyukája egy közösségi csoportban, parázs vitát robbantva ki ezzel az egy mondattal. Többen a gyerekek személyiségi jogait kezdték firtatni, mások többéves tapasztalataikat osztották meg és akadt olyan is, aki állítja, bűncselekményt sikerült megelőzniük azzal, hogy a kislányuk időben jelezte, bajban van.

A szakemberek szerint az egészséges szülő-gyerek kapcsolat alapja a bizalom. De vajon ez kizárja-e azt, hogy gyermekünk biztonsága érdekében nyomkövető applikációt telepítsünk a telefonjára vagy helyzetjelzővel ellátott okosórát viseltessünk vele?

„A lányom tízéves, elkezdett egyedül iskolába és különórákra járni és kifejezetten hasznos a telefonra letöltött applikáció. Számomra megnyugtató egy ilyen megoldás.” – írta egy édesanya. Elmondta, a kislányával megbeszélték, hogy figyelemmel kíséri az útját, és úgy gondolja, ebben az életkorban ez még nem okoz gondot. De már most látja, hogy nehéz meghúzni azt a határt, ahol a gyermek még azt érzi, a szülei megbíznak benne, és az ő biztonsága érdekében történik a nyomkövetés.

Kozma Zoltán klinikai szakpszichológus szerint kisebb gyermek esetében szülő és gyermek számára egyaránt hasznosak ezek az eszközök, mert biztonságérzetet nyújtanak mindkét fél számára. Azonban serdülőkorban már sok konfliktus forrása lehet, ha a kamasznak nem hagynak saját teret az egyedüllétre.

„A kezedben a biztonságod elnevezésű segélyhívó alkalmazás számunkra már bizonyított és valóban életmentő volt - meséli egy apuka. A harmadik osztályos kislányunkat egy téli délután, amikor már korán sötétedik, egy fura alak kezdte követni és csakis annak köszönhető, hogy nem történt támadás vagy akár gyermekrablás, hogy Hanna még időben megnyomta a gombot, ami riasztást indított az általunk megadott emberek – mi és a rendőrség- telefonjára. Mire odaért a kihalt játszótérhez, ami tele volt bokrokkal, és amin át kellett vágnia, már egy autó is közelített felé és a fura fickó is csupán pár lépés távolságban volt. A tér végén azonban egy rendőrautó lámpája kezdett villogni, aminek hatására a fickó és az autó is köddé vált. Bele sem merek gondolni, mi lett volna, ha a kislányomnak nincs lehetősége segítséget kérni. Persze az ő lélekjelenlétén is múlott, hogy felismerte és megérezte a bajt és időben jelzett.”

Kíváncsi vagy, mit gondolnak más szülők gyermekük nyomkövetéséről? Ki az, aki már használja és ki az, aki elutasítja? Olvasd el galériánkban!