– Mit kell rólad tudnia az olvasónak? Mit mesélnél magadról, a múltadról és a jelenedről?

– Igazi könyvmoly családból származom, ahol olyan sokat olvastak nekem gyerekkoromban, hogy – állítólag – kívülről tudtam a Deszkavári Királyfit. Sokáig színházrendezőnek készültem, a gimnázium alatt be is pillanthattam a munkájukba, amit elképesztőnek találtam. Hihetetlen alázattal és teherbírással rendelkeztek, ezt egyrészt csodáltam, másrészt rájöttem: nem vagyok kész arra, hogy a művészet számomra is munka legyen. Úgyhogy végül a tudományos pályát választottam, csináltam egy doktorit, és most egy kutatás-fejlesztés részlegnél dolgozom. A művészet megmaradt örömforrásnak, viszont a tudomány érdekes alapot kínált a tudományos-fantasztikus vonalhoz.

– Hogyan és miért kezdtél el írni?

– Felső tagozatban már álmodoztam, és ír(kál)tam. Ekkor még irodalmi és filmes alkotásokat gondoltam tovább, hogy ne kelljen kilépnem a világukból. Gimnáziumban folytattam mindezt, viszont már egyre több saját szereplővel. Tizennyolc évesen összerendeztem az akkori novelláimat és verseimet egy antológiává, letisztáztam az első regényem, kinéztem sok-sok kiadót és… betettem mindent a fiókba. Azzal vigasztaltam magam, hogy az egyetemre kell fókuszálnom, amit tényleg jó eredménnyel végeztem el. Aztán – ahogy kész lett a disszertációm – már nem volt több kifogás. Előszedtem a régi dolgokat, visszaforgattam magamban az elmúlt évek élményeit, és egyszerűen kiszakadtak belőlem a felnőttkori történeteim.

– Mikor kezdett érdekelni a sci-fi?

– Felső tagozatban akadt a kezembe Szíriusz kapitány, aki egy érdekes, új, mégis „könnyű” hős volt számomra. Emlékeim szerint addigra már túl voltam Tolkienen és néhány klasszikus irodalmi mérföldkövön, például a Mester és a Margaritán.

Édesanyáméknak ugyanis az volt a szabály, hogy a művészetben nincs szabály. Kérdéseim viszont lehettek, így kaptam egy biztonságos hátteret, ami segített a nehéz vagy éppen zavarba ejtő dolgokat is értelmezni. Aztán megtaláltam magamnak Lem kisregényeit, a magyarok közül Nemere Istvánt (akivel most a legnagyobb büszkeségemre közös a kiadónk), majd rávetettem magam Asimovra, az egyetem elején pedig felfedeztem magamnak a kortárs sci-fit.

– Mit szeretsz a műfajban?

– Főleg azt, hogy az elvontsága miatt rengeteg témának képes teret adni a mélyen analizáló lélektantól kezdve a társadalmi problémák fejtegetésén át a fordulatos akcióregényekig.

– Vannak példaképeid? Kik azok?

– Az írásban az első meghatározó példaképeim a Nyugatosok voltak, közülük Ady és Babits volt a két nagy kedvencem. Aztán rájöttem, hogy szinte minden műben tudok találni valamit, ami követésre méltó: Jane (Eyre) az első olyan női szereplő volt, akinél rácsodálkoztam a női karakterábrázolás mélységeire. Asimov, King vagy Tolkien elképesztően koordinálnak bonyolult világokat. Madeline Miller elsöprő hangú női író. Fable vagy L. K. Hamilton zsigeri cinizmusa nagyon szórakoztató tud lenni. De a hazai, kevésbé ismert kortársaktól is sokat lehet tanulni. L. V. Asol világépítését A Folyó Túloldalában például különösen figyelemre méltónak tartom. Botlik R. A Nyolcadik Magyar Törzs regénye méltatlanul ismeretlen gyöngyszem: pontos történelmi háttérbe csomagolt hős királylányos fantasy. Imádtam! Stephen King írástechnikai könyvét minden szövegalkotással kacérkodó ember számára kötelezővé tenném, sokat tanultam belőle, és a mai napig újra olvasom egyes részeit. De nagyon meghatározó élményem volt a Maus című Holokauszt-képregény: tizenhat éve találkoztam vele, és máig beégtek a rajzai a retinámba. Szívesen olvasok klasszikus értelemben vett szépirodalmat is, például Gogolt és Dosztojevszkijt, mostanában pedig rátaláltam nagy filozófusok, Platón és Hesse könyveire.

– Egy kiadóra szeretnéd felhívni a figyelmet, amely a látássérültek számára szeretné elérhetőbbé tenni az irodalmat – mesélnél róla bővebben?

– A Helma Kiadó egy fiatal kiadó. A kiadóvezetőnk magyar szerzők magyar nyelvű műveivel foglalkozik, nincsenek fordítások, nem vesz jogokat, helyette ebből a forrásból lehetőséget ad a kezdő magyar íróknak. Randija annak lesz, akinek már van: könyvet attól fogadnak be, aki már bizonyított. Csak éppen az első lehetőség nélkül soha nem jön el a második. A kiadó célkitűzései között szerepel, hogy a könyveket hangoskönyv vagy felolvasásra alkalmas formában is elhozza az embereknek: ez egy társadalmi szerepvállalás a látássérültek megsegítésére. Édesanyám konduktor, úgyhogy a belém ivódott minta miatt számomra fontos, hogy támogassak olyan vállalásokat, amelyek valamilyen módon a megváltozott képességű emberek érvényesülését segítik.

– „Habár csodálatos szerkesztőm volt – első szerzősként, női scifi-íróként tartok a fogadtatástól, hiszen mind a téma, mind a szemszög kicsit kívül esik a magyar komfortzónán és a mainstream lektűrön.” – írtad nekem e-mailben. Kifejtenéd ezt kicsit bővebben?

– Az első szerző helyzete sose könnyű. Bizonyítanom kell(ene), ráadásul rutinos rókákkal vagy olyan kiemelkedő alkotásokkal versenyzek, amik már felkeltették egy komoly, hazai fordító figyelmét. Nehéz mesterség ez, ezért is gondolom, hogy elképesztően mázlista vagyok! Úgy tudom, véletlenül alakult, hogy pont Őt kaptam szerkesztőnek: Botlik Richárd amellett, hogy nagyszerű író, igazi Mentor is. Végtelen türelemmel viseli a bizonytalankodásaimat, fogja a kezem és lát el tanácsokkal. Ráadásul mindezt egy műfajok határán mozgó történetfolyamban, ugyanis az Azután sci-fi-nek túl lírai, lírai regénynek túl sci-fi. Ráadásul csak első kötet, és egy árva robot, űrhajó vagy sugárfegyver sem szerepel benne… Még csak nem is a távoli és érdekes jövőben vagy egy izgalmas, messzi bolygó ismeretlen társadalmában játszódik.

– Hanem?

– A sorozat a század közepén mutat be egy összeomlott világot, ebben pedig az egyes emberek indítékait és általában az emberség szerepét próbálja körüljárni olyan „gondolatkísérletes” módon, amilyen mintát felszed az ember a természettudományos körökben. Na, nekem ezt sikerült összehoznom egy férfiak uralta műfajban.

– Jól értem, akkor ez egy sorozat lesz?

– Igen. Az Azután egy regényfolyam része: Azok az Idők a sorozat címe. A szemfülesek kiszúrhatják, hogy AI-ként lehet rövidíteni, ugyanis a kiterjesztett mesterséges intelligenciára való törekvés engem eléggé aggaszt. Az Azutánban az AI témán túl a nyugalmas vacsoraasztal melletti moralizáló Zöld Probléma jelenik meg: a jelenlegi életvitelünk ugyanis nem fenntartható. Kinek van joga eldönteni, hogyan csináljuk tovább? Mit kell tennünk? Dönthetünk egyáltalán mások helyett? A regény további kötetei szintén kísérletet tesznek arra, hogy megfigyelhessük az ember helyzetét a (technokrata) társadalomban, emellett pedig felmerülnek benne olyan témák, amik engem foglalkoztatnak: üvegplafon, megkülönböztetés, lélek és értelem kapcsolata, felelősség és kényszerek ellentmondása. Ezeket próbálom inkább női szereplőkkel körül járni, a visszajelzések alapján nem klasszikus női szemszögből. Ezt nem nekem kell megítélnem, bár nagyon megtisztelő lenne, ha tényleg igaznak bizonyulna.

– Hogyan és hol lehet hozzájutni a könyvhöz?

– Jelenleg a Helma Kiadónál és a nagyobb könyves webshopokban lehet megkapni, egyelőre kizárólag e-könyv formátumban. Ennek ellenére elérhető papír verzió is, ugyanis a Helma Kiadó honlapján a megjelent kötetekből nyomtatás-barát pdf verziót is választhat az olvasó. Jövő tavaszra pedig egy hibrid hangjáték megjelenését is tervezzük, ami az elképzeléseink szerint igazi összművészeti projekt lesz.

– Mit üzennél sorstársaidnak?

– Kérlek, tegyétek fel magatoknak a kérdést, hogy Ti milyen világban szeretnétek harminc év múlva élni! Utána pedig fontoljátok meg, hogy a jelenlegi életetek közelebb vagy távolabb visz-e ehhez!

Galériánkban 5 olyan híres sci-fi filmről olvashattok, amikre a tudósok nem kifejezetten büszkék!