Mi kell ahhoz, hogy a fiatalok ne vándoroljanak el az ingerszegény és nehéz megélhetést kínáló falvakból a pezsgő nagyvárosokba? A mezőgazdaság modernizálása például jelentős előnyökkel járhat, hisz növeli a termelékenységet, így a bevételt. Míg a kormányok minden szinten megpróbálnak lépéseket tenni azért, hogy a vidéki életet vonzóvá tegyék, a pandémia egy rövid időre rásegített a törekvéseikre. De vajon mire elég mindez?

Olaszország kisvárosaiban és falvaiban évtizedek óta fokozatosan apad a lakosság lét- száma, megfelelő munkalehetőség hiányában az emberek a városokba vagy külföldre költöznek. A Legambiente környezetvédelmi egyesület 2016-os tanulmánya szerint mintegy 2500 falu áll a kihalás szélén. A koronavírus-járvány fellendítette az otthoni munkavégzést, és úgy tűnt, talán véget vethet ennek a tendenciának. A helyi önkormányzatok mindenféle lehetőségeket – nagy sebességű internet-hozzáférést, pénzbeli támogatást, adókedvezményeket, 1 eurós házakat – kínálnak, hogy bevonzzák az új lakosokat. A kérdés azonban továbbra is az, hogy ez a tendencia mennyire lesz fenntartható, miután megszűnt a járvány- veszély. Carmelo Ignaccolo, a Massachusettsi Műszaki Egyetem urbanisztika szakának PhD-hallgatója szintén elhagyta szicíliai szülővárosát. „Nem azért mentem el, mert rossz volt ott, mindössze arról volt szó, hogy ez a hely nem tudott olyan nemzetközi lehetőségeket adni, mint amilyeneket Sanghaj, New York vagy Nairobi adhat – mondja Carmelo, aki a pandémia alatt döntött úgy, hogy néhány hónapra visszatér szülővárosába. És nem ő az egyetlen. – Tudom, hogy nagyon sokan hoztak hasonló döntést.” A helyi önkormányzatok számára felcsillant a remény, ezért mindenféle kedvezményekkel próbálják maradásra ösztönözni a potenciális új lakókat. Santa Fiore, Toscana történelmi városa, például távmunkára alkalmas hotspotként reklámozza magát.

Az igazi kérdés azonban az, hogy ez a tendencia mennyire lesz fenn- tartható és mikor térnek vissza a nagyvárosokba azok, akik ideiglenesen vidékre települtek. Carmelo az időszakos távmunkában hisz. „Itt a lehetőség, hogy megváltoztassuk a hagyományos gondolkodásmódot. A nemzetközi karrierre ácsingózó fiatal értelmiségi általában nem

a nyugalom szigetére vágyik. Ahelyett, hogy az önkormányzatok azért lobbiznának, hogy az embereket visszatelepítsék a falvaikba, el kellene fogadniuk, hogy a fiataloknak rugal- masságot kell biztosítani, hogy az év külön- böző részeiben más-más helyeken tölthessék az idejüket.” Ily módon a dolgozók és a diákok kombinálhatják a nagyvárosokban eltöltött időt, ahol élvezhetik a nemzetközi környezet minden előnyét, és a vidéki létet, ahol táv- munkában dolgozhatnak, miközben lehetősé- gük van a helyi közösségekkel is kapcsolatot kialakítani. „Remélem, a járvány segít az olasz kormányoknak és döntéshozóknak, hogy rájöj- jenek, nem csak arra kellene összpontosítani az energiáikat, hogy a fiatal nemzetközi szak- embereket örökre vidékre csábítsák. Ehelyett az embereket hagyni kéne jönni-menni. Ez az egyes országok számára is előnyösebb lehet.”

A pandémia alatt sok olyan fiatal is volt, akik feladták a karrierjüket, és visszatértek az el- néptelenedett szülőfalujukba, hogy gazdasá- gokat és vidéki vállalkozásokat indítsanak, és sajtkészítők, állattenyésztők legyenek, vagy élelmiszeriparral foglalkozzanak. A 23 éves Francesco Arena menedzseri karrierjét hagyta hátra, hogy letelepedjen nagyapja hegyi falujá-

ban, ahol jelenleg biofarmot működtet, és mézet, extraszűz olívaolajat, lekvárt, gabonasöröket és likőröket készít. A következő célja egy rusztikus panzió megnyitása és egy őshonos fekete sertésfajta tenyésztése, amelyet pályázaton elnyert pénzen valósítana meg. „A munkám miatt sokat utaztam és mindeközben rájöttem, hogy Milánó nem nekem való, túl hektikus ott az élet, az emberek munkamániásak, és nincs semmire idejük. Én pedig nem akartam nyugdíjas koromig várni arra, hogy beteljesítsem az álmaimat – mondja Arena. – Mindig is vonzódtam a családi gyökerekhez, gyerekkoromban sokat jártam nyaralni a nagyszüleim falujába. A város soha nem tudta megadni azt a szabadságot és egyszerű, természetközeli életstílust, amit kerestem, és amit most megtaláltam.” A Coldiretti olasz gazdálkodói csoport legutóbbi jelentése szerint a járvány idején nyolc százalékkal nőtt a 35 év alatti gazdák által vezetett, csúcstechnológiát alkalmazó gazdaságok száma, és hamarosan további növekedés várható, ugyanis Olaszország az egyik legnagyobb kedvezményezettje az Európai Unió által életre hívott Helyreállítási Alapnak. Körülbelül 1 milliárd euróval finanszírozzák a vidéki területek és kis fal- vak újjáélesztését, míg több mint 5 milliárd eurót különítenek el zöld, innovatív mezőgazdasági projektek és fiatal vállalkozók megsegítésére, hogy az olyan projektek, mint Francescóé, megvalósuljanak.

A folytatás és a teljes cikk a már kapható 2023-as tavaszi Éva magazinban olvasható!